Ágni görög konyhája

Ez a bejegyzés a tegnapi " kanalas édesség bergamotból " c. bejegyzésemhez kapcsolódik. A Görögországban "pergamonto"-nak nevezett citrusfajta (citrus bergamia) valamivel nagyobb egy citromnál és valamivel kisebb egy narancsnál. A növény úgy vélik a citrus limetta és a keserű narancs hibridjeként született meg. A növény összmennyiségének a 80%-át Olaszország termeszti, kisebb mennyiségeket termesztenek dél Franciaországban és Görögországban. Elnevezése az olasz bergamotto-ból ered, mely a török "bey armudu" kifejezés (a béj körtéje) olaszosításának eredménye. A legaromásabb gyümölcsöket manapság Olaszországban, Calabria környékén termesztik. Színe a narancsénál egy kicsit világosabb, illata semmivel össze nem téveszthető, jellegzetesen édeskés, nagyon kellemes illat. Íze kevésbé savanyú a citromnál, de keserűbb  a grape fruit-nál.  A bergamontfák kicsik növésre és télen virágzanak. Ez  a gyümölcs adja az Earl Grey tea jellegzetes aromáját, de fe

Klasszikus, hagyományos édességnek számít Görögországban. Erre is azt kell mondanom, nem sokáig.. Mikor ezelőtt negyed évszázaddal idekerültem, nem volt ház, ahol ne főztek volna valamilyen citrusfajtából kanalas szirupos édességet, manapság vagy megvásárolják vagy egyáltalán nem készítenek, illetve készít anyu:) Nincs már idő pepecselni.. Magáról a növényről írok egy külön bejegyzést, hogy később könnyebben megtalálható legyen.

Ebben a post-ban olyan "házasságot" viszek véghez, ami teljesen szokatlan, görög konyhás blogomba svéd receptet teszek fel és reményeim szt. nem ez lesz az utolsó. A recept Enikőtől származik, aki Svédországban él és a mostani munkahelye is a konyhával van kapcsolatban. A képen előkészített vaddisznósült látható. A sültet mindig fokhagymával, koktél paradicsommal, rozmaringgal, borral, olívaolajjal, sóval, borssal szokta Enikő készíteni. Elmondása szerint nagyon finom!  

A pitának nevezett görög réteseimet általában 4+4 lappal szoktam készíteni, ahogy azt már a blogomat követők láthatták.A napokban egy új recept alapján kipróbáltam a vastagabb, "falusi lap"-nak jellemzett réteslap készítését. Még én is meglepődtem, mert nagyon jól nyújtható és nagyon finom lapokat kaptam, így a receptet  át fogom picit variálni és fel fogom használni édes süteményekhez.

Ezt a süteményt, valamikor nagyon gyakran készítettem. Mondhatnám úgy is, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtt nagyon divatos volt az athéni háztartásokban, nem volt olyan magára valamit adó háziasszony, akinek ne lett volna mindig friss cake-je, amivel a látogatót megkínálhatta volna. Mostanában valahogy azt tapasztalom, hogy az Európai Unióba való belépés, majd a válság, alaposan megváltoztatta a valamikor szimpatikus, kedves, meleg, görög szokásokat. Az élet és a görög háztartás kezd pont olyan gyors ritmusú és személytelen lenni, mint Közép Európában.  Már nem tudom mióta nem is találkoztam saját készítésű cake-l görög háztartásokban. A nagy bevásárlóközpontok betörése Attika egész területére, a sok főző műsor, mind mind hátrébb tolta az egyszerű cake-t a ranglistán.Teljesen képtelenség az, hogy egy főzőműsorban ma valaki egyszerű dolgokkal álljon elő, megtörténik, de ritkán és az egyszerű hagyományos görög recepteket is feltuningolják modern hozzávalókkal, hisz csak így tudnak valami

Ez sem kimondottan jellegzetesen görög étel, de a hűtőmben van egy halom alma, amit már régen fel akartam használni valamilyen ételbe. Ez egy olyan "gyorsan csapjuk össze" típusú kaja, mivelhogy nem kell hozzá sokminden, de a lehetőségek tágak, sokféleképpen el tudom képzelni a  fűszerezését. Azoknak fog ízleni, akik szeretik az édes-savanyú ízeket, mint én:)

Érdekes módon a legeslegegyszerűbb receptek sehol nincsenek megőrizve, nem találhatóak blogokban vagy szakácskönyvekben. Egyértelmű, hogy minden magára valamit adó főzni tudó háziasszony ismeri ezeket és könnyen el tudja őket készíteni. Az ilyen és ehhez hasonló receptek anyáról lányra szállnak, öröklődnek a családban, olyan magától értetődő tudományként, amiről jogosan feltételezzük, hogy adva van és nem kell őket külön megtanítani, vagy megtanulni. Most leírom a legegyszerűbb beteggyógyító étel receptjét, ami csak létezik görög földön. Nincs olyan görög, aki ne ismerné és ne ezt fogyasztaná, ha ne adj isten megy a hasa, vagy egyéb emésztési bántalmakkal összefüggő problémája van. Mi is imádjuk és sokszor készítem téli, hidegebb estéken, csak úgy, meleg vacsorára. Tegnap grippés fiam kérésére készült, de én is belakmároztam belőle:)

Mit kereshet ez a kaja a görög konyhablogomban? Egyrészt ilyen is készül nagyon ritkán nálunk, másrészt itt is ismerik, csak kicsit másként ízesítve és rizzsel variálva, nem laskával. Nekem a magyar változat jobban bejön és mivel most csak magamnak készítettem, ezért a klasszikus, egyszerű módon készült, ahogyan Édesanyám is megfőzte annak idején. Csak most le kellett magam állítsam 2 tányér behappolása után, míg régen akár 3-4 tényárral is megehettem, nem látszott meg rajtam.

Az utóbbi időben nagyon ritkán írtam be húsos ételt, mert nagyon ritkán készítek. De azelőtt sem a húsos ételek voltak főszereplők a blogban, mert a mediterrán étrend alapja a zöldség és gyümölcs, valamint a hüvelyesek. Ha nem lenne olyan családtag, aki mindennap eszik húst bizonyos egészségügyi gubanc miatt, akkor nálunk maxim hetente egyszer fordulna elő vagy még úgysem. Egyszer majd készítek egy részletesebb beírást az étkezési szokásokkal kapcsolatban. Ez a lencsés étel is főételnek számít mifelénk és nem főzeléknek, amit hús mellé adnak. Az is igaz, hogy a lencsét nagyon sokszor párosítják például füstölt halakkal, de mi inkább feta sajttal és friss hagymával szoktuk fogyasztani. Általában nagyobb étkűek két-három tányérral is kérnek, de nem szokás hozzá kiegészítő ételt felszolgálni, kivéve ilyen kis harapnivalókat, amiket említettem és persze az elmaradhatatlan olívabogyót. Ez a recept al elszánt kísérletezőnek való és olyannak, aki szereti a különleges, kissé keleties fűszerezé

A monotóniát elkerülendő, egy kis témába vágó érdekesség. Egy halom híres emberről sokszor soha nem derül ki a nagyvilág számára, hogy ő tulajdonképpen idegen föld szülöttje. Nem úgy ám a szülőföldje számára. Ha addig nem is vettek tudomást róla, miután hírességgé növi ki magát, hirtelen elhagyott hazája "felkarolja" és büszkélkedik vele. Így van ez az Amerikában élő magyarok és görögök esetében is. A két nemzet egyben bizonyosan hasonló sorsú, mindkettőnek kb. 10 millió lakosa él országhatárokon belül és még vagy 5 millió azokon kívül.  Nagyon divatos manapság a főzés, ételkészítés, show show után a  fejlett világ tévéiben, de színpadokon, élőműsorokban is. Pályájuk zenitjén van a szakácsok, vagy divatosan mondva "chef"-ek csillagai. (és a BLOg-chefek csillagai:)) Nem is lenne baj, ha nem vinnénk ezt is túlzásba, mint mindent. Amerikában az egyik leghíresebb TV sztár chef az utóbbi években CAT CORA . Görög származású aktivista, "acélséf" és szép/a

Az alábbi egy nagyon könnyen, pár perc alatt összeállítható mártogatós, azoknak ajánlom, akik szeretik az oregano ízét. Aki nem, az esetleg más ízekkel próbálkozhat, például nagyon finom, ha gyömbéresen készítjük, de sok változatát el tudom képzelni. Én ma magamnak készítettem a receptben szereplő fele adagból, egy tányér sült krumpli mellé.

Ugyan nincs ennek itt az ideje, lévén eper benne, de most találtam rá a másik blogomban, így áthoztam ide a receptet: Friss eper és banán szeleteket leöntöttem egy általam készített csokiszósszal. Csokiszósz Hozzávalók 1 adaghoz: 1 mag nélküli datolya,  1 kiskanál kakaó vagy 2 kiskanál szentjánoskenyérpor,  1 kiskanál tahini (szezámmagpaszta),  kb. fél narancs leve,  1 kiskanál méz, fél kiskanál narancshéjreszelék. Pár perc alatt összemixeltem és sokkal finomabb volt mint egy főtt csokiszósz, ráadásul nem volt benne semmi iparilag feldolgozott fehér cukor. A recept  Flórától való