Ágni görög konyhája

A focaccia nem egy görög eledel, amint azt sokan tudják vagy a nevéből sejtik. A blogom ugyan a görög konyháról szól, a focaccia esetében annyi mentségem lehet, hogy mediterrán térségből származik :) Szóval a focaccia egy lapos kenyér, amit Olaszországban készítenek előszeretettel, mindenféle változatban. Én ma a maradék babgulyást szerettem volna feldobni valamivel, így készítettem egy hagymás, rozmaringos, paradicsomos focaccia-t.

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Az utóbbi időben a blogba kevesebb beírás lett feltöltve, de nem azért mert nem főztem volna, hanem éppen ellenkezőleg, sokat, viszont nagyjából olyan dolgokat, amik már rég fellelhetőek a beírásaim között. A dolgot bonyolítja, hogy az egyik nagyfiúnk már 5 hónapja lemondott a húsevésről, így most neki folyton ki kellett találni hús nélküli ételeket, amikből aztán megfelelő mennyiséget is kellett előállítani. Ma arra gondoltam, palacsintát készítek, laktató, finom, édesség és kaja együtt. Annak ellenére, hogy ismerős étel errefelé is, nem mondhatnám, hogy hagyományos görög eledel lenne. Inkább amolyan modernkori étel, a hagyományos szakácskönyvekben nincsen palacsinta, hanem a rétestésztákból nyújtott lapokat sütik ki tepsiben, majd egyszer olyat is készítek.

A napokban elég sok főzés volt és van megint a házban, mert összegyűltünk szép számban. Tegnapelőtt megint elkészítettem ezt a süteményt és új képet készítettem róla. Csak szigorúan a nagyon édes szájúaknak való!!

...avagy káposztás rétes, de görögösen. A szokásos pita, ez alkalommal káposztával. A lapok készítését, nyújtását ITT írtam le részletesen.

Ahogy a másik beírásomban említettem, megint nagyon összegyűlt a család és egy ideig így is leszünk. Nem részletezem (aki ismer, úgyis tudja a pontos felállást), de 3 nagy darab férfi, 1 darab 13 éves fiú és én alkotjuk a csapatot, el lehet képzelni a  napi teendőimet, főleg ami a konyhát illeti. Ahogy elmosogatok, már azon járhat az eszem, mi legyen a következő.. De nincs baj, ha eszik a főztöm. Ami a kicsi esetében nem egy egyszerű dolog. Tegnap babgulyás volt görögösen, amit most nem írok le, de leírom a melléje készített fetás kenyerem , mert nagyon finom és nagyon laktató. Ma is abból szeltünk az ebédhez és még mindig nagyon finom, másnapossága ellenére is. A kenyérhez kell készíteni egy kezdő kenyértésztát, majd azt feldúsítva lesz meg a  végleges tészta.

Megint pita:) megint többen összegyűltünk a családból az utóbbi napokban, így hát közkívánatra megint pita lett tegnap. Most a hagyományos tiropita-t készítettem, melyet már egyszer leírtam itt , de azóta sokkal profibban kiegészítettem a pita alapreceptem leírását. Most annyit változtattam az alaprecepten, hogy a 4 csésze lisztből egyik finomliszt lett. Hihetetlen, mennyire megváltoztatta a lapok állagát, igaz ezt csak én érzékelem igazán, aki készítem. A lapok ropogósak lettek, de sokkal könnyebben lehetett őket nyújtani, nem szakadtak olyan könnyen és így vékonyabbak lettek. Úgyhogy ezt a változtatást megtartom, ki fogom egészíteni az alaprecept leírást is ezzel a megjegyzéssel.

Most joggal mondhatjátok, mi a szösznek kellett nekem megint pitát nyújtani, rögtön ünnepek után? Merthogy valóban az ünnepek utáni héten készítettem ezt a finomságot. A válaszom erre az, hogy azért, mert semmiképpen nem akart elfogyni 2 jó nagy darab pulykacomb. A pulykahúst mi igaziból 2 formában elkészítve szeretjük: felvágottként és levesnek. A pulykaleves általában elmaradhatatlan velejárója a téli ünnepeknek, az idén is készült 2 nagy combból, amiket utána lesütöttem, de miután kihűltek és hideg sültté változtak, nem akartak fogyni.

A piták tulajdonképpen rétesek, csak a lapokat másképpen töltik, mint a magyar rétesek esetében. Sokkal inkább főételként fogyasztják őket mint édességként, ezért több a sós pita mint az édes. A pitákat általában nem csavarják fel mint a magyar réteseket hanem a lapok között bőségesen megkenik olívaolajjal majd 3-4 lapot alulra helyeznek, rá a tölteléket és 3-4 lapot felülre. A csavart réteseket általában csigamódra körbe körbe fektetik a tepsiben. A piták kedvelt kiegészítői szoktak lenni egy-egy ünnepi asztalnak, laktatóak és napokig elállnak. Inkább langyosan és hidegen fogyasztják őket.

Az eredeti tiramisu receptem is fent van a BLOG-ban, most viszont kicsit másképpen alakítottam ezt a finomságot. Nem akartam tojást tenni bele, ezért a következőképpen készítettem:

Aki régóta olvas engem az interneten, tudja, hogy a görög családom szép nagy, így a legtöbb ünnep jó zajosan telt mindig. Akkor mindig nagyon fárasztó volt számomra, viszont utólag nagyon szép emlékek. Ahogy az idő telik és a gyerekek nőnek, úgy csitul az ünnepi zaj is, hisz elkerülhetetlenül szóródunk szét a nagyvilágban, úgy, mint a legtöbb család. Ilyenkor, a téli ünnepek alkalmával, évek óta bevezettem azt a szokást, hogy régi videófelvételeinket nézegessük.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK! Az újévi kalács, vagy vaszilopita jellegzetes és elmaradhatatlan sütemény. Szilveszter éjszakáján vágják fel, rögtön az újév kezdetén, vagy legkésőbb január elsején. Felvágásának is jellegzetes és hagyományos módja van, az egészet fel kell szeletelni és kiosztani és együtt örülni azzal, akihez a belesült érme kerül. Én minden évben magam készítem, viszont ez az első év, hogy kalács jellegűt sütöttem és nem a kevert tésztásat. Mindkettő finom, de a kevert tésztás előnyösebb olyan családok számára, mint mi, ahol nem fogy el rögtön, hanem akár egy hétig is eszegetik. Ugye a kalács az frissen a legfinomabb, míg a kevert tészták akár egy hét múlva is pont ugyanolyanok, vagy sokszor még finomabbak.