Ágni görög konyhája

Vannak még akik a régi módszerekkel sütik a kenyeret Evián, nem is kevesen. A következő képsorozat Kirinthos faluból származik, ahol Anna asszony hagyományos falusi kenyeret süt (liszt, kevés olívaolaj, kovász és meleg víz). A vizet a kandallóban melegítette fel, a kemence felforrósításához a közeli erdőből hozott gallyakat és ágakat, teljesen áram és rendszer függetlenített módon készült el a 6 kenyérke és a fetás lángosok (kenyértészta és közötte morzsolt feta sajt). A kandallóban forrósított vizet hideggel vegyíti. ..majd ráönti a kovászos lisztre ..összedagasztja ..kisebb tálakban megkeleszti, lapos felületre borítja, megpaskolja, elegyengeti ..és IX-t ír mindegyikre (Jézus Krisztus) Időközben gallyakat hozott az erődről ..és bedurrintotta a kemencét Sülnek a kenyérkék Készen vannak, rögtön tiszta ruhába bugyolálja őket. ..ez mehet már kostólóba Megkelt a lángos is, mehet a forró olajos tepsibe a kandallóba Jó étvá

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Igen, megint sütőtök:) Mit csináljak, ha akkora volt?:) A mai receptet azután találtam ki, hogy az utóbbi napokban folyton a menő gasztroblogokat bújtam és elhatároztam, hogy abba kell hagynom a blogolást, mert teljesen tehetségtelen vagyok ehhez:) Ahhoz képest mára kedvem lett valamit alkotni. Igaziból az a helyzet nálam, hogy megmarad sok tejföl a fiam tejéről, sokszor még tej is. Valamikor régen a kutyáknak adtam, de mostanában úgy érzem, vétek nem felhasználni, még akkor is, ha csak hízom tőle:). Kecsketejet iszik, aminek nagyon vastag a föle. Próbáltam lefagyasztani is, és nem lesz semmi baja (azonkívül, hogy az állaga kicsit megváltozik), kifagyasztás után simán fel lehet használni főzésre, süteményekbe. Most viszont van egy adag sütőtökpürém is tegnapelőttről, mikor rétest sütöttem. Úgyhogy a kettő kombinálása máris adja az ötletet - főleg a  tegnapi sütőtökleves kenyér sikere után - hogy valamilyen kalácstésztát készítsek belőlük.

(ελληνικά στο τέλος του κειμένου) ..avagy a pitában felhasznált sütőtök levének hasznosítása. A tegnapelőtt készített pitához felhasznált sütőtökből sózással és kinyomkodással 400 gr levet nyertem. Ezt nem dobtam ki, hanem a hűtőbe tettem és felhasználtam két kenyérsütéshez. Mivel először tettem a levet kenyérbe, nem tettem mind a 400 gr-t bele, mert attól féltem, hogy egyrészt valamelyik családtag húzni fogja az orrát, másrészt mivela  sütőtök lágyítja a tésztát, féltem, hogy esetleg elrontja a kenyerem a nagyobb mennyiség. Így csak 200 gr-t használtam, a másik 200 gr-t pedig a mai sütéshez.

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Ez egy nagy kedvenc az őszi periódusban, de az ünnepek alatt is. Mindig akkora tököket veszek, hogy 2/3-a lefagyasztásra kerül, így minimum 3-szor eszünk belőle, de sokszor még többször. Az általában együtt ünnepelő társaságunk nagyobbik fele nem rajong a húsos ételekért, főleg az ünnep második felében, mikor már tele vagyunk, jó ötletnek tűnik mindig előhúzni a mélyhűtőből az elpakolt megreszelt sütőtökbelet és abból egy rétest rittyenteni. A rétes, illetve a pita bármilyen alkalomkor megállja helyét az asztalon, de kimondottan hálás kaja ünnepekkor, mert egyrészt jól lehet szállítani, másrészt bármikor le lehet belőle egy újabb szeletet vágni és bekapni:)

