Mielőtt a zöldbabbal foglalkoznék, jöjjön egy kis Váncsa István (igazán megköszönhetné a reklámozást egy ingyen könyvvel:)):
"Bolyong az utazó országról országra (értsd:délen), kilométerek ezreit hagyja maga mögött, mégis úgy érzi, hogy gasztronómiai tekintetben olyan egyforma az egész, mint a Hortobágy. A görög töltött szőlőlevél alig különbözik a töröktől vagy a török a libanonitól, a rizspudingban emitt talán kevesebb a rizs és több a cukor (megj.: melyiket nevezi a görög rizspudingnak??), mint amott, a humuszt néhol megsütik és melegen tálalják, a lecsó(szerű étel) neve itt menemen, ott chakchouka, amott ratatouille. A kebab igazából mindenütt ugyanolyan, bár esetleg nem is kebabnak hívják, hanem szuvlakinak vagy valami másnak, a piláf mindenütt piláf, a rétestészta mindenütt rétestészta,a kenyér ugyanaz vagy majdnem ugyanaz Csabalancatól Bagdadig, sőt tovább, csak a törökök és főképp a máltaiak lógnak ki a sorból. Pasztát kapunk Zakinthoson is, Krétán is, Máltán is, de ezek nem olasz tészták, hanem, mint kiderül, helyi specialitások. ... Ezzel együtt a kép némi pontosításra szorul" (na végre, ez az általánosítás már kezdett az agyamra menni:))
"A föntebb mondottak állnak a Földközi tenger keleti medencéjére, amit röviden Levanténak szokás nevezni, de nem állnak például Itáliára. A különbség annyi, hogy Levantéban több évszázadon át hatott egy nagy, homogenizáló erő, nevezetesen a török uralom, Itáliában viszont a Római Birodalom bukása óta semmi ilyesmi nem jött létre.
Továbbmegyek, Levante egy részén érvényesült egy másik nagy, homogenizáló erő is, a velencei uralom, nyomai Korfutól Rodoszig követhetők, de Itáliában velencei uralom sem volt. A Levante területén csakugyan elterjedt a pasta kultusza, míg viszont Torinóban vagy Firenzében a második világháború előtt nem ettek több pastat mint Balassagyarmaton, az itáliai félsziget pedig önmagában többfajta konyhával büszkélkedhet, mint az egész keleti medence, pedig azért az se annyira homogén, amilyennek első blikkre látjuk."
Na mostmár eléggé túlkomplikálta a végén:), de egy biztos, jó nagy kavarodás volt itt délen és eme kavarodás eredménye, hogy sok étel kissé változott formájában szinte minden déli országban megtalálható és ebben nagyon igaza van V.I.-nak.
Ami az én zöldbabomat illeti, ez egy nagyon megszokott étel errefelé (ahol velencei de török uralom is volt, így a kavarodás tökéletes:))). Már többször beírtam a blogba az elkészítését, pl. ITT.
A mai menü: zöldbab paradicsomosan, feta sajt, szárított kenyér (igen, tudom, külön post-ot érdemel) és lekváros palacsinta ráadásnak (ezt már leírtam, de igazán nem érdemli meg, hogy belinkeljem, hisz ennél mezeibb magyar és nemzetközi kaja alig van:)). Gyerkőcnek csirkehús, amit most kivételesen a babbal együtt főztem paradicsomosra, fehér rizs, a bab paradicsomos mártásával (átszűrve, hogy nehogy milliméternyi babdarabka meglátsszon benne:))
 |
| Mikor már beletúrtam, jutott eszembe a fényképeződés. így bocsánat a széttúrt krumpliért:) |
Comments