Skip to main content

Palacsinta (Κρέπες)

Az utóbbi időben a blogba kevesebb beírás lett feltöltve, de nem azért mert nem főztem volna, hanem éppen ellenkezőleg, sokat, viszont nagyjából olyan dolgokat, amik már rég fellelhetőek a beírásaim között. A dolgot bonyolítja, hogy az egyik nagyfiúnk már 5 hónapja lemondott a húsevésről, így most neki folyton ki kellett találni hús nélküli ételeket, amikből aztán megfelelő mennyiséget is kellett előállítani. Ma arra gondoltam, palacsintát készítek, laktató, finom, édesség és kaja együtt. Annak ellenére, hogy ismerős étel errefelé is, nem mondhatnám, hogy hagyományos görög eledel lenne. Inkább amolyan modernkori étel, a hagyományos szakácskönyvekben nincsen palacsinta, hanem a rétestésztákból nyújtott lapokat sütik ki tepsiben, majd egyszer olyat is készítek.


A palacsintát senkinek nem kell bemutatnom, nem is egy görögországi gasztroblogból tanul meg majd valaki azt készíteni:), azonban magamért is lejegyezem, mert általában a blogomhoz fordulok mikor a receptjeim között szeretnék keresgélni:)



Hozzávalók (30 palacsinta):
  • 50 gr finomliszt
  • 1 kanál olaj
  • 2 kanál kristálycukor
  • 3 tojás enyhén felverve
  • 2 dl szénsavas ásványvíz vagy szódavíz
  • 1/2 kiskanál só
  • 1 l tej
Megj.: 1 púpos evőkanál liszt=2 dkg, 1 csapott evőkanál liszt kb. 1 palacsintának felel meg

A fentieket összedolgozom, először a száraz összetevőket, majd a tojásokat dolgozom bele, majd a szódavizet és tejet, folytonosan kavarva. A tejet nem kell mind beledolgozni, csak addig amíg folyós, vastag palacsintatésztát kapunk. Sütés alatt a liszt folytonosan szívja magába a folyadékot, így én folytonosan pótolgatom a tejjel. Ha túl vastag a palacsinta, kell még tej a tésztába, ha túlságosan szakad, akkor liszt.

Töltelék 1. túrós:
Itt Görögországban kapható egy édes tehéntúró jellegű tejtermék, ami azonban nem olyan mint a magyar tehéntúró, hanem inkább az erdélyi ordára hasonlít. Ebből szoktam tölteléket készíteni, villával a túrót megtöröm, majd annyi kanál porcukrot teszek bele, hogy édes legyen (kóstolgatom közben). Jó marék apróra vágott friss ánizst teszek bele és mazsolát, majd annyi vastag tejszínt, hogy kenhető masszám legyen. Ezzel megkenem a palacsintákat és feltekerem. Melegen tálalom, porcukrot hintek rájuk.

Töltelék 2. baracklekváros:
Mixerben dióbelet kevés kristálycukorral eldolgozok darabosra (kb. 2 -3 marék dió és 1 evőkanál cukor). A palacsintákat vékonyan megkenem baracklekvárral majd elég vastagon beszórom a tört dióval, feltekerem. Melegen tálalom, porcukorral meghintve.

Comments

Elizabeth said…
Szia Ágni

Melyik az a túró jellegű tejtermék itt? Én is imádom,de itt még nem találtam hasonlót. Az ανθοτυρι-re gondolsz?

Köszönöm válaszod
Agni said…
Szia Szilvi,
igen az anthotiro!

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..