Ágni görög konyhája

Azt hiszem hogy erről a kajáról még nem született bejegyzés, mert olyan lenne, mintha otthon pl. a szalonnás rántottáról blogolnék:) Ez az a saláta, amivel az észak európai turisták képesek heteket eltölteni egy-egy szigeten, illetve ez régebb volt így, amíg a hippis turizmus divatban volt. Én hippi nem vagyok:) de képes lennék egész nyáron csak ezt enni:) Nálunk ez a gyors kaja, mikor nincs idő másra. Ma ilyen nap volt, mert a holnapi sütögetés és május 1 tiszteletére felfordítottuk az egész házat. Most itt meg is ünneplem magam, ha már erről esett szó, mert első eset, hogy az egész családot bevontam és tk. a fiúk takarítottak ki, az én kapitányi felügyeletem mellett. Mivel eddig ilyen nem volt, most elgondoltam, mekkora marha voltam eddig, má bocs, mert rengeteg munka el lett végezve és nem vagyok élő-halott állapotban. Persze estig még több kört befutok, de akkor is, ezután rendszert kell belőle csinálnom.. pszttt..csak nekik ne szóljatok! :)

Ez egy nagyon jellegzetes erdélyi étel, melyet némely helyen kolozsvári káposztaként, néhol erdélyi rakott káposztaként ismernek. A lényege és jellegzetessége a savanyú káposzta, disznópörkölt és tejföl. Én most ezt az ételt görögösítettem, vagyis az itt fellelhető és általában használt alapanyagokból készítettem. Készíthettem volna úgy is, ahogyan mi otthon Erdélyben, de... a savanyú káposztát rajtam kívül senki nem eszi, pedig lehet kapni Athén központjában, de akár én is savanyíthatnám. Tejfölt is lehet kapni a nagyobb bevásárlóközpontokban, de azt sem szereti senki rajtam kívül. A disznópörköltet szeretik, viszont ma a gyerek ételével akartam párosítani, ami darált húsos tészta volt, így darált hús került bele, kicsit másképpen elkészítve, mint ahogyan általában szoktam. Eleinte több tálat előszedtem, de végül egy magas, 20 cm átmérőjű jénai tálban sütöttem meg. Nem mondom, hogy nem babráltam vele órákig, de nagyon élveztem. Olyan rég nem készítettem valami otthonit! Ahhoz képe

Ezt Húsvétra készítettem, aztán mégsem ezt vittem végül vendégségbe, hanem a margaréta-kenyerem. Azért nem ezt, mert először túl nagyra sikeredett és nem tudtam lefagyasztani, másodszor meg jó lett, de.. nem is tudom, megettük:) A szokásos kenyértésztámból készült (800 gr malomból vett kenyérliszt + 200 gr finomliszt + 2 kanál ecet + 4 kanál olívaolaj + 2 kk só + 1 kk cukor + 2 tasak élesztő + 600 ml meleg víz). Az egész érdekessége a kenyérnek a formája. Nagyon szép magosan és barnalisztből, így találtam rá egy netes portálon, de sajna nem jegyeztem le hol. De fent van Limara-nál is, ő is elkészítette. Tehát összegyúrom, majd megformázom a következő módon:

Általában így szoktunk járni, aznap, mikor bárányt sütünk, annyira megtelünk a szagokkal meg a bárány elkészültéig befalt apró falatokkal, hogy alig eszünk valamit a bárányból. Nekem kimondottan úgy ízlik, hogy csipegetem le a nyársról a húst, ahogy forog és közben szétégetem az ujjaim vele:). Mire asztalhoz kerülünk, tele vagyunk. A bárányhús annyira zsíros, hogy annak ellenére, hogy a zsír nagyrésze kicsöpög sülés közben, nem lehet sokat enni belőle egyszerre. Általában szombaton nem is szoktunk olajos ételeket fogyasztani, hogy a vasárnapi báránysült ne emelje az egekbe, az amúgy is a kelleténél magasabb koleszterinszintünket.  Egy szó mint száz: jó nagy teli tál báránysültet hoztunk haza. Tegnap már semmi kedvem nem volt foglalkozni vele, mert tudtam, órákat kell piszmogni az elrendezésével, így csak becsaptam a hűtőbe.

