Skip to main content

Olívaakció - zöld "repesztett" olívabogyó eltevése (Πράσινες τσακιστές ελιές)

A tavalyi olívaakciómról egy részletes bejegyzést írtam ITT. Nagyon finomra sikeredtek, de annak ellenére, még mindig van belőlük, mert ugyan azt terveztem, bőven adogatok ajándékba is, mindig megfeledkeztem arról, hogy valóban adjak. Mi meg ilyen sokat nem eszünk meg egy év alatt, mert az orvosok itt úgy tartják, hogy az olívabogyó egészséges ugyan, de nagyon koleszterin dús eledel. 
Az idén szerencse sikerült eltennem zöld olívabogyót is. Nagyon szeretem, de valahogy mindig lekéstem eddig róla. Néztem, néztem a fákon a  zöld olívákat és morfondíroztam magamban, menjek már szedjek egy tállal, de mindig más fontosabb dolgom akadt és mire észbe kaptam, már befeketedtek. A zöld olívabogyót akkor érdemes eltenni, mikor még nincs tele olajjal és kissé kesernyésre kell hagyni az ízét. Mikor telítődik olajjal, nehéz szépen megrepeszteni, mert a sok olaj miatt a bogyó szétmegy. Én éppen a határvonalon csíptem el őket, a beérés előtt, és bizony nagyon ügyesen kellett rájuk csapjak, finoman, hogy csak megrepedjenek, de ne menjenek szét a húspotyolóm alatt. Persze úgy is lehet, hogy egyszerűen csak bevágjuk a bogyó oldalát, ezt a nagy mesterek szerint éles zsilett-pengével érdemes csinálni, és úgy, hogy csak a héjat karcoljuk meg. Szóval ahány vidék, annyiféle módra esküszik, én az idén a rájuk csapós, szétrepesztős módszert választottam.
Október 19-n szedtem kisfiammal egy tál zöld olívát, ráadásul sietősen, az "amfissis" fajból, pedig a "kalamon"-ból finomabb az üvegben eltett olíva. Nekünk ez a  két faj van az udvarunkon, kertünkben. Miután alaposan megmostam őket, megrepesztettem mindegyik bogyót. A képen lehet látni, hogy fröcsög az olaj szét a műanyag lapon, ahol dolgoztam.



Ezután a megrepesztett bogyókra hideg vizet töltöttem, úgy hogy bőven lubickoljanak benne és a vizet minden nap cseréltem 10 napig. Vannak akik jóval keserűbben szeretik és arra esküsznek, hogy elég nekik a 3 nap áztatás. Ez teljesen íz és tapasztalatfüggő, meg kell kóstolni az olívát és elképzelni páclében és eldönteni akarjuk-e még áztatni, vagy pont jó.

A 10. nap tegnap telt le és ma jutottam oda, hogy üvegekbe rakjam őket. 4 db. 1kg-s üvegem lett, amire a következő páclé került:

1 l víz
10 púpozott lk vagy 100 gr durva só ( a só és víz arány mindig legalább 10% kell legyen)
1/3 lk citromsó

A bogyók közé friss kaporszárakat tettem, rájuk öntöttem a páclevet, lezártam és levittem a pincébe. 2-3 hét múlva fogyasztható, de minél tovább áll, annál jobb.

Időközben ma beszedtük a beért olívákat. Máskor ilyenkor még nincsenek beérve, de az idei nagyon meleg és hosszú ősz miatt már neki kellett álljunk. Nekünk nincs olyan sok, pikk pakk leszedtük a leszedhetőket pár óra alatt hárman. Ezekből egyelőre semmit nem csináltam, elvittük őket már eladásra. csinálok pár üveggel majd azokból, amik majd később érnek be.
Két kép a mai szedésről:


Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..