Ágni görög konyhája

Sokszor olyan kevés elég egy finom falathoz!  Nagyfiúnk készített számunkra ma egy finomságot. Ez is egyszerű és nagyszerű :) Mi szükséges hozzá? Banán és fekete-csoki. A banán héját felhasítjuk az oldalán és a felhasított részen a húsára helyezünk csokidarabokat. Alufóliába csavarjuk és bedobjuk a kandallóba, a pirosan izzó szénre. Néha megforgatjuk, hogy nehogy egyik oldala odasüljön. Nem kell neki több mint egy fél óra. Utána kinyitjuk és kiskanállal kiszedjük a csokival áztatott banánhúst.

Ismét egy egyszerű és nagyszerű mediterrán recept a Svédországi Enikő séftől. Hozzávalók: 25 g élesztő 5 dl langyos víz 2 lk olívaolaj 1 lk oregánó 1 dl vagdalt olívabogyó (fekete) 1 dl vagdalt aszalt paradicsom (olajban) 1 tk só 1,3 liter liszt 2 cikk fokhagyma Elkészítés: A tésztához valókat az olívákon és az aszalt paradicsomon kívül mind összegyúrjuk. Mikor a tészta összeállt, beledolgozzuk az olívabogyókat és az aszalt paradicsomot. 1 óra alatt megkelesztjük. Miután duplájára nőtt, gyúrás nélkül lisztezett munkafelületre borítjuk, 4 részre osztjuk. Minden részt hosszúkás rúd alakúra formázunk, majd megcsavarjuk őket. Letakarva újból 30 percet kelesztjük. 250 fokon 15 percet sütjük.  Jó étvágyat! :)

Nemrég írtam le a darált húsos cannelloni receptjét. Nem is tudjuk, melyiket szeretjük jobban, az előbbit vagy a spenótos változatát. Jöjjön hát a spenótos cannelloni receptje. Hozzávalók (22x35 cm tepsihez): 24 db cannelloni (1 doboz) + töltelék

A két ünnep között igyekszem rögzíteni a karácsonyi eseményeket. Szép lenne igazi bloggerhez illően előre kipróbálni a karácsonyi menüt és leírni, másoknak ajánlani, de az szerintem fölösleges pocsékolás lenne, blog ide vagy oda. Arról nem is beszélve, mennyire káros lenne ha már jóval karácsony előtt zsírban és cukorban gazdag ételeket fogyasztanánk. Így marad a minden évben hagyományos utólagosan jövő beszámoló, napló, ami aztán a jövő évben segít abban, visszaamlékezzek hogyan szerveztem meg az ünnepeinket és kiiktassak olyasmit, ami nem volt sikeres.

Kaptam kb. 3 kg mandarint a szomszédtól és mivel tudom, hogy ezek bio mandarinok, itt senki nem permetezi a citrusait, gondoltam készítek egy részükből mandarin lekvárt. Valószínűleg eszembe sem jutott volna, ha nem ütközök neki a youtube-n egy River Cottage eltevős videónak , amiben az eltevések nagymestere, Pam Corbin, sevillai narancslekvárt készít. Mivel ez a sevillai narancs valami olyan, ami a görög narancs és mandarin között lévő citrusfajta, gondoltam, ebből a receptből kiokoskodhatok valamit a mandarinra. A görög mandarin-levár recepteket azért vetettem el, mert abszolút egészségesek:), vagyis nagyon kevés a cukor bennük és éppen ezért elég sokat kell áztatni és külön főzni a héjakat, hogy a keserűségtől megszabaduljunk. Meg valahogy úgy vagyok vele, ha lekvár, hát legyen édes:) 

Az utóbbi időben eléggé lefoglaltak a ház körüli teendők, de a karácsonyi menühez valók fejbeni összeszedése is. Főzni mindig főzök, de semmi olyasmit nem készítettem, amit érdemesnek tartottam volna arra, hogy a blogba feltegyem. Illetve de igen, egy fantasztikusan finom mandarin lekvárt, de mivel a fele kifutott :) (FB követőim megcsodálhatták a konyhámat a kifutott lekvárral :)), ezért csak akkor véglegesítem a lekvár receptem, amikor megfőzőm a második adagot is. Időközben elkészült az ünnepi receptgyűjteményem  is, amit itt a jobb oldali sávban találtok. Rákattintva eljuttok az on-line verzióhoz, de akár le is tölthetitek az egészet. Én magamnak megrendeltem kinyomtatva, legyen kézügyben az ünnepek alatt:) Remélem tetszik és ötletet is ad nektek ahhoz, miket is készítsetek. A házban is nagy karácsonyi készülődést tartok, aprólékosan kitakarítom a  konyhám minden sarkát és az ebédlő-nappalimat is, mert sokan leszünk 10 napon át, és nem szeretném ha akkor kéne idegeskedjek

