Ágni görög konyhája

Ez igaz egy tavaszi étel inkább, de a tavasszal elfelejtettem beírni és a mostani rendezgetésem közepette megtaláltam a képeket a gépen. Rákerestem, de valóban nem írtam le. Nagyon egyszerű étel. A magyaros változat így szól: apróra vágod a zöldhagymát, édeskömény gyökeret, megfuttatod olajon majd beleteszed a csirkemellet. Lassú tűzön fedő alatt megpuhítod, majd felöntöd tejszínnel és vastagra habarod. Én a görög változatot készítettem és fotóztam, vagyis nem használtam tejszínt, hanem a zöldségeket feldúsítottam a jellegzetes görög főtt salátával, a disznó-paréj rokonával, így lett nekünk melléje egy finom főtt saláta. Mi ezzel fogyasztjuk, de magyar szájíz szerint a tejszínes változatot krumplipürével lehet feladni.

Az idén a blogom részt vett a Goldenblog versenyen. Mindenkinek nagyon nagyon köszönöm, akik rám szavaztak! A 164 magyar nyelvű gasztro-blogból a 36. helyen végeztem, amivel tökéletesen meg vagyok elégedve. Azért vagyok megelégedve, mert az én internetes tevékenységem kb. 30%-t képviseli a gasztroblogom, így ez annak megfelelően remek teljesítmény. Rengeteg remek oldal van az enyémen kívül, olyanoké, akiknek fő hobby-juk a blogjuk és profi munka van benne. Az enyémben is rengeteg a munka, de a többi tevékenységem sajnos nem hagy időt arra, hogy az ide befektetett munkát profibbá tegyem, folyton egy lépéssel le vagyok maradva a többiekhez képest. Így hát továbbra is folytatom, igaz, egyre nehezebb, mert már lassan mindent elmondtam:), de igyekszem azért variálni és folytatni a görög étkezésről szóló cikkeimet, receptjeimet. Köszönöm kedves olvasók a szavazatokat, az érdeklődést, támogatást, további kellemes olvasást oldalaimon!

Erről már sokszor blogoltam, de talán soha nem sikerült a receptet kétszer ugyanúgy leírnom:) De jól is van ez így, mert előbb utóbb kifogyok a receptekből és ismétlésre adom magam:) A nyári periódus, ami a legérdekesebb lehetne a főzés szempontjából, nekem a legnehezebb, mert a nyári két főhónapban, júliusban és augusztusban, majdnem csak kizárólagosan gyorsabb ételeket tudok készíteni, mint lecsó, görög sztrapácska és társaik. Azért néha besikerül egy-egy laktatóbb, nehezebb étel is, főleg így szezon vége fele. Egyik kedvenc az imám.  Itt van egy régebbi beírásom róla, meg ITT , és ITT . Ez utóbbi a legtalálóbb recept a mai képeimhez.

A görög ember életfelfogása, mentalitása, vérmérséklete teljesen más, mint a magyaré. Van aki ezt balkánnak nevezné, van aki ezen a "balkán" jelző pejoratív formáját érti, van aki a "balkán" jelző súlyos történelmi hordalékát, van aki pedig a mediterrán szócskát helyettesíti ezzel. De van olyan, aki csak mediterrán népségnek nevezi őket, ezzel automatikusan más csoportba helyezvén a görögöket, kissé lennebb és nyugatabbra az előbbiektől. Egy bizonyos: a görögök mások, mondhatnánk..különlegesek, hidegen nem hagynak senkit. Vagy szeretjük őket, vagy nem bírjuk elviselni a "hülyeségeiket":) Vagy néha a kettő ötvözete:) 

Ahogyan azt a bemutatkozó-oldalon is írom, nyáron kevesebb főzőcske és ergo:beírás születik részemről, főleg a július második felét és egész augusztust érintő periódusban. De azért enni kell, így eszünk is, de másképpen, mint az előbbi időszakon kívüli napokban (könnyű, valamint ezerszer elkészített, gyorsabb ételeket). Kárpótlásul hadd íny-csiklandozzam meg kedves olvasóimat egy szerény tavernás kajasorozattal: