Ágni görög konyhája

Kedves olvasóim és görög konyha kedvelők!  Ma vendégségbe vagyunk híva, ami azt jelenti, pihenhetnék. De Ti ismertek! Már kész van a salate de beuf, amit nagyon szépen ki fogunk majd díszíteni. A modern tálacska amibe tettem, ajándék a kedves háziasszonynak, aki az ünnepekre 5 tagra bővült családunkat vendégül látja. Most növekedik a kalács alapú vasilopita a langyos sütőben a második dagasztás után. Nemsokára pedig begyúrom az elmaradhatatlan virslis kiflijeimet is! Mindezekkel kedveskedek majd barátainknak. A konyhai sürgés-forgás közben szeretettel gondolok mindannyiotokra, akik az idén olvastatok és hozzászólásaitokkal újabb lökést adtatok a -néha nem könnyű- folytatáshoz! Minden nehézség ellenére kívánom, hogy mindannyiunknak legyen egy sikeresebb, jobb éve és főleg egészség lakjon egész évben bennünk, családtagjainkban, lakásainkban, hisz ez a  legfontosabb!!

Hát eltelt a Karácsony is. Az idén..mea culpa.. bizonyosan csalódást okoztam, de a beírásokkal nem voltam egyáltalán rendben, illetve nem segítettem az esetleges érdeklődőket a receptek újbóli belinkelésével, de nem volt hozzá türelmem. Nagyon megtervezetten dolgoztam előre a Karácsonyi ebédre, ami december 25-n volt nálam. Mivel már 15 éve az a családi szokás, hogy Karácsonykor egyik ebéd nálam, másik pedig sógornőmnél van, egymás utáni napokon, december 25 és 26-n, ezért kitapasztalhattam azt, hogyan tudok úgy elkészülni mindennel, hogy ne legyek hulla fáradt. Az idén még kevesebben voltunk mint eddig..ami eltöltött szomorúsággal. Elég mazochista módon hiányzanak a nagy ebédek, amikor a család minden fiatal tagja itthon volt és nem csak ez, de ettek is! Ugyanis az utóbbi pár évben mikor itthon vannak, akkor is meg van tiltva pl. hogy édességet vagy nehéz ételeket főzzek, sőt egyik fogadott fiam lassan 2 éve vegetáriánus lett, igaz ez újabb lehetőségeket nyitott meg a főzés terén. A l

Elkészült az egyik leghagyományosabb karácsonyi édesség, a mandulás hókifli . Nekem személy szerint ez a kedvenc karácsonyi süteményem, reggel kávéval..hmmmm...a nap fénypontja:)  Most kétféleképpen formáztam őket, kis labdákra és magyaros hókifli formájúra, de ez utóbbi végülis nem talál hozzá, jobban szeretem ha kissé vastagabb a sütemény, ahogyan eredetileg kell készíteni. Jöjjön a leírás. Hozzávalók: * 270 gr növényi margarin * 270 gr vaj * 900 gr finomliszt (nem kenyérliszt) * 180 gr porcukor * 1 kiskanál sütőpor * 1 kis fiola vaníliapor (kb. 1/2 kiskanálnyi) * 1/2 csésze konyak * 1 nagy narancs reszelt héja * 180 gr tisztított mandula a barna héjával együtt

Íme egy svéd karácsonyról szóló beírás, mely a Halmstad-i Enikő séf segítségével készült. Lássuk hogyan karácsonyoznak az északiak, mennyire különböznek az étkek a mediterrán ételektől? A Julbord vidékenként változik, mindenhol megvannak a különbözö jellegzetességei. Ilyenkor úgy meleg, mint hideg ételeket feltálalnak. Az ünnepi ebédet hideggel kezdik. Az asztalon mindenképpen megtalálhatóak az elmaradhatatlan, különböző ízesítésű  sill -ek (nyersen eltett besózott hering): mustáros, fokhagymás, paradicsomos, citromos, franciás, fekete-ribizlis vagy kimondottan karácsonyi változatban, melynek a fűszerezése történhet csillagánizzsal, egy áfonyára hasonlító bogyóval, amit tranbär -nek neveznek (északon található, vadon növő), vagy gyöngyhagymával, stb .

Tegnap megint vendégeink voltak. Nem volt egy hivatalos, vagy ünnepi ebéd, csak ugye köztudott, hogy bármi legyen is, a görög ember társasági élete elképzelhetetlen evés, asztal körüli üldögélés, beszélgetés nélkül. Mostani vendégeink egy idősebb tanító házaspár, akik betartják a karácsonyi böjtöt. Nem akartam sokat frinc-francozni:), így nem készült sok dolog, de egy ilyen alkalom mindig jó arra, hogy valami újat kipróbáljak. Persze a leégés veszélye is súlyosabb terhet rak a vállamra, mert más a családban elrontani egy kaját és más vendégeknek, de már elég rutinos konyhatündér vagyok ahhoz, hogy ne féljek vendégeken kipróbálni dolgokat:) A menü a következő volt:  * friss kenyér * római saláta görögösen és rukkolával * fava * tiropita torta vagyis sajtos rétes kuglóf formában

Tegnap írtam a szombati ünnepi ebédről. A polipon kívül a másik főétel a garnélarák volt. Ezt legegyszerűbben vagy paradicsomosan vagy majonézesen lehet elkészíteni. Ünnepi ebédeken sokszor van majonézes garnélarák , ehhez a legapróbb rákocskákat kell felhasználni. Itt nálunk lehet fagyasztva kapni mindenféle méretű rákot, de gondolom most-már otthon is  a nagyobb üzletláncokban. A kicsi rákok, melyek a majonézes salátához pont megfelelőek olyan 3-4 cm hosszúak. Ezeket tisztítva árulják és csak egyszerűen meg kell főzni őket sós vízben, nem kell nekik 5 percnél több. Ezután hagyjuk kihűlni őket, majd majonézzel összekeverjük és salátaleveleken vagy talpas poharakban tálaljuk.

Szombaton férjem szülinapja volt. Nem sokan voltak hivatalosak, csak egy családtag, ő is eléggé finnyás (jaj, nem eszem ilyesmit, stb.. aztán hazamegy és egy óra múlva kenyeret zabál sajttal..grrrr..)  így nem készítettem túl sok mindent. Annyi készült ami aznapra éppen elegendően ünnepi volt, de másnapra is maradt ebéd, hogy ne kelljen főznöm, vendégjárás után szeretek másnap többet pihenni ha lehetséges. 

Tudom, tudom, micsoda dolog ez, gasztroblog és nem pörög így ünnepekkor? Mentség az van bőven, egyrészt az idén van egy egészségügyi problémám, ami nagyon megnehezíti a főzést (kéz..), aztán meg megint felszedtem pár nem-kívánt kilót és még az ünnepek itt sincsenek, meg nem volt internet, meg még sorolhatnám..de ennyi elég a bizonyítványom magyarázásához:) Az internet mentes napok egyikén, közel a sütőtökpitás naphoz, magyarosabb ebédet terveztem. Készült sütőtökleves , úgy ahogy kell, tejszínes habarással, egy krumplival és egy almával, ezek nagyon finom ízt adtak neki. Mikor fiam megkóstolta, azt mondta, kér egy tányérral belőle. Aztán mikor leült mellé, mégis meggondolta magát:( Férjem nem is szokta megkóstolni ha van más, most volt más, így ő sem evett belőle.

Legutóbb tavaly januárjában került sor ennek az ételnek az elkészítésére, ITT írtam róla. Most pár változtatással készítettem, de a lényege ugyanaz. A múltkor Athénban jártam és bementem a legnagyobb bevásárlóközpontba, gondoltam, megnézem, ott mennyibe kerül a sütőtök. Hát nagy meglepetésemre Eviai sütőtökök voltak a polcra felhalmozva és jóval drágábban, mint itt Evián. Kilója 92 cent volt. Így hát hazafele jövet, Mantoudi előtt vásároltam, ott van egy hely, ahol az út mentére pakolják ki a helyi termést. Mivel most télen itt alig van forgalom - nem úgy mint nyáron, mikor az Athénieknek itt mindent jó pénzért el lehet adni - itt olcsóbb mint a piacon, ráadásul szép darabok vannak, már többször szemeztem velük.

Ma volt az a nap, amikor annyit ettem, hogy még mindig rosszul érzem magam, pedig azóta már egy nagyot sétáltam is, hátha könyebb lesz az emésztés. Történt ez úgy, hogy a mai ebéddel nagyon elpepecseltem, a zöldségeket rendre tettem az ételhez, majd mikor megfőttek kiszedtem, és mivel nem reggeliztem rendesen, hát a kóstólás mindig úgy sikerült, hogy egy kis tányérra való ételt befaltam. Így mire ebédhez kerültem már igaziból nekem nem szabadott volna ennemn, de annyira szeretem én is ezt az ételt, hogy nem álltam meg és rendesen beebédeltem. Na azóta csak nyögök, pedig a kutyát is megsétáltattam, de a pocakom nem akar a helyére kerülni. Szinte hihetetlen, hogy erről az ételről csak felületesen írtam ITT .

Több mint egy hónapja számoltam be a termésről, a kint fellelhető gyümölcs és zöldségállományról, no nem mindről, hanem amiket itt Evián körülöttem látok, meg amik nálam a kertben megteremnek. A november hónap a legtöbb családban az olívaszürettel telt el. Az idén nem volt eget-rengetően sok a termés, de nem is volt egy terméketlen év. Így a legtöbben több-kevesebb napig szedték és még szedik az olívát. A szomszédos olajprés még éjszaka későn is üzemel, az olívaszag kilométerekig érződik előtte és utána. Nekünk nincs sok fánk és azok is túl fiatalok ahhoz, hogy számottevő terméssel örvendeztessenek meg, azonban annyit szüreteltünk, hogy legyen eltenni valónak. Most a szüretelt olíváink vízben állnak, kell nekik kb. 10 nap áztatás, mindennapos vízcserével, ahhoz, hogy a keserű íztől megszabaduljanak.

Hiába az egészséges étkezésre való törekvés, csak nem akarok arról leszokni, hogy a reggeli kávém mellé legyen valami édes és száraz harapnivaló. Így tegnap gyorsan összedobtam egy részeges kevert sütit, ami egy nagyon egyszerű és elég olcsó sütemény is. Nem kell sok hozzávaló, viszont fontos egy finom, édes bor. A legjobb egy Samos-i édes vagy a templomi úrvacsorás bor, én magyar Tokaji Aszuval készítettem, ettől lett egy karakteres aszus íze, úgyhogy aki ezt a típusú bort nem szereti, használjon hozzá egy semleges ízű, édes, fehér bort.

Görögországban a felvágottaknak csak az utóbbi 2 évtizedben lett nagy kultusza, azelőtt alig ismerték őket. Ezzel magyarázható, hogy az idősebb korosztály nem is nagyon fogyasztja, úgy tartják rettentően káros az egészségre, nemcsak a tartósítószerek miatt, hanem azért, mert rosszabb minőségű húsból készülhetnek és nagyon magas a só-tartalmuk. A kolbászt azonban mindig is ismerték, főleg a hegyi falukban és általában az ízesítés jellemző arra a vidékre, ahol készül. Ez azt jelenti, hogy ízesítéshez azokat a fűszereket használják fel, melyeket helyben beszerezhetnek. Persze ez is az utóbbi években változni kezd, hisz most már bármilyen - régen egzotikusnak számító fűszert - be lehet szerezni könnyen bármelyik nagyobb üzlet-hálózatból.

László kéréséről nem feledkeztem meg, jöjjön hát a legegyszerűbb görög édesség receptje, a görög fánké, melyet a turisták  lukumádész néven ismernek.