Vannak még akik a régi módszerekkel sütik a kenyeret Evián, nem is kevesen. A következő képsorozat Kirinthos faluból származik, ahol Anna asszony hagyományos falusi kenyeret süt (liszt, kevés olívaolaj, kovász és meleg víz). A vizet a kandallóban melegítette fel, a kemence felforrósításához a közeli erdőből hozott gallyakat és ágakat, teljesen áram és rendszer függetlenített módon készült el a 6 kenyérke és a fetás lángosok (kenyértészta és közötte morzsolt feta sajt). A kandallóban forrósított vizet hideggel vegyíti. ..majd ráönti a kovászos lisztre ..összedagasztja ..kisebb tálakban megkeleszti, lapos felületre borítja, megpaskolja, elegyengeti ..és IX-t ír mindegyikre (Jézus Krisztus) Időközben gallyakat hozott az erődről ..és bedurrintotta a kemencét Sülnek a kenyérkék Készen vannak, rögtön tiszta ruhába bugyolálja őket. ..ez mehet már kostólóba Megkelt a lángos is, mehet a forró olajos tepsibe a kandallóba Jó étvá

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Igen, megint sütőtök:) Mit csináljak, ha akkora volt?:) A mai receptet azután találtam ki, hogy az utóbbi napokban folyton a menő gasztroblogokat bújtam és elhatároztam, hogy abba kell hagynom a blogolást, mert teljesen tehetségtelen vagyok ehhez:) Ahhoz képest mára kedvem lett valamit alkotni. Igaziból az a helyzet nálam, hogy megmarad sok tejföl a fiam tejéről, sokszor még tej is. Valamikor régen a kutyáknak adtam, de mostanában úgy érzem, vétek nem felhasználni, még akkor is, ha csak hízom tőle:). Kecsketejet iszik, aminek nagyon vastag a föle. Próbáltam lefagyasztani is, és nem lesz semmi baja (azonkívül, hogy az állaga kicsit megváltozik), kifagyasztás után simán fel lehet használni főzésre, süteményekbe. Most viszont van egy adag sütőtökpürém is tegnapelőttről, mikor rétest sütöttem. Úgyhogy a kettő kombinálása máris adja az ötletet - főleg a  tegnapi sütőtökleves kenyér sikere után - hogy valamilyen kalácstésztát készítsek belőlük.

(ελληνικά στο τέλος του κειμένου) ..avagy a pitában felhasznált sütőtök levének hasznosítása. A tegnapelőtt készített pitához felhasznált sütőtökből sózással és kinyomkodással 400 gr levet nyertem. Ezt nem dobtam ki, hanem a hűtőbe tettem és felhasználtam két kenyérsütéshez. Mivel először tettem a levet kenyérbe, nem tettem mind a 400 gr-t bele, mert attól féltem, hogy egyrészt valamelyik családtag húzni fogja az orrát, másrészt mivela  sütőtök lágyítja a tésztát, féltem, hogy esetleg elrontja a kenyerem a nagyobb mennyiség. Így csak 200 gr-t használtam, a másik 200 gr-t pedig a mai sütéshez.

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Ez egy nagy kedvenc az őszi periódusban, de az ünnepek alatt is. Mindig akkora tököket veszek, hogy 2/3-a lefagyasztásra kerül, így minimum 3-szor eszünk belőle, de sokszor még többször. Az általában együtt ünnepelő társaságunk nagyobbik fele nem rajong a húsos ételekért, főleg az ünnep második felében, mikor már tele vagyunk, jó ötletnek tűnik mindig előhúzni a mélyhűtőből az elpakolt megreszelt sütőtökbelet és abból egy rétest rittyenteni. A rétes, illetve a pita bármilyen alkalomkor megállja helyét az asztalon, de kimondottan hálás kaja ünnepekkor, mert egyrészt jól lehet szállítani, másrészt bármikor le lehet belőle egy újabb szeletet vágni és bekapni:)

