Skip to main content

Kanalas édesség bergamot-ból (Γλυκό περγαμόντο)

Klasszikus, hagyományos édességnek számít Görögországban. Erre is azt kell mondanom, nem sokáig.. Mikor ezelőtt negyed évszázaddal idekerültem, nem volt ház, ahol ne főztek volna valamilyen citrusfajtából kanalas szirupos édességet, manapság vagy megvásárolják vagy egyáltalán nem készítenek, illetve készít anyu:) Nincs már idő pepecselni..

Magáról a növényről írok egy külön bejegyzést, hogy később könnyebben megtalálható legyen.



A bergamot (vagy ahogy itt ejtik: pergamonto) gyümölcséből készült szirupos édességet pontosan úgy kell készíteni, mint a többi citrushéjból készült kanalas édességet, ahogyan azt már leírtam a vadmandarinnal kapcsolatban.
Nem egy ördöngösség, viszont türelemre van szükség, egész napot el lehet vele babrálni a  konyhában, vagy pedig 2x1 napos fázisra lehet osztani. Én elég türelmetlen természet vagyok, ezért szeretem egy nap alatt letudni, főleg, hogy általában megszerzem a gyümölcsöt, de aztán teljesen kedvfüggő, hogy mikor fogok neki. Egy biztos: ha nagyon nincs kedvem, elkerülöm a főzést, mert nem sikerülnek a kaják és egy ilyen édességet vétek elrontani, hisz annyi a munka vele.

Hozzávalók:
  • kb. 1 kg gyümölcshéj
  • 1.200 gr kristálycukor
  • 1 üveg glükózszirup (200 gr)
  • kb 1,5 pohár víz
  • 1 citrom leve
A gyümölcsöt lereszelem
Az első fontos dolog: alaposan megmosom szappanos vízben a gyümölcsöket. Ezután körbe-körbe lereszelem a nagyon sárga részt ami a keserű ízt adja.

Gyűlik a reszelék..
Miután mindegyiket szépen körbereszelgetem, négybe vagy hatba vágom hosszában a gyümölcsöt, nagyságtól függően. Így szép hosszúkás szeleteket kapok.


Kiszedem a belüket, úgy, hogy a héjak épen maradjanak.
A beleket félreteszem, itt már nem lesz több jelenésük. Ekkor jön a héjak összebügyörgetése és összefűzése. Én most nem cérnára fűztem őket, mint legutóbb, hanem mindegyiket felcsavartam, amennyire lehetett, majd jó minőségű fogvájóval rögzítettem.

A családot is sikerült a bügyörgetéshez parancsolni:)
Miután minden héjat felcsavarok, fazékba teszem őket és hideg vízzel feltöltöm, hogy jól ellepje a víz a héjakat.


Én először mindig egy tányért is teszek a tetejére, hogy ne jöjjenek fel a víz felszínére és azzal főzöm kb. 20-25 percet, amíg megpuhulnak a héjak. Ekkor leöntöm a vizet és újból feltöltöm hideg vízzel, most már 10 percenként cserélem a vizet még 3szor.
Végül felöntöm 1,5 pohár vízzel, hozzáteszem a többi hozzávalót és addig főzöm, amíg a szirup összeáll. Fövés közben leszedegetem a habot róla egy kanállal. Amikor a szirup kész van, tele van a teteje apró buborékokkal, jellegzetesen sűrű fortyogó hangot ad és a tányérra csepegtetett szirupcsepp teteje domború marad, nem folyik szét. Vigyázni kell, mert ha tovább fő, a szirup nem lesz elég ahhoz, hogy a gyümölcsöket rendesen beborítsa az üvegekben!

Még forrón forró kifőtt vagy sütőben 10-15 percig 150 fokon melegített üvegekbe töltöm, amiket fejre állítok és úgy hagyom kihűlni. Habár erre nálunk igazán nincs szükség mert elfogy, mielőtt elromolhatna.


Ez egy _nagyon édes_ édesség! Úgy szolgálják fel, ahogyan a képen látható, maximum 2 darab egy tálkában és egy nagy pohár hideg víz mellé, amire szükség lesz a tömény édesség fogyasztása után. Aki nem bírja az ennyire tömény édeset, az felhasználhatja másképpen, pl. a héjakat apró darabokra vágni és betenni süteményekbe, fagylalt tetejére, a szirupot ugyanígy, ezerfelé el tudom képzelni főszerepben.
Persze az alapfeltétel az, hogy kezeletlen citrusokat szerezzünk be!

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..