M. Gábor kérésére kerüljön terítékre a görögök egy részére nézve - kínos téma: a recinabor . Mindjárt elmesélem miért kínos téma és azt is elmesélem, tulajdonképpen mi is ez a borfajta, hogyan készítik. Mielőtt a továbbiakat olvasod kedves érdeklődő, először el kell olvasnod az aleppói fenyőről írt cikkem, mert ez az a fenyő, melynek gyantáját a bor ízesítésére használják. A cikket ITT találod. 

Az igazság az, hogy ezt a receptet valahogy az emlékeim alapján állítottam össze. Valamikor a 87-90-s években sokat jártam a Pelloponéz félszigetre, egy ókori Olympia közeli faluba, ahol sokszor készítették. Most, hogy kézproblémám miatt azt sem tudom, mit találjak ki, hogy kaja is legyen, de ne kelljen órákig vele babrálni, ez jutott szembe. Nem mintha nem kéne külön sütögetni a  padlizsánszeletreket, de valahogy mégsem telt sok időbe mert csak egy tepsinyi mennyiséget készítettem. Aki szereti az olívaolajas, cuppogós kajákat, az olvasson tovább:)

A tegnapelőtti olívaszüreti post után, jöjjön a folytatás is. A magokat leszedjük, de hogyan tovább és miért? Eben a bejegyzésben azokhoz is szólok, akik nyaranta olívaolajat szoktak nálunk vásárolni. Általánosan számolva kb. 100 l olívaolajat szoktak tőlem magyar turisták elvinni, ami persze nem sok, szerencsére, mert így tudom biztosítani a házi olajat. Ezzel kapcsolatban is szeretnék néhány információt megosztani veletek, és válaszolni arra a kérdésre, érdemes-e, szabad-e házi olajat venni vagy maradjunk a super-marketekben árusított, ellenőrzött, "biztos" változatnál.

Ez egy jellegzetes hegyvidéki étel a Pelion környékéről. Nevének eredetét igaziból senki nem tudja, azonban azt mesélik a nagy öregek, hogy valamikor Pelion vidékén termesztettek egy spetzá nevű csípős paprikát és innen a név (spétzá+fái=étel). Mindenesetre pikáns, laktató, nehezen emészthető, igazi téli ínyencség, melyet különösen kandalló melletti hideg estéken, egy jó pohár bor társaságában illik elfogyasztani. Tulajdonképpen az előételek kategóriájába tartozik, de borkorcsolyaként fogyasztandó.

Köszönöm Mártának az értesítést és nem tudom megállni, hogy ne vegyem magamhoz a cikket:) Felülmúlta az elképzeléseket a Kolozsváron rendezett 5. Nemzetközi Szabadtéri Főzőverseny szombati rekordállítási kísérlete: Kiss-Budai Tibornak az eredetileg tervbe vett 1500 fő helyett 1700 személy számára sikerült tálalnia a stifado nevű, hagyományos görög ételkülönlegességet.

Lassan de biztosan kezdődik a  szüret. Habár a termés még zöld, mindennap mostmár érnek be a fekete szemek, ezeket pedig a termelők és fatulajdonosok elkezdték összeszedni a  fák alól. Én magam nem tudok szüretelni, de a saját, kevéske termésünk le lesz majd időben szedve és eltéve. Olvasóm kérdésére válaszolván: a bogyó nyersen ehetetlen! Egyrészt rettenetesen keserű, másrészt nyers, kemény, sótalan, íztelen. A fogyasztáshoz páclébe kell tenni, melyben megérlelődik és elveszti kesernyés ízét, nem utolsósorban pedig megpuhul kicsit.

Újabb kérésre jöjjön egy post a sztifádóról. A sztifádó tulajdonképpen a vadhús görög elkészítési módszere és vidékről vidékre változhat. A köztudatban a nyúlhúshoz kapcsolódik, azonban ma már korántsem készítik csak a  nyulat ilyen módon. A leggyakrabban készített változat az valóban nyúlhúsból készül, majd következik a marhahús, csirke, majd húsnélküli sztifádók, mint pl. a gomba és óriásbab, sztifádó módon való elkészítése. A sztifádó ugyanis nem receptet jelent, hanem jelzi az alapanyag, a hús, elkészítési módját.

A múlt héten lehavazott a hegyekben, ami eléggé lehűtötte a levegőt és nem kedvez az olívabogyó hamari érésének. A tengerhez közeli területeken hamarabb feketednek, míg magasabb helyeken még mindig vannak olyan fák, melyeken teljesen zöld minden bogyó. A legalább 4 napja tartó verőfényes, mediterrán napos idő azonban hősiesen harcol a hideggel, mostmár reggel 10 fokkal kezdünk és délben feltornássza magát 17-18-ra még itt, 200 m magasban is. Az udvarunkon lévő terméshelyzet a következő:

Βλέπε ελληνικά στο τέλος της συνταγής.. ********************************** A tegnapi heringes téma folytatása. Itt van az alaprecept Enikőtől a nyers hering eltevéséhez. Ez görög viszonylatban azért érdekes, mert itt majdnem ugyanígy tartósítják a nyers gavroszt , ez az a halacska, amelyik majdnem teljesen olyan mint a kis méretű hering. A gavroszt először megpucolják, kiszedik a gerincét és kinyitják, majd egymás mellé helyezik szorosan egy tálba és úgy öntik rá a levet. Az alaplében az a különbség a lent olvasható heringhez képest, hogy a görögben van olívaolaj és oregano, valamint nincs sárgarépa és hagyma helyett fokhagymát használnak, mely nagyon talál a gavroshoz.

A recept először tavaly volt beírva. Mivel egyre többen olvassák a blogot és kérdések/kérések is érkeznek, ezért igyekszem lassan megválaszolni őket. Egyik kérése "laszlo" -nak az volt, írjam le a juvetsi nevű ételt. A juvetsi tulajdonképpen egy paradicsomos tésztás húsétel, melyet lábosban kezdenek, aztán sütőben végzi. Leggyakrabban csirkével készítik, de megfelelő hozzá a kecske, bárány és marha is, a marhából nem a nagyon száraz részek. A tavalyi bejegyzésből meghagyom a csirkés változat leírását.

