Ágni görög konyhája

 Mindenkinek áldott ünnepet kívánok! Itt vagyunk hát, benne a Karácsonyban és futunk ki ebből a furcsa évből. A november 30-i postom óta nem sok érdekes történt, hisz a karanténban csak magunkra főzök, közben dolgozom, hát nagy dolgok nem készülnek. Ma Karácsonykor is magunkban voltunk, csak mi, a szűk kis családom és csak mondogattuk, mondogattuk, hogy talán ilyen még sosem volt, mióta a férjemmel összekerültem. Mindig vagy családi, vagy baráti körben teltek a téli ünnepek, de azért holnap szeretnék fényképekben kotorászni, talán volt még egy alkalom, hogy magunk voltunk, de nem vagyok biztos benne. Igyekszem ízletes dolgokat főzni, amiket szeretünk, úgyhogy ez a blog végleg nem olyanoknak való akik új és furi dolgokat keresgélnek, nagyjából a nagy klasszikusaimat főzöm mindig újra és újra, mert azokat biztosan mindenki eszi és szereti. Most a Karácsony előtti napokban készült töltött káposzta 2 közepes fej káposztából, a receptet újfent beírtam a görög konyha FB csoportomba, így bemá

 Már igazán nagyon télies kezd lenni az idő, annak idején ilyenkor a mélyhűtőből előkaptam az ősszel lesütött vinettákat és már kavartam is a krémet-salátát belőle. Mióta visszaköltöztünk Athénba, megfeledkeztem eltevésekről és nagyobb horderejű házimunkákról, pedig szeretem őket. Viszont most megint májustól kint vagyunk Evián, ami nem azt jelenti, hogy nyakig belevetettem volna magam főzésbe, eltevésekbe (nincs rá mód), de azt viszont igen, hogy hirtelen a konyhámnak nagyobb jelentősége lett, mint az athéni társának. De ez sokminden miatt alakult így, olyan személyes tényezők is közre játszottak abban, hogy ismét jobban érdekeljen a főzicske, amikről nem ezen blog témája alatt kell szólni. A lényeg, hogy ma összedobtam 3 vinnetából (gyengék kedvéért: padlizsán ☺ ) "vinettát" - anno Erdélyben csak így neveztük a kikavart padlizsánkrémet. A padlizsánokat a Lidl-ből vettem a múlt kedden, mikor kutyusomat vittem az Istiai-ai (na ezt tessék kimondani 🙂 ) állatorvoshoz egy kisse