Hát nem bírok a hátsó felemen ülni :) Ha pihenhetnék, biztos nem teszem, hanem valamilyen tevékenységet kitalálok magamnak, és meggyőzöm magam arról, hogy azt föltétlenül és akkor, el kellett végeznem:) A sütőtök már egy jó ideje kint ücsörgött a balkonon, úgyhogy ilyen szempontból nem siettem el, sőt.. Minden nap szemeztem vele, de akkora volt, hogy mindig elnapoltam a leszúrását. Ma azonban nekiálltam, mert holnap nem várt vendég érkezik, az olyanból, aki soha nem akar zavarni, emiatt nem lehet normálisan ebéddel várni, de azért mindig beül beszélgetni órákra "egy kávéra", és olyankor meg kell kínálni ezzel azzal. Ezt igaziból nagyon utálom. Sokkal szívesebben főznék egy nagyobb adag ebédet, minthogy ebédidőben kávéval és egyéb aprósággal ugráljak, abban az órában, amikor mi éppen ebédelnénk. Na de mit tegyek, egy évben 2-3-szor jön, kibírom :)

A mustos keksz nem egy nagy mutatvány, de napok óta halogatom a leírását, mert nem írhatom le anélkül, hogy szót ne ejtsek a must tartósításáról. Jól emlékszem, hogy a szeptemberi szüretünk alkalmával készített tartósított mustomról készítettem képeket, a tartósítási folyamat alatt, de sehol nem találom őket. Így jár az, aki nem írja le rögtön az írásra való dolgokat. Szétnéztem kicsit a magyar neten, de nem találtam ilyen jellegű tartósítási módszert. Most vagy nem ismerik a magyarok, vagy csak többet kellett volna kutakodni, amihez nincsen türelmem. Az biztos, hogyha ismerik is, nem egy elterjedt módszer. Otthon a  mustot inkább hőkezeléssel, kristálycukorral vagy benzoesavas nátriummal tartósítják.

A magyar netes receptvilágba bekukkantva, úgy láttam, rengeteg a piroski recept , _DE_ egyik sem olyan mint az enyém :)  Megnéztem egy halom weboldalt (mindmegette, nosalty, receptindex, izletes, tutireceptek, tuja, receptek.ma, etelek.net, stb....) és úgy találtam, ugyanaz a helyzet, mint a mediterrán ételekkel. Valaki egyszer megcsinálja, aztán a gasztroblogos vagy receptesoldalak tulajai átveszik sokszor egy az egyben, vagy legjobb esetben elkészítik, egy kis módosítással, helyi alapanyagokból.  Nem is csoda, hogy nem mehet másként, hisz honnan is tudná egy magyar bloggoló az orosz vagy görög vagy akármilyen konyha apró kis fogásait, rejtelmeit és hogyan is juthatna hozzá igazi, helyi, friss alapanyagokhoz? 

Hozzávalók: (4-5 személyre) 1/2 kg szárazbab 2-3 közepes hagyma apróra vágva 3/4 csésze olívaolaj 1/2 kg túlérett paradicsom só, bors apróra vágott friss petrezselyem 1 sárgarépa opcionálisan pár zellerlevél Elkészítés: A babot előző este beáztatjuk. Ha ezt elfelejtjük akkor a következőképpen járunk el: Megmossuk a babot, fazékba tesszük, annyi vizet adunk hozzá hogy ellepje. Felfőzzük majd lehúzzuk a tűzről és egy órát lefedve hagyjuk ázni a forró vízben. Egy óra múlva leöntjük a vizet és újból felöntjük annyi forró vízzel hogy ellepje, és majdnem puhára főzzük. Külön elkészítjük a szószt, az apróra vágott (vagy aki úgy szereti, szeletelt) hagymát megfonnyasztjuk olívaolajon, majd hozzátesszük a turmixolt vagy apróra vágott paradicsomokat. Ha csak apróra vágjuk őket akkor előzőleg le kell húzni a héjukat, amit legkönnyebben úgy lehet elérni, ha pár percig forró vízbe mártjuk őket.  A mártához még hozzátesszük a 2 kávéskanál tengeri sót, m