Hát nem bírok a hátsó felemen ülni :) Ha pihenhetnék, biztos nem teszem, hanem valamilyen tevékenységet kitalálok magamnak, és meggyőzöm magam arról, hogy azt föltétlenül és akkor, el kellett végeznem:) A sütőtök már egy jó ideje kint ücsörgött a balkonon, úgyhogy ilyen szempontból nem siettem el, sőt.. Minden nap szemeztem vele, de akkora volt, hogy mindig elnapoltam a leszúrását. Ma azonban nekiálltam, mert holnap nem várt vendég érkezik, az olyanból, aki soha nem akar zavarni, emiatt nem lehet normálisan ebéddel várni, de azért mindig beül beszélgetni órákra "egy kávéra", és olyankor meg kell kínálni ezzel azzal. Ezt igaziból nagyon utálom. Sokkal szívesebben főznék egy nagyobb adag ebédet, minthogy ebédidőben kávéval és egyéb aprósággal ugráljak, abban az órában, amikor mi éppen ebédelnénk. Na de mit tegyek, egy évben 2-3-szor jön, kibírom :)

A mustos keksz nem egy nagy mutatvány, de napok óta halogatom a leírását, mert nem írhatom le anélkül, hogy szót ne ejtsek a must tartósításáról. Jól emlékszem, hogy a szeptemberi szüretünk alkalmával készített tartósított mustomról készítettem képeket, a tartósítási folyamat alatt, de sehol nem találom őket. Így jár az, aki nem írja le rögtön az írásra való dolgokat. Szétnéztem kicsit a magyar neten, de nem találtam ilyen jellegű tartósítási módszert. Most vagy nem ismerik a magyarok, vagy csak többet kellett volna kutakodni, amihez nincsen türelmem. Az biztos, hogyha ismerik is, nem egy elterjedt módszer. Otthon a  mustot inkább hőkezeléssel, kristálycukorral vagy benzoesavas nátriummal tartósítják.

A magyar netes receptvilágba bekukkantva, úgy láttam, rengeteg a piroski recept , _DE_ egyik sem olyan mint az enyém :)  Megnéztem egy halom weboldalt (mindmegette, nosalty, receptindex, izletes, tutireceptek, tuja, receptek.ma, etelek.net, stb....) és úgy találtam, ugyanaz a helyzet, mint a mediterrán ételekkel. Valaki egyszer megcsinálja, aztán a gasztroblogos vagy receptesoldalak tulajai átveszik sokszor egy az egyben, vagy legjobb esetben elkészítik, egy kis módosítással, helyi alapanyagokból.  Nem is csoda, hogy nem mehet másként, hisz honnan is tudná egy magyar bloggoló az orosz vagy görög vagy akármilyen konyha apró kis fogásait, rejtelmeit és hogyan is juthatna hozzá igazi, helyi, friss alapanyagokhoz? 

Hozzávalók: (4-5 személyre) 1/2 kg szárazbab 2-3 közepes hagyma apróra vágva 3/4 csésze olívaolaj 1/2 kg túlérett paradicsom só, bors apróra vágott friss petrezselyem 1 sárgarépa opcionálisan pár zellerlevél Elkészítés: A babot előző este beáztatjuk. Ha ezt elfelejtjük akkor a következőképpen járunk el: Megmossuk a babot, fazékba tesszük, annyi vizet adunk hozzá hogy ellepje. Felfőzzük majd lehúzzuk a tűzről és egy órát lefedve hagyjuk ázni a forró vízben. Egy óra múlva leöntjük a vizet és újból felöntjük annyi forró vízzel hogy ellepje, és majdnem puhára főzzük. Külön elkészítjük a szószt, az apróra vágott (vagy aki úgy szereti, szeletelt) hagymát megfonnyasztjuk olívaolajon, majd hozzátesszük a turmixolt vagy apróra vágott paradicsomokat. Ha csak apróra vágjuk őket akkor előzőleg le kell húzni a héjukat, amit legkönnyebben úgy lehet elérni, ha pár percig forró vízbe mártjuk őket.  A mártához még hozzátesszük a 2 kávéskanál tengeri sót, m

