Skip to main content

Piroszki és édes lángos (Πιροσκί και τηγανίτες)

A magyar netes receptvilágba bekukkantva, úgy láttam, rengeteg a piroski recept, _DE_ egyik sem olyan mint az enyém :) 
Megnéztem egy halom weboldalt (mindmegette, nosalty, receptindex, izletes, tutireceptek, tuja, receptek.ma, etelek.net, stb....) és úgy találtam, ugyanaz a helyzet, mint a mediterrán ételekkel. Valaki egyszer megcsinálja, aztán a gasztroblogos vagy receptesoldalak tulajai átveszik sokszor egy az egyben, vagy legjobb esetben elkészítik, egy kis módosítással, helyi alapanyagokból. 
Nem is csoda, hogy nem mehet másként, hisz honnan is tudná egy magyar bloggoló az orosz vagy görög vagy akármilyen konyha apró kis fogásait, rejtelmeit és hogyan is juthatna hozzá igazi, helyi, friss alapanyagokhoz? 
Nincs is semmi baj, jól van ez így, de én most olyan piroski receptet hozok - illetve a piroski tésztájának a receptjét, amelyet a Pontos vidéki görögök hoztak magukkal, mikor az óhazába érkeztek. Gyorsan a felmerülő kérdésre is válaszolok, Pontos vagy pontosabban Evxeinosz Pontosz a Fekete tenger déli partvidékének a keleti felén lévő görög gyarmatvárosokat jelentette az ókorban, mely vidéken a mai napig élnek görögök, saját, jellegzetes kultúrával és egy keverék nyelvvel. Közülük nagyon sokan "hazaköltöztek" (mondjuk hazára nem nagyon leltek, ua. a helyzet mint a Magyarországra hazaköltözött Erdélyiekkel - politika OFF) és hozták magukkal jellegzetes kultúrájuk elemeit, köztük a recepteket is. 
Valamikor régen még kísérleteztem piroski-val, de az olajban kisütött tészta nagyon nehéznek tűnt, megfeküdte a gyomrunk, nem igazán vált kedvencünkké. A mostani receptem tésztája pillekönnyű, mert nincs benne se tojás, se tej, se tejföl, se margarin, se vaj. 

Bizony, a tészta hozzávalói: liszt, élesztő, langyos víz..slussz, ennyi. 

Én 1/2 kg finomlisztet használtam, hozzá egy csomag száraz élesztőt, 1 mokkáskanál barna cukrot és annyi meleg vizet amennyi ahhoz kellett, hogy egy nagyon lágy, még ragacsos tésztát kavarjak ki belőle.



Ezt a tésztát kelesztőtálban félretettem, amíg alaposan felnőtt. Ekkor nagyon belisztezett felületre evőkanálnyi adagokat szedegettem, ezeket alaposan belisztezve vékonyra kilapogattam. A kis lapótyákba bármilyen tölteléket lehet tenni, én nem klasszikus piroski tölteléket tettem (pl. főtt krumpli, olajban pirított hagymán átforgatva. stb..), hanem a szokásos virsli+sajt tölteléket a gyereknek. Forró olajban világosbarnára sütöttem őket és konyhapapírra szedtem.
A végén készítettem körülbelül 10 üres mini lángost, vagyis csak vékonyra kilapogattam az evőkanálnyi adagokat és kisütöttem őket forró olajban. Még így melegében saját készítésű meggyszirupot csorgattam rájuk, hát..nem akarom magam dícsérni, de mennyei volt!:) ... és az egész menetet le is videóztuk :)


Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..