Az én görög családom egyik kedvence. A canellonni egy 8-10 cm hosszú, kb. 2 cm átmérőjű, csőalakú tészta, amelyet darált hússal, ricottaval, spenóttal, stb. töltenek meg, majd paradicsomszósszal és besamellel öntenek le, majd sütőben kisütik A családban szeretett változat a paradicsomszószos-darált húsos, ezt készítettem nemrég. Mivel nem készítem gyakran, eddig még soha nem jegyeztem le rendesen a receptet, ami csak azért rossz, mert jó tudni előre, hány cannelloni fér egy tepsibe. Egy doboz tésztában itt nálunk 24 db. csövecske található, míg az én kisebb méretű tepsiimbe csak 21-22 darab fér. A recept egy doboz tésztára, tehát 24 db cannellonira való.

Akkora birsalmáink lettek, mint a fejem, pedig a birsalma fánk még picike. Nem is nagyon bírta a gyümölcseit, többfele ki kellett kötnünk, támasztanunk, hogy állja a sarat, amíg az almái beérnek. Nagyon szeretem a birsalmát azért is, mert jó sokáig el lehet tartani a leszedett gyümölcsöt is a balkonon :) Lusta háziasszony öröme :) A recept rém egyszerű. A piskóta készítést gondolom nem kell külön magyaráznom senkinek, de aki mégsem értené, a youtube-n több videó van mindenféle piskóta készítési módszerről. Jöjjön  hát ennyi bevezető után a recept:

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου και στην ΕΛΕΦΘΕΡΗ ΦΩΝΗ ΤΩΝ ΠΟΛΙΤΩΝ ) Ez egy klasszikus téli recept. Itt Evián levesként fogyasztják, de vannak vidékek, ahol csak mártással szolgálják fel, tehát a levet nagyon besűrítik.  Mivel ez kimondottan téli étel, ezért nyáron kötve hiszem, hogy valaki találkozzon vele a tavernákban, ha igen, akkor kimondottan mártásos formájában és nem levesként fogják  felszolgálni .

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) A spenótpita receptje már ilyen olyan módon bekerült a blogba, de soha nem tökéletesen:) Így most pótolom a hiányosságot. Álljon itt egy bő leírás erről a nagyon hagyományos görög ételről.  A spenótpita akkor a legfinomabb, ha többféle fűfajta kerül bele, nemcsak spenót. Nagyon finom 1/3 sóska (λάπαθο) és 2/3 spenót változatban. Egyéb füvek, amiket előszeretettel használnak ebbe az ételbe:  Tordylium Officinales , vagyis hegyi kömény (καυκαλήθρες),   Anthriscus cerefolium vagyis zamatos turbolya ( μυρώνια). 

(Κέικ με λωτός - συνταγή στα ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Az idén rengeteg datolyaszilvánk lett. A datolyaszilva októberre érik be és olyan gyümölcs, amit nem lehet jól tárolni. Ha már leszedtük, nagyon hamar tocsogóssá válik, nagyon hamar erjedésnek indul. A gyümölcs fogyasztásának egyik titka éppen ez: akkor kell enni, amikor már túlérett, de még nem indul romlásnak. Tehát mikor nagyon puha. Ekkor kezünkbe vesszük, levágjuk a tetejét, mint egy kalapot és a belsejéből kikanalazzuk a nagyon édes húsát. Az ízét nem is tudom mihez hasonlítsam, mindenképpen van hasonlatosság a szilva és a datolyaszilva húsának az állaga között, talán kicsit az ízük között is. Gondolkodtam azon, készítsek belőle lekvárt, de közben egyéb eltenni-valóim voltak és egyszerűen nem értem rá. Így egy részét megettük, készítettem belőle az alább következő süteményt, egy része pedig lehullt és a fa alatt elromlott, jó kis természetes trágyát képezve.

