Ágni görög konyhája

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Igen, megint sütőtök:) Mit csináljak, ha akkora volt?:) A mai receptet azután találtam ki, hogy az utóbbi napokban folyton a menő gasztroblogokat bújtam és elhatároztam, hogy abba kell hagynom a blogolást, mert teljesen tehetségtelen vagyok ehhez:) Ahhoz képest mára kedvem lett valamit alkotni. Igaziból az a helyzet nálam, hogy megmarad sok tejföl a fiam tejéről, sokszor még tej is. Valamikor régen a kutyáknak adtam, de mostanában úgy érzem, vétek nem felhasználni, még akkor is, ha csak hízom tőle:). Kecsketejet iszik, aminek nagyon vastag a föle. Próbáltam lefagyasztani is, és nem lesz semmi baja (azonkívül, hogy az állaga kicsit megváltozik), kifagyasztás után simán fel lehet használni főzésre, süteményekbe. Most viszont van egy adag sütőtökpürém is tegnapelőttről, mikor rétest sütöttem. Úgyhogy a kettő kombinálása máris adja az ötletet - főleg a  tegnapi sütőtökleves kenyér sikere után - hogy valamilyen kalácstésztát készítsek belőlük. ...

Az utóbbi időben töbmindent főztem, sütöttem, de nem volt időm mindent feltenni a blogba. Most pótolom néhány újabb narancsos kalács képpel és kiegészítésekkel. Ugyanazokból az alapanyagokból készítettem, mint a múltkori bejegyzésemnél , annyi különbséggel, hogy most a narancslevet kiegészítettem egy kis más típusú  gyümölcslével, vagyis a lé 3/4-e volt frissen csavart narancslé és 1/4-e gyümölcslé. Nem volt rossz, de a 100%-s frissen csavart narancsra szavazok. Mást nem változtattam, mégis a tészta nagyon különbözött az első bejegyzésem tésztájától, jó értelemben véve. Arra gyanakszom, több olajat tettem véletlenül a múltkor, mert most a tészta nem volt annyira lágy és olajos. Nagyon szépen lehetett most bogozni, kötözgetni és az eredmény tökéletes lett, nem is kellett karikákat használnom, minden kalács tökéletesen állt egyedül, katonásan, ahogy kell. Az órát sem néztem, hanem addig sütöttem, amíg pirosak lettek, de gyanítom fél óra kellett hozzá, mert minden esetben, mikor k...

A szilveszteri esténk kajáinak a bemutatása óta el vagyok maradva a kalács-beszámolómmal . Ez egy hosszú post lesz és mivel becsületesen le akarom írni, ezért is késtem vele ennyit. A hó miatti bezártságunk miatt, kevés olyan zavartalan időm volt az utóbbi időben, amikor egy nagyobb szusszantású dologhoz zavartalanul egyedül lehettem egy órácskát. A jó kalács első feltétele a megfelelő liszt. Görögországban a kalácslisztet "kemény" lisztnek nevezik és tulajdonképpen kettő van belőle. A legeslegjobb a kanadai Robin Hood nevű liszt, de ez méregdrága, itt nálunk egy csomag 3,50-3,90 euró között váltakozik, üzlettől függően, ráadásul nem is egy kilós hanem pontosan 907 gr-s kiszerelésben kapható.

A címben nem adom meg a görög nevet, mivel ez nem görög sütemény. A görögök világába az utóbbi években kezd begyűrűzni az édes túró süteményekbe való felhasználása, ez egyáltalán nem jellemző a hagyományos görög konyhára, kivéve bizonyos specifikus tájjellegű ételek, édességek esetében (pl. "skáltszunijá", stb..). A jelen recept tehát nem görög specialitás, de mivel a magyarok  többsége különösen szereti az édes túrós dolgokat, ez alól én sem vagyok kivétel. Az édes túró neve görögül "glikjá mizithra" és Éviára nem jellemző, hogy könnyen hozzá lehessen jutni. A beszerzéshez általában Athénba kell mennem. Az ebben a kalácsban felhasznált túró az Athéni moldovai-román üzletből származik, de egyáltalán nem volt olyan finom magában, mint a görög "glikjá mizithrá" amit legutóbb a Carrefour bevásárlóközpontban vettem, anélkül, hogy ezt az intézményt reklámozni akarnám. Viszont ez a román túró hihetetlenül olcsó volt, 800 gr-ért 1 eurót fizettem. A mai görög vilá...