Οι συνταγές και στα ελληνικά στο τέλος.. Ma idegenrecept nap van:).. így még egy recept ajándékba, megint Enikő chef-től. Ez a recept számomra is inkább érdekességszámba megy, mivelhogy itt nem jutunk hozzá friss heringhez. A heringet tudvalevőleg a Balti tengerben, valamint az Atlanti és Csendes óceánban halásszák, így hozzánk konzervben vagy füstölve jut el, ez utóbbit nagyon szereti a görög konyha, egyik leggyakrabban fogyasztott formája hüvelyesek, főleg lencse és csicseriborsó mellé (igyekszem majd görög beszámolóval is erről).

Nagyon ideje volt egy fúziós receptnek. A pogácsát imádom. Mégis ritkán készítek, mert hizlal:) Ugyanis nem bírom megállni, hogy ne egyem folyton, főleg frissiben.. Most véletlenül mégis olyan receptbe botlottam aminek nem tudtam ellenállni, hisz a dinsztelt káposztát talán még a pogácsánál is jobban imádom! Jöjjön hát az én receptem hozzá:

Az idén különösen hamar lehűlt a levegő. Ugyan még ott piroslanak a mezőkön az "opszima", a késői paradicsomok, de nem tudom mennyire bírták ki a pár napos hideget és esőt. Ma délelőtt 7 fokot mutatott a hőmérő a balkonon, ami rendkívül alacsony hőmérséklet erre az évszakra és az Eviai viszonyokat tekintve. Volt nekem is pár túlérettnek tűnő paradicsomom, amikből még egyszer, utoljára az idén, töltött zöldségeket akartam készíteni. Erről is többször blogoltam, igaz, sosem készítem ugyanazon a módon. Most került a töltelék rizsbe bazsalikom és menta is, szomorúan tapasztaltam, hogy a mentámat a hideg teljesen kikezdte. A bazsalikom még bírja, de le kéne szednem minden zöldjét és lefagyasszam vagy szárítsam, mert látom, hogy nem sokáig lesz már ilyen szép. Volt egy üveg szétszáradt mazsolám, így ebből is került bele egy jó marék, finom édes ízt kölcsönözve a tölteléknek. A mélyhűtőből előkerült egy kisebb zacsi apróra vágott padlizsánbél, ezt az apróra vágott hagymával olívaola

A blogactionday.org minden évben megrendezi a blog action day-t, egy olyan napot, amikor a rengeteg blogger, aki ezen részt vesz, ugyanarról a  témáról ír. Az idei téma mi más: az étel, étkezés. Hát ennél jobb téma mi kell egy food-blognak? Az is igaz ugyanakkor, hogy ez a téma csak így, általánosan megnevezve, nem szűkít le egy konkrét dolgot, amiről írni lehessen, így a lehetőségek nagyon tágak. Mit is lehetne írni az ételekről, étkezésekről? Mi az én véleményem a témáról?

Mielőtt a zöldbabbal foglalkoznék, jöjjön egy kis Váncsa István (igazán megköszönhetné a reklámozást egy ingyen könyvvel:)): "Bolyong az utazó országról országra (értsd:délen), kilométerek ezreit hagyja maga mögött, mégis úgy érzi, hogy gasztronómiai tekintetben olyan egyforma az egész, mint a Hortobágy. A görög töltött szőlőlevél alig különbözik a töröktől vagy a török a libanonitól, a rizspudingban emitt talán kevesebb a  rizs és több a cukor (megj.: melyiket nevezi a görög rizspudingnak??) , mint amott, a humuszt néhol megsütik és melegen tálalják, a lecsó(szerű étel) neve itt menemen, ott chakchouka, amott ratatouille. A kebab igazából mindenütt ugyanolyan, bár esetleg nem is kebabnak hívják, hanem szuvlakinak vagy valami másnak, a piláf mindenütt piláf, a rétestészta mindenütt rétestészta,a  kenyér ugyanaz vagy majdnem ugyanaz Csabalancatól Bagdadig, sőt tovább, csak a törökök és főképp a máltaiak lógnak ki a  sorból. Pasztát kapunk Zakinthoson is, Krétán is, Máltán i

Még mielőtt a tegnap óta tartó zuhé nekilendült volna, elmentem a kutyusokkal babérlevelet szedni, erről már itt beszámoltam. Hazafele ballagván az erdőből, szétnéztem, hogyan állunk az őszi terméssel a faluban. Az olívának kell még 2 hét mire beérik, teljesen zöld, csak elvétve vannak fekete bogyók, inkább azokon a fákon, amelyek déli oldalakon vannak, ahol nem éri őket az északi szél.

A nyáron egyik kedves törzsvendégem hozott nekem két könyvet ajándékba, egyik Váncsa István: Lakoma c. gasztrokönyve. Eleinte nagyon élveztem a stílusát, aztán minél többet vagy többször olvastam újra bizonyos részleteket, annál inkább irritált. Váncsa István bizonyosan egy elismert ember és valószínűleg jóval többet konyít a gasztronómiához nálam, de hogy a görög konyhához nálam sokkal kevésbé ért, az világos lett számomra már az első sorok olvasása után. Azonban könyve nagyon jó célt szolgál, felületesen megismerteti a hozzá nem értő olvasót az un. mediterrán konyhával, ami V. I. szt. valóban nincs is. 

Az elmúlt időszakban sokat főztem, de egyrészt már a blogban fent lévőket, másrészt nem nagyon volt időm és energiám blogolni, így be sem írtam őket. Most azért felhozok ide is pár képet az elmúlt időszak alkotásaiból. Tudni kell azt, hogy a nagy család tagjai körül, akik együtt voltunk 3 hetet, az egyik vega étrenden él, a legkisebb mindenféle ételallergiától szenved, így mindennap kellett legyen az asztalon húsos és nem húsos étel is. Eleinte megijedtem a feladattól, de szerencse hogy a görög konyha egyik jellegzetessége éppen ez, hogy rengeteg mindent lehet alkotni hús nélkül is, zöldség alapanyagokból.