Egy igazán kreatív kezdeményezés hatására Athénban megalakult a Cookisto (és nekem most kellett onnan elköltözni:)). Egy fiatal srác találta ki az egészet és gyorsan formát is adott neki, összeült a barátaival és megszerkesztették a Cookisto lapot. Szerintem nem is számítottak ekkora sikerre. A Cookisto lényege a következő: feliratkozhat rá bárki, aki főzni akar másoknak. Tehát ha én szeretnék a főzésemből némi zsebpénzhez jutni, akkor minden nap főzhetek 1-2 (vagy több) adaggal többet. Ezt megjelentetem az adatlapomon, valamint az adag árát is. Bárki eljöhet és megveheti tőlem, vagy vannak olyanok, akik akár 1 km körzetbe elszállítják az ételt vagy süteményt vagy italt. A Cookisto ehhez saját dobozait adja. Egyre szervezettebbek, most már videókat is készítenek a felfutott amatőr szakácsokkal főzés közben és igazán figyelemre méltó dolgokat lehet látni és enni. Természetesen én is feliratkoztam, kukkolni:), mert Evián ez egyelőre nem működik, és ahogy a helyi mentalitást ismer

(Ελληνικά η συνταγή στο τέλος του κειμένου) Az eltevéses akciómból nem maradhatott ki a padlizsán sem. Sajnos nem sikerült annyit eltennem, amennyit szerettem volna, de így is van bőven amiből a télen hipp hopp padlizsánkrémet varázsoljak. A  születésnapos beírásomban ígértem, hogy beírom az erdélyiesen elkészített padlizsánkrém receptjét. Az internet tele van ilyen receptekkel, de legtöbben ott van a fokhagyma, míg én soha életemben Erdélyben nem ettem fokhagymával.

A tavalyi olívaakciómról egy részletes bejegyzést írtam ITT . Nagyon finomra sikeredtek, de annak ellenére, még mindig van belőlük, mert ugyan azt terveztem, bőven adogatok ajándékba is, mindig megfeledkeztem arról, hogy valóban adjak. Mi meg ilyen sokat nem eszünk meg egy év alatt, mert az orvosok itt úgy tartják, hogy az olívabogyó egészséges ugyan, de nagyon koleszterin dús eledel.  Az idén szerencse sikerült eltennem zöld olívabogyót is. Nagyon szeretem, de valahogy mindig lekéstem eddig róla. Néztem, néztem a fákon a  zöld olívákat és morfondíroztam magamban, menjek már szedjek egy tállal, de mindig más fontosabb dolgom akadt és mire észbe kaptam, már befeketedtek. A zöld olívabogyót akkor érdemes eltenni, mikor még nincs tele olajjal és kissé kesernyésre kell hagyni az ízét. Mikor telítődik olajjal, nehéz szépen megrepeszteni, mert a sok olaj miatt a bogyó szétmegy. Én éppen a határvonalon csíptem el őket, a beérés előtt, és bizony nagyon ügyesen kellett rájuk csapjak, fino

A szülinapos ebédem egyik fénypontja a polip-saláta volt. A polipot nagyon szeretjük mindannyian, mindenféle formában. Mikor szénen sütjük ki, akkor rajta marad minden tappancsa, mikor főzöm, akkor a nagyobb tapadókat leveszem róla, habár vannak akik úgy tartják, az az igazi csemege. A mostani salátámhoz egy közepes méretű polipot vásároltam, 1,5 kg-t nyomott. Nem egy olcsó mulatság, a helyileg fogott polipokat, amiket lefagyasztanak és a helyi kis super-marketben árulnak, 14-15 euróért vesztegetik kilóját, így bizony szó sem lehet arról, hogy a receptet ne készítsük el jól és a polip kidobásra kerüljön. Az utolsó tappancsot megesszük róla, vagy mi, vagy a kutyák:)

Sikerült zöld paradicsomra szert tennem egyik rokontól, akinek a kertje nincs agyonpermetezve, mert nem eladásra termel, hanem saját családjának. Sajnos manapság már a termesztőkben nem lehet megbízni, ha nem jó ismerős az illető, vagy rokon, akkor feltételezem róla, hogy hazudik. Ez mondhatjátok, rossz hozzáállás, de van személyes tapasztalatom (ráadásul rokon) termelőtől, akinek két veteményese volt, az egyik, az agyonpermetezett, ahonnan eladásra mentek a zöldségek, és a másik, a kisebb zöldségek kertje, ahová szintetikus vegyszer "nem tette be a lábát". 