Hozzávalók: * 250 gr vaj * 2 csésze cukor * 6 tojás * 1 csésze tej * 1/2 kg liszt * 1 borospohár konyak * narancsreszelék * fahéjpor * vaníliapor vagy vaníliáscukor * illatosítók * 1 kiskanál sütőpor Elkészítés: 1. A vajat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejet, a felvert tojásokat, a narancsreszeléket, a liszttel elkevert fahéjat, vaníliát, sütőport. 2. Egy bármilyen formájú tepsibe beleöntjük a masszát (úgy hogy legalább 2 ujjnyira legyen benne, de ugyanennyi szabad hely is legyen mert megnő), a közepébe alumíniumfóliába burkolt érmét dugunk és 180 fokos sütőben megsütjük. Körülbelül egy óra múlva van kész amikor a beleszúrt kötőtűre vagy éles késre semmi nem ragad. A sütőt 3/4 óráig nem szabad nyitogatni! Forrás: Adriána Villa, Krókosz

Ez egy nagyon finom kalács, a recept eredete a gazdag konyhájáról híres Konstantinápoly. Az ott élő görögök hozták magukkal a kitelepítésük után. Hozzávalók: 500 gr liszt 150 gr cukor 3 tojás 75 gr nagyszemű mazsola 2 kanál étolaj 20 gr friss élesztő 200 gr vaj 1 kispohár konyak csipetnyi só 2 kiskanál virágvíz (ez olyan mint a rózsavíz, elhagyható ha nincs) Elkészítés: Megmossuk a mazsolát, kinyomkodjuk belőlük a vizet, majd a konyakkal nyakon öntjük, félretesszük, hadd ázzanak és dagadjanak a konyakban. Az élesztőt fél pohár meleg vízzel és a cukorból egy kanálnyival meleg helyen felfuttajuk. Az átszitált lisztet egy nagy tálba tesszük, a közepébe kis mélyedést csinálunk, ebbe öntjük a felfuttatott élesztőt, elkavarjuk, a tojásokat enyhén felverve, elkavarjuk,a cukrot, csipetnyi sót és a virágvizet. Összedagasztjuk. Ha a massza nagyon ragadna, kevés lisztet teszünk még hozzá. Miután jól összedagasztottuk, 2-3 órára meleg helyre tesszük. 2-3 óra múlva, ha már megkel...

A bejglireceptet fölösleges másoknak ide feltennem, mert ezer egymillió forog közkézen otthon, senki nem tőlem vagy egy görög gasztroblogtól várja ezt, viszont magamért kerül fel:) Hisz ez az on-line gasztronaplóm, vagy mi a szösz:)) A bejgli TOTÁL ismeretlen Görögországban. Én ugyan minden évben készítek, mégsem sikerült rajongókat találnom:)) Most ne tessék engem azzal gyanúsítani, hogy nem finomak a bejgliim:)) Egyszerűen a görögök nem igazán csípik a száraz sütiket, amiket megesznek azokat is kávéhoz. Mint ilyent, tehát kávésütit, egészen jól elpasszoltam mindig a bejglimet:), de igaziból fanatikus imádókra nem sikerült szert tennem:) Így tehát totál sikertelen vagyok mint a magyar bejgli görögországi promoválója:)) Ezt a receptet Édesanyámtól örököltem, de sokat kínlódtam vele, amíg igazi finom bejgli lett belőle az évek során. Valószínűleg valamit nem jól írtam le, meg az itteni alapanyagok mások, mindenesetre most van egy hajszálpontos -görög alapanyagokra megfelelő - diós-b...