Ma elindultam egy kirándulás keretében babérlevelet begyűjteni. Nem kell belőle sok, hisz van itt bokor bőven a közelben, de azért mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy jó pár ágat leszedjek. A babérbokrok egész évben pont ugyanúgy zöldellnek, így nem vagyunk időszakhoz kötve, ami a szedést illeti. Ez a fajta babér ami itt végülis vadon is megterem a nemes babér ( Laurus nobilis) és kisebb fa méretű bokorrá növi ki magát. A dolgot kicsit nehezíti, hogy a vidéken van egy hozzá kísértetiesen hasonlító bokorfajta, ami szerintem ugyancsak a babérfajtákhoz tartozhat, mert pont olyan mint az illatos babérbokor. Onnan lehet bizonyosan tudni, hogy a jó növénynél garázdálkodunk, hogy a levelet kettőbe szakítva, máris jön a jól ismert babérillat.

Már sokszor kérdezték tőlem, hogyan kell narancslekvárt készíteni, de eddig még nem sikerült a saját receptem feltenni. Most megint az FB-n kaptam ezt a kérdést és ugyan még nincs itt a szezonja, de meg kell válaszolnom. Meg hát, nem árt jó-előre felkészülni:). Jó tudni, hogy több recept forog közkézen és mindenki a magáéra esküszik, de a receptek nagyrészt csak kis részletekben különböznek egymástól. Bármelyik recept után is menjünk, el kell végezni bizonyos alapműveleteket. Az egyik alaptudnivaló, hogy a narancs és a többi citrusfélének a héjában lévő illóolaj keserű . Tehát innen már meg is van az első alapművelet: a héjat úgy kell feldolgozni, hogy a keserű íznek a kellemetlen erősségén enyhítsünk. Ezt általában áztatással vagy főzéssel érhetjük el, már többször írtam itt is erről a szirupos édességek készítésének kapcsán.

Itt van a mustos ételek ideje! A görögök nagyon sok mindent készítenek mustból, de az egyik legmegszokottabb, legmindennapibb a mustos keksz. Minden házban és minden pékségben saját recept szerint készítik, de az hozzávalók nagyjából ugyanazok és a legfontosabb persze a must.

Itthon vannak a nagy-fiaink. Két szép nagy szál ember, a férjemmel együtt három nagydarab férfi. Van mit főzni. Ráadásul az egyik srác vega. A szerencse az, hogy mivel elég sokat éltek már egyedül, tudnak főzni, legalábbis el tudják magukat látni, sőt elkészítik azt, amihez kedvük van. Többször besegítenek nekem is a konyhában, vannak olyan napok, mikor ők főznek elvileg, persze a kezük alá kell adni ezt-azt meg mosogatni kell, de így is segítség. Ha azt nézem, hogy férjem-uram nem híve ennek a szórakozásnak, boldog kell legyek, hogy a fiúk önszántukból néha beállnak. Az elmúlt napok egyikében bazsalikomos makarónit főztünk közösen. Az ötlet onnan jött, hogy a több bazsalikomos cserepemből az egyik még mindig csodálatos nagy lombbal rendelkezik és isteni illatot áraszt. Hát ezt kopasztották meg a srácok az ebédhez.

A napokban megint nagyon intenzív főzőprogramban vagyok, egy csomó minden készült, volt szüret, de nem tudtam mindenről tájékoztatni az olvasókat, mert nem volt időm, energiám rá. Az egyik megfőzött klasszikus a citromos marhahús volt.

Ezt az ételt nagyon sokszor elkészítem padlizsánszezonban, legutóbb ITT leírtam a receptjét, így most csak a kész fotót tűzöm megint ide be. Jó étvágyat hozzá!:)

Köszönöm olvasóim türelmét a nyári uborkaszezont illetően:) Nemsokára belehúzhatunk:) Addig is egy kérdés, amit már FB-n feltettem: * ki mire lenne kíváncsi egy helyi, Görögországi főzőtanfolyamon? (ne válaszoljátok azt, hogy Jorgosra, mert a poén már lelőve:))) ..én már szerveztem ilyet nálunk, de gondoltam megkérdem, hátha kapok új ötletet is:)

Ez igaz egy tavaszi étel inkább, de a tavasszal elfelejtettem beírni és a mostani rendezgetésem közepette megtaláltam a képeket a gépen. Rákerestem, de valóban nem írtam le. Nagyon egyszerű étel. A magyaros változat így szól: apróra vágod a zöldhagymát, édeskömény gyökeret, megfuttatod olajon majd beleteszed a csirkemellet. Lassú tűzön fedő alatt megpuhítod, majd felöntöd tejszínnel és vastagra habarod. Én a görög változatot készítettem és fotóztam, vagyis nem használtam tejszínt, hanem a zöldségeket feldúsítottam a jellegzetes görög főtt salátával, a disznó-paréj rokonával, így lett nekünk melléje egy finom főtt saláta. Mi ezzel fogyasztjuk, de magyar szájíz szerint a tejszínes változatot krumplipürével lehet feladni.

Az idén a blogom részt vett a Goldenblog versenyen. Mindenkinek nagyon nagyon köszönöm, akik rám szavaztak! A 164 magyar nyelvű gasztro-blogból a 36. helyen végeztem, amivel tökéletesen meg vagyok elégedve. Azért vagyok megelégedve, mert az én internetes tevékenységem kb. 30%-t képviseli a gasztroblogom, így ez annak megfelelően remek teljesítmény. Rengeteg remek oldal van az enyémen kívül, olyanoké, akiknek fő hobby-juk a blogjuk és profi munka van benne. Az enyémben is rengeteg a munka, de a többi tevékenységem sajnos nem hagy időt arra, hogy az ide befektetett munkát profibbá tegyem, folyton egy lépéssel le vagyok maradva a többiekhez képest. Így hát továbbra is folytatom, igaz, egyre nehezebb, mert már lassan mindent elmondtam:), de igyekszem azért variálni és folytatni a görög étkezésről szóló cikkeimet, receptjeimet. Köszönöm kedves olvasók a szavazatokat, az érdeklődést, támogatást, további kellemes olvasást oldalaimon!