Az én görög családom egyik kedvence. A canellonni egy 8-10 cm hosszú, kb. 2 cm átmérőjű, csőalakú tészta, amelyet darált hússal, ricottaval, spenóttal, stb. töltenek meg, majd paradicsomszósszal és besamellel öntenek le, majd sütőben kisütik A családban szeretett változat a paradicsomszószos-darált húsos, ezt készítettem nemrég. Mivel nem készítem gyakran, eddig még soha nem jegyeztem le rendesen a receptet, ami csak azért rossz, mert jó tudni előre, hány cannelloni fér egy tepsibe. Egy doboz tésztában itt nálunk 24 db. csövecske található, míg az én kisebb méretű tepsiimbe csak 21-22 darab fér. A recept egy doboz tésztára, tehát 24 db cannellonira való.

Akkora birsalmáink lettek, mint a fejem, pedig a birsalma fánk még picike. Nem is nagyon bírta a gyümölcseit, többfele ki kellett kötnünk, támasztanunk, hogy állja a sarat, amíg az almái beérnek. Nagyon szeretem a birsalmát azért is, mert jó sokáig el lehet tartani a leszedett gyümölcsöt is a balkonon :) Lusta háziasszony öröme :) A recept rém egyszerű. A piskóta készítést gondolom nem kell külön magyaráznom senkinek, de aki mégsem értené, a youtube-n több videó van mindenféle piskóta készítési módszerről. Jöjjön  hát ennyi bevezető után a recept:

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου και στην ΕΛΕΦΘΕΡΗ ΦΩΝΗ ΤΩΝ ΠΟΛΙΤΩΝ ) Ez egy klasszikus téli recept. Itt Evián levesként fogyasztják, de vannak vidékek, ahol csak mártással szolgálják fel, tehát a levet nagyon besűrítik.  Mivel ez kimondottan téli étel, ezért nyáron kötve hiszem, hogy valaki találkozzon vele a tavernákban, ha igen, akkor kimondottan mártásos formájában és nem levesként fogják  felszolgálni .

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) A spenótpita receptje már ilyen olyan módon bekerült a blogba, de soha nem tökéletesen:) Így most pótolom a hiányosságot. Álljon itt egy bő leírás erről a nagyon hagyományos görög ételről.  A spenótpita akkor a legfinomabb, ha többféle fűfajta kerül bele, nemcsak spenót. Nagyon finom 1/3 sóska (λάπαθο) és 2/3 spenót változatban. Egyéb füvek, amiket előszeretettel használnak ebbe az ételbe:  Tordylium Officinales , vagyis hegyi kömény (καυκαλήθρες),   Anthriscus cerefolium vagyis zamatos turbolya ( μυρώνια). 

(Κέικ με λωτός - συνταγή στα ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Az idén rengeteg datolyaszilvánk lett. A datolyaszilva októberre érik be és olyan gyümölcs, amit nem lehet jól tárolni. Ha már leszedtük, nagyon hamar tocsogóssá válik, nagyon hamar erjedésnek indul. A gyümölcs fogyasztásának egyik titka éppen ez: akkor kell enni, amikor már túlérett, de még nem indul romlásnak. Tehát mikor nagyon puha. Ekkor kezünkbe vesszük, levágjuk a tetejét, mint egy kalapot és a belsejéből kikanalazzuk a nagyon édes húsát. Az ízét nem is tudom mihez hasonlítsam, mindenképpen van hasonlatosság a szilva és a datolyaszilva húsának az állaga között, talán kicsit az ízük között is. Gondolkodtam azon, készítsek belőle lekvárt, de közben egyéb eltenni-valóim voltak és egyszerűen nem értem rá. Így egy részét megettük, készítettem belőle az alább következő süteményt, egy része pedig lehullt és a fa alatt elromlott, jó kis természetes trágyát képezve.