Természetesen ez nem ma volt, csak nem volt időm beírni eddig. Most pótolom, mert jövőben biztosan keresni fogom a paradicsomos eltevésnaplót. Különben még mindig vannak szezonvégi paradicsomok, de ezek már csak zölden maradnak, nincs olyan idő, hogy pirossá érjenek. Olyan nagyon nem ment még le a hőmérséklet, viszont 3 napig nagy esőzések voltak és azelőtt is már borongós volt az ég. Szóval száz szónak egy a vége, ahogy Erdélyben mondanák, a friss paradicsom-szezonnak vége . Nekem nagy kedvenceim a  szeptemberi paradicsomok. Sokkal ízletesebbek, mint a nyáriak. Olyan aromájuk van, hogy egy vajas kenyérrel fenséges lakomának számítanak. Ezekből a nagyon ízletes és illatos paradicsomokból vásároltam összesen kb. 40 kilót, 4 kisebb műanyag ládával, kilóját 0,50 euróért . Főztem is belőlük, ettük is salátaként, és közben  eltettem őket télire 2 fajta módon. 

A téli időszak egyik kedvence a görög lencsés egytálétel. Vagy nevezhetném akár levesnek is, mert tulajdonképpen egy nagyon sűrű leves. Nagyon szeretjük..

Most biztos gondoljátok, milyen szédült vagyok, hogy ilyen egyszerű dolgokról akarok diskurálni:) Nem úgy van az, mert valamikor megígértem több érdeklődőnek is, hogy megmutatom a szerkentyűmet, amivel grill csirkét szoktam készíteni. Végre lefotóztam. Valamikor régen találtam egy super-marketben, akkor, amikor még senkinek ebben az országban nem volt gond, hogy megvegyen valamit, csak úgy, mert megtetszett, anélkül, hogy szüksége lett volna rá per pillanat. Azóta áldom magam egy-két ilyen pillanatnyi őrületért,  amikor beszereztem később nagyon hasznosnak tűnő dolgokat. Ez a kecere is egyik szeretett konyhai kellékem. Főleg tavasszal és ősszel szoktam majdnem hetente készíteni grillcsirkét, amit salátával fogyasztunk.

A napokban a képeket rendzegetem és próbálom mentegetni, mert mindkét gépemmel problémák vannak sajnos és félek, nehogy elveszítsem a dolgaimat. Képtelen vagyok mindent lementeni, de amit lehet.. Így belebotlottam a szeptemberi szilváslepény képeimbe, amikről akkor nem volt időm blogbejegyzést írni. Pótolom hát most, annak ellenére, hogy már friss szilva nincs a zöldségesnél, de a fákon sem. A nagy bevásárlóközpontokban biztos lehet kapni.  Jöjjön a recept.

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Ez klasszikus csokoládétorta, melynek a tésztáját nem vágtam lapokra, hogy krémmel megtöltsem, mert magában csokis. A titka az, hogy legalább 1 órát kell álljon szobahőmérsékleten fogyasztás előtt, hogy a belsejében lévő csoki megpuhuljon és olvadjon szét a szánkban, mikor beleharapunk:) Ha egyenesen a hűtőből vesszük ki és tálaljuk, keménynek, száraznak fog tűnni a tésztája.  Jöjjön hát akkor a recept.

(ελληνικά στο τέλος του κειμένου) A hentesemtől vásároltam egy szép, kb 2 kg-s csont nélküli combot, amit kicsit kiklopfolt nekem, annyira, hogy tölthető legyen. Töltelék: 25 szilva (most csak aszalt volt, ezeket jó egy nappal előtte piros borba áztatni) 1 nagyobb póréhagyma fehér része apróra vágva 4-5 zsenge, leveles zellerszár kb. 6 lk olívazsír, belülről megkenegetni

Kis- (vagy már nagy?) fiamnak van október végén a születésnapja. Minden évben nagy kérdés az, lehűl-e vagy nem a levegő addigra, esik-e vagy nem, kint lehet-e ülni majd a szabadban, vagy beszorulunk a lakásba, ami azért nem jó, mert nincsen kimondottan ebédlő részem. Emiatt mindig nehezen oldom meg a téli vendéglátást, ráadásul a cigarettázók is telepüffögik a konyhám füsttel (oda száműzöm őket a nappalimból), amit a téli időszakban nem olyan könnyű kiszellőztetni, mint nyáron.