Erről már sokszor blogoltam, de talán soha nem sikerült a receptet kétszer ugyanúgy leírnom:) De jól is van ez így, mert előbb utóbb kifogyok a receptekből és ismétlésre adom magam:) A nyári periódus, ami a legérdekesebb lehetne a főzés szempontjából, nekem a legnehezebb, mert a nyári két főhónapban, júliusban és augusztusban, majdnem csak kizárólagosan gyorsabb ételeket tudok készíteni, mint lecsó, görög sztrapácska és társaik. Azért néha besikerül egy-egy laktatóbb, nehezebb étel is, főleg így szezon vége fele. Egyik kedvenc az imám.  Itt van egy régebbi beírásom róla, meg ITT , és ITT . Ez utóbbi a legtalálóbb recept a mai képeimhez.

A görög ember életfelfogása, mentalitása, vérmérséklete teljesen más, mint a magyaré. Van aki ezt balkánnak nevezné, van aki ezen a "balkán" jelző pejoratív formáját érti, van aki a "balkán" jelző súlyos történelmi hordalékát, van aki pedig a mediterrán szócskát helyettesíti ezzel. De van olyan, aki csak mediterrán népségnek nevezi őket, ezzel automatikusan más csoportba helyezvén a görögöket, kissé lennebb és nyugatabbra az előbbiektől. Egy bizonyos: a görögök mások, mondhatnánk..különlegesek, hidegen nem hagynak senkit. Vagy szeretjük őket, vagy nem bírjuk elviselni a "hülyeségeiket":) Vagy néha a kettő ötvözete:) 

Ahogyan azt a bemutatkozó-oldalon is írom, nyáron kevesebb főzőcske és ergo:beírás születik részemről, főleg a július második felét és egész augusztust érintő periódusban. De azért enni kell, így eszünk is, de másképpen, mint az előbbi időszakon kívüli napokban (könnyű, valamint ezerszer elkészített, gyorsabb ételeket). Kárpótlásul hadd íny-csiklandozzam meg kedves olvasóimat egy szerény tavernás kajasorozattal:

Na ebben nagyon nagyot alkottam, ugyanis a görög nagy háziasszony barátnőim is csak hallottak róla:) Illetve mindenki ismeri a tamariska fát , hisz mindenhol van a tenger partján, arról is hallottunk, ehető, de igaziból még senki ismerősöm nem próbálta. Ugyanis más hallanni és más nekiesni egy tamariska fának és megkopasztani:) Én sem így jártam el, hanem egyik nap ráakadtam egy láda tamariska ágra a zöldségesnél akinél vásárolok, és kérdésemre elmondta, egy törzsvendég kérte, hozzanak és hogy ők úgy hallották, különösen finom köret a sült kecskéhez. No nekem sem kellett több, megvettem rögtön egy kilót belőle és a szomszéd boltban a kecskesülthöz valót is, darabolva.

A nyári ételek egyik fő "mezedákija", vagyis falatkája. Nincs olyan ouzos taverna, ahol nyári estéken ne legyen a menün. Finom is, nem is nehéz elkészíteni. Az idén sok friss, bio-zöldség került hozzám, így sok ilyesmit készítettem, nem tudjuk megunni. Ahogy magyar vendégek rácsodálkoztak, igen, itt valójában zöldséget zöldséggel eszünk, főleg nyáron:)

Meséltem már a kanalas szirupos édességekről a télen is, amikor bergamot-ból készítettem . A mostani recept teljesen egyszerű: 3 kg meggy, 3 kg cukor, egy üveg glükóz (elhagyható), 1 citrom leve. A receptben szereplő glükóz-szirupnak az a szerepe, hogy ne hagyja később az édességet megcukrosodni, ezért írom, hogy elhagyható, mert sokan nem használnak. A meggyet a cukorral egy nappal előtte össze kell keverni egy nagy tálban és hagyni, hogy a levét kiengedje. Én az első éjszakára betettem a hűtőbe, de erre igaziból nincsen szükség.

Ezt a receptet már többször beírtam, de amíg még tart a meggy, folytonosan szerepel:) és nem is baj, mert azt hiszem, most találtam meg a tuti receptet hozzá. Az én régebbi receptemből alakult így, egyrészt mert nem volt 6 tojásom, másrészt mert rohantam és belevágtam úgy ahogy volt egy zacskó sütőport, ami 1/2 kg lisztnek kéne. A másik változtatás: szilikonformában sütöttem, hát a mai isteni lett! A vonalaim reszkethetnek!! Már csak egy adag meggyem van és az idénre befellegzett...

Az utóbbi időben nagyon sokat és rendszeresen főztem, viszont időm nem volt a recepteket beírni, de sok esetben nem is volt mit, mert nyáron folytonosan ismétlődő nyári ételeket főzök. Az idei nyár megint teljesen más mint az eddigiek, nagyon sok "ajándék" zöldségem van, amik nagyjából meghatározzák azt is, mi kerül az asztalra. A napokban megint töltött zöldségeket készítettem, de egy kis eltéréssel az eredeti receptemhez képest.

Lefordítottam a TRATA taverna menüjét és felteszem ide is, mert az én vendégeimen kívül, hasznát veheti bármely Görögországba utazó turista. Az árak nagyot változnak vidéktől függően, viszont az ami nekem ebből jól jönne például a különböző jellegzetes ételek és főleg a halak elnevezése. Klikkeljetek a menükre, nyomtassátok ki és váljon hasznotokra!

