Ágni görög konyhája

A "sutzukaki" egy általunk nagyon szeretett étel. Paradicsom-szószos fasírtok, melyeknek erőteljes kömény ízesítésük van. Az a tapasztalatom, hogy habár eredetileg a szutzukaki kifejezés csakis erre a köményes paradicsomos fasírtra vonatkozott, manapság már bármilyen paradicsomszószos húsgolyót így neveznek Görögországban. A receptet már párszor leírtam ( ITT , ITT és  a paleo változatát ITT ), viszont arról nem számoltam be, hogy kipróbáltam padlizsánnal a sütőben egy régesrégen evett Pelloponézoszi étel emlékét alapul véve. Az elkészítés nem volt bonyolult, elkészítettem a szutzukaki-kat, majd lerétegeztem tepsibe olajon kisütött padlizsánszeletekkel, melyeket sóztam, borsoztam és alaposan megszórtam fokhagymával. Végül az egészet nyakon öntöttem paradicsomszósszal és sütőben megsütöttem. Én nagyon szeretem az ilyen jellegű ételeket :)

Rendezgettem a mélyhűtőmet és megint belebotlottam a már nagyon régen eltett tojásfehérjékbe. Olyan régen tettem el őket, hogy most kivettem, hogy kidobjam az egészet. Aztán eszembe jutott, hogy jó lesz Totunak, végülis Totu készítésekor felfőződik, így nagy bajom nem lehet tőlük. Aki csak görög dolgokra kíváncsi, az most lapozzon tovább..... A Totu paleo körökben jól ismert, tojásból készül és helyettesíti a túrót, tejfölt azoknál, akik nem szeretnének vagy nem tudnak tejfehérjét fogyasztani. Az elnevezés a kezdőbetűk összevonásából jön: TOjás TÚró. Nagyon egyszerű az elkészítése és valóban teljesen túró állagú és ízű a végeredmény. Először készítettem, mert eddig én sem nagyon hittem, hogy lehet olyan, hogy túró ízű valamit kapjunk tojásból, de végül lehet :) Azt hiszem 6 tojásfehérjéből kaptam kb. 200 gr Totut. A fehérjéket nem számoltam meg, mert eredetileg ki akartam őket dobni, illetve a kutyának adni. Tehát TOTU.

Ezt a kalácsot is már elég régen készítettem, de most kerültem oda, hogy beírjam a blogba.Az állaga nem hasonlít a gabonalisztes kalácséra, de az íze a megfelelő ízesítéssel akár olyan is lehetne. Én igyekeztem az eredeti recepthez tartani magamat, amit sajnos már nem emlékszem, hogy hol találtam, bocsánat érte.

A görögök csak télen fogyasztanak levest. Ennek a csirkelevesnek, a magyarosan elkészített csirkeleveshez képest roppant egyszerű az elkészítése és isteni íze van. Én ugyanezt a levest megpróbáltam jó magyarosan teletömni zöldséggel, de annak már más íze lett és a görög ízesítés nem talált hozzá. Tehát aki magyarosan elkészített csirkelevest szeretne, az ne keverje a görög elkészítési móddal és fordítva. Ezt a levest, annak ellenére, hogy szokatlannak tűnhet egy magyar ember számára, zöldségek nélkül kell elkészíteni. Ugyanakkor azt is jó tudni, hogy ezt a levest azonmód forrón jó fogyasztani, ugyanis a rizs tudvalevőleg azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy megszívja magát és megduzzad. Amikor nem rögtöni fogyasztásra készítem, akkor kevesebb rizst főzők bele, amikor pedig rögtön tálalom, akkor többet, hogy jó sűrű legyen. Kell egy kis gyakorlat ahhoz hogy a rizs mennyiségét eltaláljuk. Állagra a leves hasonlít a halleveshez és tulajdonképpen egy húslében elkészített savanyú riz

Jöjjön a főzős játék nyertesének harmadik nevezése, a tiropita, vagyis sajtos (fetás) táska.

A főzős játék nyertese második nevezésként muszakát készített, a jelen blogon lévő recept részletes leírása szerint, amit itt olvashattok.   Itt csak egy összefogó képet mutatok meg  a játékban részt vett, Magyarországon készült muszakáról: Köszönöm a részvételt!

Ezt egy szülinapos torta, amit még márciusban készítettem és nagy meglepetésemre felfedeztem, hogy nem tettem fel a blogba, ezt most pótolom. A piskótája nagyszerű, viszont a krémen lehet javítani, a krémhez nincsenek is meg a pontos hozzávalók.

November elején a Görög Konyha FB csoportban meghirdettem egy főzős játékot. Ennek a lényege az volt, hogy a nem Görögországban élő csoporttagok készítsenek el három görög ételt vagy édességet november végéig. December elsején kisorsoltam a nyertest, ő egy ajándékcsomagot kap tőlem postán. A résztvevők elkészített ételeit megjelentetem a honlapon.

Ezt a köretet már nagyon régen készítettem, de valahogy nem sikerült feltennem a blogba. Nagyon finom dolog, mindenkinek, aki megkóstolta, ízlett. Sajnos nem emlékszem a forrásra, valamelyik gasztrobloggertől lestem annak idején, valamikor márciusban.

Ez volt az egyik étel, amit a "Görög ízek és vidékek" c. dokumentumfilm húsvéti forgatásakor készítettünk az Eviai Roviesben. Azóta készültem itthon elkészíteni, de itt ahol élek, sehogy sem jutottam hozzá az édeskömény-maghoz. Most végre valahára sikerült beszereznem és már másnap elkészült ez a különleges ízvilágú csibe.