Ahogy az előbbi  bejegyzésemben írtam, Nagyszombaton, még a feltámadási mise előtt, melyre mindannyian elmentünk, elszaladtunk barátainkhoz, hogy segítsünk kicsit a vasárnapi báránysütés előkészületeiben.  Figyelem!   A következőkben fázisfotók lesznek, melyeken bemutatom a bárány előkészítését. Aki nem bírja a  natúr húsos képeket, vagy sajnálja az  étkezés céljából levágott állatokat, az itt zárja le kérem a bejegyzést. A báránysütés bizony nem egy egyszerű dolog. Már maga a megfelelő hús beszerzéséhez is leleményesség kell, mert ilyenkor sokszor megtörtént már, mióta itt élek, hogy húsokat "átneveztek": pl. bolgár bárányokat görögként adtak el, vagy alacsonyabb minőségű húsokat adtak el drágábban, mint amennyiért  azokat kellett volna, de egyéb ravasz visszaélések is előfordultak időnként. Nagyon sokan vásárolnak ilyenkor a Varvakio Agora -n, Athénnak a központi húspiacán, de aki odafigyel az étkezésére, az inkább a saját, jól bejáratott hentesétől szerzi be a b

Már két éve nem voltam itt Húsvétkor, valahogy a tavaly is, tavalyelőtt is úgy sikerült, hogy Magyarországon tartózkodtam. Az idei húsvétvasárnapot, vagyis a mai napot, barátoknál töltöttük és végre olyanoknál, akik nagyon jól értenek ahhoz, hogyan kell bárányt karóba húzni és finomra sütni. Én sem maradtam azonban tétlen, akik olvastok, tudjátok, hogy bárhová hívnak, mindig viszek magammal harapnivalót, arra az esetre, ha a háziasszonynak mégsem jönne össze:)) A Görögkonyha FB oldalán fázisaiban is hírt adtam a konyhámban történtekről, de arról is, mik a szokások húsvét körül a görög konyhákban. 

Ehhez az ételhez nem a kalamari-t, hanem a thrapszalo-nak nevezett tintahal fajtát használtam fel, természetesen kalamariból is készülhet. A két tintahal nem ugyanaz, de ugyanabba a családba tartoznak. Általában úgy mondják, a thrapszalo nem annyira ízletes, én mégis inkább ezt szeretem jobban. Mindenesetre jóval olcsóbb, mint a kalamari, a jégbe hűtött, nagy thrapszalo-k kilója 5 eur, ami a mai görög világban kimondottan olcsó a többihez képest.  Ha jégbe-hűtöttet vásárolok, akkor előző estétől kint hagyom a konyhapulton, egy edényben. Reggelre szépen kienged és már nem is hideg, így jól lehet vele dolgozni. Első lépésben meg kell tisztítani.

Nem először készítem, de először sikerült ennyire finomra. Nagyon egyszerű az elkészítése. Hozzávalók: 2 csirkecomb és 1 csirkemell 2 nagy narancs leve fél citrom leve 1 kiskanál méz 2 nagyobb cikk fokhagyma 1 ágacska fahéj 1 pálinkáspohárnyi narancslikőr A húsdarabokat először olajon pirosra sütöttem, majd felöntöttem a likőrrel és hagytam azt elpárologni. Sóztam, borsoztam, felengedtem a narancs- és citromlével. Beletettem a 2 cikk fokhagymát, a fahéjat, amit 10 perc után eltávolítottam. Egy kiskanál mézzel édesítettem a mártást és lassú tűzön puhára főztem. A végén étkezési keményítővel besűrítettem és sajnáltam, hogy nem használtam több narancsot, mert mindenki sok mártást szeretett volna. 

Az utóbbi időben töbmindent főztem, sütöttem, de nem volt időm mindent feltenni a blogba. Most pótolom néhány újabb narancsos kalács képpel és kiegészítésekkel. Ugyanazokból az alapanyagokból készítettem, mint a múltkori bejegyzésemnél , annyi különbséggel, hogy most a narancslevet kiegészítettem egy kis más típusú  gyümölcslével, vagyis a lé 3/4-e volt frissen csavart narancslé és 1/4-e gyümölcslé. Nem volt rossz, de a 100%-s frissen csavart narancsra szavazok. Mást nem változtattam, mégis a tészta nagyon különbözött az első bejegyzésem tésztájától, jó értelemben véve. Arra gyanakszom, több olajat tettem véletlenül a múltkor, mert most a tészta nem volt annyira lágy és olajos. Nagyon szépen lehetett most bogozni, kötözgetni és az eredmény tökéletes lett, nem is kellett karikákat használnom, minden kalács tökéletesen állt egyedül, katonásan, ahogy kell. Az órát sem néztem, hanem addig sütöttem, amíg pirosak lettek, de gyanítom fél óra kellett hozzá, mert minden esetben, mikor kalác

Görögországban csak egy hét múlva lesz húsvét. Otthon most van, így mindenkinek szeretnék szeretetteljes, boldog húsvéti ünnepeket kívánni! fotó: lovelyindeed.com