Ma megint Agia Anna -n jártam és több taverna elé elmentem megnézni, kiteszik-e a menüt, milyen nyelven és vannak-e árak. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen ugyan ki vannak téve a menü fő attrakciói, de árak nélkül, persze az árak benne vannak a menüben, de az utcán már nem lehet eldönteni, beülünk vagy keresünk olcsóbbat. Először le kell ülni, majd hozzák a menüt és ott derül ki, minek mi az ára. Sok helyen nincs angol menü, de ahol van is, a kiszolgálók nem mindig tudnak angolul, főleg azokon a helyeken, ahol családi vállalkozásként működik a dolog.

A blogomat pontosan 2 éve kezdtem írni, igaz hogy a már évek óta meglévő görög receptes oldalam beírásait hoztam át ide. Az eredeti receptes oldalam, a http://gorogrecept.homestead.com a mai napig egy kapuoldalon át nagyon sok látogatót hoz, ezért is esik nehezemre megszüntetni. Ez a régi oldal valamikor 2006 körül alakult, aztán stagnált úgy 2007-2008 idején, amikor rájöttem, mennyien koppintottak az oldalamról anélkül, hogy bár egy szót szóltak volna. Aztán lett ez a nagy "gasztroblog boom" kb. 2 éve és akkor úgy gondoltam, ilyen formában már szívesebben teszem közzé, hisz ilyen blogformában már teljesen érvényesülni tud az, amiben az én blogom egyedülálló, vagyis az a tény, hogy én valóban Görögországban élve vezetem a görög konyhámat. Azóta is többször találkoztam receptjeimmel, még folyóiratban is, ahol annyi fáradtságot sem vettek, átírják jellegzetes szócsavarásos stílusomat. De hát ez az internet, a végtelen lehetőségek tárháza:) A gyorsabbé és szemfülesebbé a világ,

Nem igazán nyári sütemény, de mit csináljak, ha még mindig bőven van a citromfánk terméséből és hihetetlenül frissek, csak úgy egy nylonzacsiban a hűtőben. Azért a sárga színük mélysárga lett és a fagyasztáson kívül, töröm az agyam, hogyan használjam fel őket. Az igazi egy citromos fagyi lenne..de egyelőre ez született, mert ez hamar megy. Ezt a receptet úgy is el lehet készíteni, hogy egyben kisütni az egészet, de akkor lehet, pár perccel tovább kell sütőben hagyni.

Ezt a receptet tavaly július 12-n írtam be, az idén kicsit korábban készült el:) A recept Magditól származik Magyarországról, így nem a görög konyha jellegzetessége, hanem az én fúziós konyhám remeke:) A postot inkább a jó kis cseresznye és meggyszedegetéses képeimért is írtam újra:) A szüretelés nagyon kellemes, mert a nagy részét egyenesen a hasunkba pakoljuk..

Nemrég leszüreteltük az articsókánkat, sajnálom, hogy a bokrot nem fényképeztem le. A mi kertünkben nincs sok zöldség, hogy miért, ennek kifejtésébe nem megyek bele, elég az hozzá, hogy az articsókát is elleneztem anno, ezelőtt 2 évvel, amikor a férjem először elültette. Aztán mikor láttam milyen díszes bokor lett belőle, mely azon kívül, hogy finom termését az asztalunkra teszi, díszíti is a kertem-beadtam derekam. Így az idén már több tövet ültettünk.

Hihetetlennek tűnik, hogy a gavros-ról eddig nem írtam bejegyzést, de nem találok semmit, így valószínűleg annyira "mezei" dolognak tekintettem, hogy meg sem említettem.. A "gavros" a legfogyasztottabb apró-halfajta a "maridaki"-val együtt. Kis méretű, keskeny halacska, a nagyok elérhetik egy női tenyér hosszát és jó kövérek. Elkészítésük nagyon egyszerű és nagyon sokszor kerül nálunk is asztalra. Mi legjobban sütőben szeretjük, habár lisztbe forgatva és olívaolajban kisütve sem rossz..

Erről az ételről már nagyon részletesen írtam egy régebbi bejegyzésben .  A napokban újból terítékre:) kerültek, viszont most hagyma nélkül készítettem el őket, a teljesen hagyományos módszer szerint és nagyon finomak lettek. Íme a pontos recept.

 Ez az egyik legjellegzetesebb nyári görög étel és hihetetlennek tartom, hogy még eddig nem került fel becsületesebben a leírása. Most sem készítettem sok képet, de legalább egyet igen:) Ugyan nagyon egyszerűnek tűnik, azért kell pár fortély ahhoz, hogy az állaga az elvárt legyen. Ez egy húsmentes zöldségragu sütőben.  A fenti képen én csirkedarabot is beletettem a család legkisebb tagja számára, aki nem kedveli a csak zöldséges ételeket. Jobban mondva egyáltalán nem eszi őket, így neki mindig be van helyezve a tepsibe egy csirkedarab, majd rizst főzünk simán, amihez tálaljuk majd a csirkét a briam mártásával.

Erről az ételről már ITT írtam, de most újból leírom a receptet, mert most pontosabban tudom visszaadni a dolgok menetét. Ugyanis eddig mindig csak akkor fogtam neki ilyen nagyszabású munkák elvégzésének, amikor anyósom is hozzánk látogatott, így ő sokat segített a bügyörgetésben:) Aztán meg soha nem figyeltem oda a receptre igazán, mert mindig az ő vezetése alatt készültek ezek a hagyományos dolgok, így nem igazán izgattam magam, hogy pontosan leírjak mindent. Bármikor szükségem volt valamilyen teoretikus kisegítésre a főzés terén, csak oda kellett telefonálnom. Most ez sajnos megváltozott, anyósom nem a régi, nem is igazán emlékszik a receptekre, vagy ha igen, kihagy belőlük valamit. Szóval eljött a fő-fakanáltartó váltás ideje..így hát a receptjeim egyre pontosabbak és akkurátusabbak. A májusi időszakban kibújnak a szőlőlevelek és olyan nagy sebességgel nőnek és fejlődnek, hogy meg kell tisztítani a tőkéket a nagyobb levelektől és helyet kell hagyni a hajtásoknak, úgy, hogy leveg

Ez az egyik legjellegzetesebb nyári eledel Görögországban, minden vidéken készítik, más és más összetevőkkel, ízesítéssel, de alapjában ugyanúgy. Az éttermekben is általában mindenhol megtalálható. És persze én is már leírtam a receptet ITT is többek között. Most annyiban tértem el a megszokott recepttől, hogy mivel megmaradt egy adag elkészített darált hús a töltött cukkinik elkészítésekor, ezt felhasználtam. Tehát a töltelékbe beletettem a megmaradt darált húst is, így értelemszerűen kevesebb töltelékre lett volna szükségem. Az ördögi kör azonban folytatódott, mert megmaradt a töltelék fele, így másnap megint elkészítettem, szerencse voltak itthon belevaló zöldségek.