A tarhonyás bejegyzésem végén ígértem, hogy írok a tarhonyás ételekről . Nem akarok most egy általánosabb témájú bejegyzést írni, hanem leírom annak a két tarhonyás ételnek a receptjét, amit ismerek. Ezenkívül még nagyon sokféleképpen készítik a tarhonyás ételeket Görögország vidékein, arról nem is beszélve, hogy a múltkori tarhonyakészítésről szóló bejegyzésemből, kimaradt a Thrákia vidékén készített zöldséges tarhonya bemutatása. 

A tarhonya egy száraztésztaféle, de különbözik a magyar tarhonyától. Ez is egy rostán átmorzsolva gömbölygetett tésztafajta, akárcsak a magyar, de a tészta összetétele más. Érdekes elolvasni a wikipedián a magyar tarhonya szó eredetéről írt sorokat is. A cikk írója úgy véli, a tarhonya Perzsiából származik és maga szó oszmán eredetű.  Míg a magyar írásos dokumentumokban a tarhonya először 1788-ban jelent meg, addig a mediterrán térségben már az i.u. I. sz.-ban ott szerepel az első "gasztroblogger":), Apicius írásaiban " tractae " néven. A kelet mediterráneum térségében ugyanez az étel a " tarkhaneh " néven szerepel. 

A tavaly nagyon sokat kísérleteztem a kalácstésztával és végül azt a következtetést vontam le, hogy kalácsot nem nehéz készíteni, de olyan kalácsot, mely napok múlva is puha, foszlós és friss, bizony nem könnyű. Nagyon puha tészta szükségeltetik hozzá, amivel meg lehet tanulni bánni, de kezdő főzicskélőknek ijesztő lehet. Ezekről mind beszámoltam ebben a kalács postomban .

Nézegettem a csirkés recepteket és látom, nincs beírva ez a variáns, csak a sütőben készített. A nyáron annyira elmaradtam a blogbeírásokkal, hogy teljesen összekavarodtam, nem emlékszem melyik beírások azok, melyeket el akartam készíteni és feltenni, melyik elkészített ételek azok, amiket nem akarok beírni a blogba, mert már benne vannak. Így hát keresgélek a rengeteg fotó között amiket készítek folyamatosan és próbálom magam utolérni. Arról nem is akarok beszámolni, hogy saját hibámból, eltüntettem 2011 összes képeit a külső vinyomról. Több napi munka után újból felélesztettem őket, de ömlesztve, így hónapok munkája lesz, mire azokat is rendbe rakom. Ez is nagyon visszavette a kedvem a blogolástól, fotózástól, de most úgy érzem túltettem magam a bosszúságon.

Ez egy nagyon egyszerű recept, csak azért írom be a blogba, hogy álljon itt a többi sok csirkehusis recept mellett. A görögök ezt "psito tis katsarola" -nak mondják, vagyis fazékban sült-nek. Többféleképpen lehet variálni, az én legegyszerűbb receptem, amit a gyerek nagyon szeret, a következőképpen készül:

Egy előbbi beírásban írtam az augusztusi önkéntes estjeinkről, amikor a helyi néptáncegyesület nőtagjai pitákat készítettek, melyeket este eladtunk az egyesület bódéjánál, így növelve a bevételt, amit aztán más helyeken történő fellépésekkor használunk fel. Írtam, hogy én kis fetás táskákat készítettem, kb. 65-70-t, ezeknek 3 darabját adtuk 1 euróért. Tegnap megint elkészítettem és mivel a tölteléket tökéletesítettem, eljött hát az ideje, hogy bejegyezzem a blogba is.

Ma nagyon finomat ettünk és nem is nehéz elkészíteni. Sajtos felfújt vagy sufle . Persze mivel a blogom a görög konyháról szól, megjegyzem, hogy ez nem egy hagyományos görög étel. Úgy jellemezhetném, mint újgazdag vagy újgörög ételt, mert csakis a 70's évek utáni jobb gazdasági viszonyok között élő, városi népek között kezdett el megjelenni ez a fajta, franciás sajtos felfújt. Viszont akkor nagyon, olyannyira, hogy a magukra valamire adó családoknál nem volt nagy vendégvárás suflé nélkül. Persze nem mindig ez a kimondott suflé szerepelt, hanem a felfújt valamelyik formája. Így hát az idegen konyhából átvett étel idővel elgörögösödött, vagyis az itt található hozzávalókhoz alakult.