Ágni görög konyhája

Az üzletekben árulják az "araviki pita (αραβική πίτα)" nevezetű lapos kenyeret, amit sokan szeretnek. Elég vékony ahhoz, hogy pl. megpakoljuk sonkával, salátával, majd felcsavarjuk, és szendvicsként együk. Diéta esetén is javasolt, mert nincs benne sem kovász, sem élesztő. Egyik nap kipróbáltam. Nagyon egyszerű az elkészítése, csak egy jó minőségű nem tapadós tepsire van szükségünk és némi türelemre, a tűzhely mellett való ácsorgáshoz.

Kissé hanyag és rapszodikus, de annál értékesebb ;) blogom kapott ma egy újabb díjat. Cukiságok ezek, de azért az ember megörül, mikor rágondolnak! :) A díjat a "Csak mert szeretem" Jankája adományozta nekem és ezúttal is köszönöm neki! A szabályoknak megfelelően most én továbbadom másik 4 olyan bloggernek, akiknél 200 alatti a feliratkozók száma és erről értesítem őket egy commentben, a saját blogjukon. Habár ritkán olvasok más blogokat időhiány miatt, azért vannak kedvencek, akiknél időszakosan többet időzöm. Általában a díjas játékokat nem szeretem, de mivel ez a kisebb látogatottságú blogokra vonatkozik, ezért jó ötletnek tartom, mert segít kicsit magunkra felhívni a figyelmet:) Tehát akkor az én 4 választásom: 1. Életem Münchenben , Andi blogja. Nem konyhás blog, de vannak benne jó és egyszerű receptek is. 2. Alíz konhyája. Alízt nagyon rég "ismerem", még valamikor nagyon régen együtt főzicskéltünk az első levelezőlisták egyikén. Hihetetle

Készítettem már meggyből , vadmandarinból , bergamotból . Igazán nem is tudnám megmondani, melyik a jobb :) Citromból most próbáltam először, de nagyon nagyon finom lett. És remek az is, hogy ha pl. megunnám, csak összemixelhetném és rögtön lekvárt kapnék belőle :) Ahogy előbbi bejegyzéseimben írtam ( Kesernyés citromlekvár , Limonádé ), rengeteg citromot kellett az idén feldolgoznom. Még mindig van jócskán belőlük, de a citromban az a jó, hogy nagyon sokáig eláll hűtőben. Ami megmaradt, azokat próbálom tartogatni, mert rengeteg étel citromos és majdnem naponta szükségem van rájuk. A citromos kanalas édességgel már évek óta szemezgetek, de valahogy eddig nem volt kedvem nekiállni. Az idén azonban elhatároztam magam, hogyha már ennyi citrom, hát kipróbálom. Nem is bántam meg, illetve az alakom az bánja :)

A tegnap írtam, hogy elkezdtem a rengeteg citrom feldolgozását, mert sajnálnám, ha akár egy is rám-romlana. Nemcsak olyan időkben élünk, ahol már nem lehet ilyesmit megengedni lelkiismeret-furdalás nélkül, de amúgy vétek kidobni azt, amit a föld megtermett és ingyen nekünk adott. Ráadásul minden citrom bio, vagyis kezeletlen, egyenesen barátaink fájáról. A citromlekvárral tavaly is kísérleteztem ( Citromlekvár ). Nem volt rossz, de nem volt az igazi. A családnak ízlett, de én valahogy másképpen képzeltem el. Így az idén más recept után néztem. Ez a recept azoknak lehet kiváló, akik szeretik a kesernyés ízeket. A görögök általában minden citrusfajtát először főzéssel, áztatással megszabadítanak a kesernyés íztől, ez ennél a receptnél nem érvényes, emiatt elég gyors és egyszerű az elkészítése.

Lassan beérkezünk az eltevések, kerti munkák, feldolgozások periódusába. Habár az idén a mi citromfánk nem nagyon termett, mert tavaly kicsit megfagyott, még több citromom van, mintha a saját termésem lenne. Minden ismerős, barát folyton megajándékozott egy-egy nagy zacskó citrommal, míg végül a második nagy hűtőm mind citrommal lett tele. Ezt kezdtem lassan feldolgozni, mert nem fognak elállni már sokáig egyben. Már kétszer készítettem lemonádát (limonádét), vagyis citromszörpöt. Ezt a fajta receptet csakis bio citromból szabad csinálni!

Ebben a bejegyzésben az Evia-i mézről szeretnék írni. Nagyon sokan állnak tanácstalanul hazaindulás előtt, mert nem tudják, mivel kedveskedhetnének szeretteiknek. Mi lenne szebb, jobb és egészségesebb ajándék az Eviai vastag, illatos, gyógyhatású méznél? Jöjjön hát pár szó róla.

"Pasta Flora"-nak nevezik Görögországban a rácsos linzer-süteményt. Most Tiszta Hétfőre egy olyan verzióját próbáltam ki, melyben sem tojás, sem tej, de vaj vagy margarin sincs, hanem olajjal készült a tésztája. Nem hittem el, mennyire finom! Bátran ajánlom mindenkinek! A töltelékéhez az eredeti receptben baracklekvárt ír, én a saját mandarinlekváromat használtam fel erre a célra, ami kicsit folyósabb volt mint egy átlag lekvár. Az eredmény egy nagyon puha tésztalap lett, ami pont a mi ízlésünk szerint való volt. Ha keményebb, szárazabb lekvárt használtam volna fel, azt hiszem az eredmény nem lett volna ilyen omlós.