Itt a nyári, sütős, töltött és rakottas zöldségek ideje! Ezt a receptet már ITT lehet tőlem olvasni, most azonban azt újítottam rajta, hogy kipróbáltam kerek, labda formájú cukkinikkel, amiket ezelőtt pár évvel még nemigen lehetett kapni, de most már nagyon elterjedtek errefelé is. Formájuk még megfelelőbb a töltéshez, mint a hosszúkás klasszikus cukkiniké. Az általam beszerzettek kicsit nagyobbak voltak mint egy teniszlabda.

Tea

Étel, ital, szájnak, szemnek való-ahogyan azt a magyar néptáncosok látták:

Ha jó későre is, de itt vagyok! Nem vesztem el, csak Magyarországon jártam, aztán meg magyarok jártak nálunk, ahogy azt a másik BLOG -omban már elmeséltem. Utána meg ilyen-olyan személyes elfoglaltságaim, bajaim voltak amik megakadályoztak a rendes konyhai- és írásritmusom felvevésében. Ebben a hosszú blog-szabadság utáni első bejegyzésben arról szeretnék beszámolni, hogy kipróbáltam pár egyszerű görög kaját Magyarországon is, magyar fakanállal:) Nagyon leegyszerűsítve, a görög főtt ételek két fajták: citromosak és paradicsomosak. Ezek közül próbáltam ki néhányat otthon. Az alapanyagokat az Auchan-ban szereztem be.

Hozzávalók: 1 báránybelsőség: belek máj (ha a májat nem használjuk fel az együtt kötésre, "könnyebb" lesz az étel) tüdő szív has (elhagyható) 4-5 friss hagyma 1 marék friss ánizs oregano 2-3 friss paradicsom apróra vágva (elhagyható) só, bors olívaolaj Elkészítés: 1. A hasfalat kifordítjuk, jól átmossuk, leforrázzuk és lekaparjuk a "bundás" részét. Ecetes vízben picit megáztatjuk majd hosszúkás darabokra vágjuk. Előkészítjük a többi belsőséget a magiritszánál leírt módon, de nem apróra vágjuk hanem hosszúkás darabokra (ujj hossz). 2. A belsőségdarabokat vagy egyenként (ekkor a májat is fel lehet használni) vagy egy-egy darabot mindegyikből és együtt, körülcsavarjuk szorosan egy réteg béllel, majd a közepén 3-4szer áttekerjük hogy ne tekeredjen le a bél az ételdarabokról. 3. Tepsibe egymás mellé helyezzük az íjmódon előkészített belsőségdarabokat, leöntjük egyenletesen a pirított hagymával, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk az apróra vágott par

A húsvéti jellegzetes magiritsza leves bárány vagy kecske belsőségekből készül. Felhasználják hozzá a beleket, szívet, tüdőt, májat. Szertartásosan nagyszombat éjjelén készítik a háziasszonyok és úgy hogy az éjféli miséről hazajövő háznép frissen fogyaszthassa. Ezzel az étellel fejezik be hivatalosan és látványosan a nagyböjt idejét. Ízre finoman savanykás, emlékeztet az erdélyi korhely levesre. A levest követi a gardubakia . Az egész nagyböjt e két ételre való várakozás szellemében telik el. Ezeket az étkeket minden családban elkészítik, ott is ahol nem böjtölnek vagy ahol nem is vallásosak. Hozzájárulnak a Húsvéti görög ünnepi atmoszféra megteremtéséhez, amihez a görögök remekül értenek.

A citromot már elég rég leszüreteltük, aztán bebizonyosodott, hogy siettünk vele. Ugyanis a citromfa gyümölcsét egészen a nyár beköszöntéséig a fán lehet hagyni. Ami miatt leszedik, az egyrészt az eladás, másrészt a fagytól való félsz. Mi is a fagy miatt szedtük le, aztán pár hideg nap után megint beállt a mérsékelt mediterrán tél. Azért biztos ami biztos, a szüret az éjjeli fagyok beállta előtt megvolt.

"A húsvét előtti méregtelenítő időszakra pont megfelelő" - gondoltam, amikor ráakadtam a mélyhűtőmben egy tasak padlizsándarabkára. Ezeket akkor tettem félre, amikor töltött padlizsánokat készítettem és ki kellett kaparnom a  belsejükből egy részt. Tehát tulajdonképpen kisebb darabokra vágott padlizsánbél volt egy tasakban lefagyasztva.  Gyorsan nekiálltam és elkészítettem a tésztához a szószt: hagymát dinszteltem olívaolajon, a vége fele rájuk dobtam 5 cikk fokhagymát (a paradicsomos padlizsánhoz nagyon talál a fokhagyma!), keveset együtt forgattam az olajon, hadd döntse ki magából a fokhagyma is az illatot. Ezekre zúdítottam a fagyasztott padlizsándarabokat és addig forgattam, amíg kiolvadtak, majd kezdtek pirulni, persze közben vigyáztam arra, nehogy odaégjen a már előtte megdinsztelt hagyma. Mikor elégségesnek tűnt az olajon való ficánkolásuk, nyakon öntöttem az egészet egy borospohár házi borral, majd egy borospohárnyi sűrű paradicsomlével (egész paradicsomok paradicsom