Ágni görög konyhája

Az utóbbi időben a blogba kevesebb beírás lett feltöltve, de nem azért mert nem főztem volna, hanem éppen ellenkezőleg, sokat, viszont nagyjából olyan dolgokat, amik már rég fellelhetőek a beírásaim között. A dolgot bonyolítja, hogy az egyik nagyfiúnk már 5 hónapja lemondott a húsevésről, így most neki folyton ki kellett találni hús nélküli ételeket, amikből aztán megfelelő mennyiséget is kellett előállítani. Ma arra gondoltam, palacsintát készítek, laktató, finom, édesség és kaja együtt. Annak ellenére, hogy ismerős étel errefelé is, nem mondhatnám, hogy hagyományos görög eledel lenne. Inkább amolyan modernkori étel, a hagyományos szakácskönyvekben nincsen palacsinta, hanem a rétestésztákból nyújtott lapokat sütik ki tepsiben, majd egyszer olyat is készítek.

Most joggal mondhatjátok, mi a szösznek kellett nekem megint pitát nyújtani, rögtön ünnepek után? Merthogy valóban az ünnepek utáni héten készítettem ezt a finomságot. A válaszom erre az, hogy azért, mert semmiképpen nem akart elfogyni 2 jó nagy darab pulykacomb. A pulykahúst mi igaziból 2 formában elkészítve szeretjük: felvágottként és levesnek. A pulykaleves általában elmaradhatatlan velejárója a téli ünnepeknek, az idén is készült 2 nagy combból, amiket utána lesütöttem, de miután kihűltek és hideg sültté változtak, nem akartak fogyni.

A piták tulajdonképpen rétesek, csak a lapokat másképpen töltik, mint a magyar rétesek esetében. Sokkal inkább főételként fogyasztják őket mint édességként, ezért több a sós pita mint az édes. A pitákat általában nem csavarják fel mint a magyar réteseket hanem a lapok között bőségesen megkenik olívaolajjal majd 3-4 lapot alulra helyeznek, rá a tölteléket és 3-4 lapot felülre. A csavart réteseket általában csigamódra körbe körbe fektetik a tepsiben. A piták kedvelt kiegészítői szoktak lenni egy-egy ünnepi asztalnak, laktatóak és napokig elállnak. Inkább langyosan és hidegen fogyasztják őket.