Ágni görög konyhája

Ez is egy nagyon jellegzetes karácsonyi, újévi sütemény. Nem csak ezeken a napokon készítik, mint pl. a melomakarono-t, de mindenképpen a téli időszakban, mert nehéz, diós sütemény. Már egyszer beírtam egy receptet, de a mostani abban különbözik az előbbitől , hogy nincsen benne liszt. A liszt helyét morzsa foglalja el, így gluténmentes kenyérmorzsából azok is elkészíthetik, akik búzalisztérzékenyek.  Az is nagyon előnyös, hogy ezt  a süteményt nagyon sokféleképpen lehet díszíteni, így akár tortaként is megállja a helyét.

Ma délután sikerült elkészítenem a hagyományos, jellegzetes görög karácsonyi süteményt, mely nélkül a görög családok 99%-nál nincsen karácsony. Férjem egy ideje kuncsorgott utána, de én mindig utolsó percben készítem, mert hanem túl sokat eszünk/eszik belőle és bőven elég az a pár nap, ami alatt mindig többet eszünk a kelleténél. Ma már hamarabb nekifogtam volna, de fiam vártam vele, akinek órája volt, mert ilyenkor inkább játékos formában csinálom és akkor nem olyan fárasztó. Hülyéskedtünk is eleget, az általa készített videón látszik is, nem volt rossz kedvünk:)

A konyha ilyenkor van a legnagyobb használatban. Habár nálam mindig takarítás után maxim fél napig van szép rend és érintetlen tisztaság. Hihetetlenül gyűl a sok kóborgó, mosatlan edény, meg az elpakolni való. Velem is megtörténik, hogy elhanyagolok dolgokat, mint például a vízkőtisztítás . A mi vizünk rettenetesen vízköves, majdnem szemmel láthatóan rakódik le a csapokra, hiába pucolom rendszeresen, vagy hmmm .. néha rendszertelenebbül:)

Az én görög családomra igaz nagyon sok a sztereotípiákból, amiket a nem görögök egy átlagos görög családnak tulajdonítanak. Ez néha jó, néha azonban nagyon bosszantó. Az ünnepekkel kapcsolatos dolgok kimondottan bosszantóak és mikor arra gondolok, hogy milyen régóta telnek mindig így az ünnepeim, nem vagyok egyáltalán elragadtatva a közelgő napok kilátásától. A legeslegbosszantóbb mind közül az, hogy képtelenek 2-3 óra késés nélkül jönni az ünnepi ebédre. Ami azt jelenti, hogy déli 1-2 helyett, du. 4-5 körül lehet ebédelni. Bármilyen cselt bevontam eddig, nem működött, talán 2szer történt meg a sok-sok év alatt, hogy időben itt voltak. Most nem részletezném ki és mi a hibás ezért, tudom én azt nagyon jól, nem kell előre felbosszantanom magam. A 2008-s ebéd után, amikor 3 napi munka után mindenki finnyáskodott és valami miatt nem evett, megfogadtam, többet soha!

Talán ez volt az egyik legelső görög recept, melyet megtanultam elkészíteni. Annyira alapdolog mint nálunk a pogácsa. "Gyerekek anyukákkal gyurmáznak békés téli délutánokon" kép társul ehhez a recepthez. A kulurakia egy keksz alapú görög szárazsütemény, melyet sem süteménynek sem keksznek nem lehet nevezni. Nem keksz, mert nem szárítjuk ki benne teljesen a tésztát és a keksznél jóval vastagabb. Nem sütemény, mert ahhoz meg túl száraz.

A mai nagy receptdömpingben néha nagyon meg tudok örülni olyan recepteknek, melyek egyszerűek, viszonylag olcsók és ünnepi asztalon is megállják helyüket. A következő pont egy ilyen recept. Nem a mediterrán konyhát képviseli, de mivel oldalammal magyar anyanyelvűekhez szólok, néha olyan recept is kell, mely a mi közép európai gyomrunknak ismerősebb. Így egy olyan sajtmártást ajánlok, melynek ízesítése egyedien mediterrán, talán kissé keleties, állaga pedig alaposan tartalmas és tápláló, amilyennek egy hidegebb éghajlaton fogyasztott ételnek lennie kell.

Manapság már rengeteg konyhai gép kapható a különböző szaküzletekben és rengeteg konyhai segédeszköz. Az igaz, hogy nagyon meg tudják könnyíteni az ember lánya munkáját, azonban a pénzkérdésen kívül van még egy dolog, ami beleszól a vásárlásba: hol is tartsuk őket? Ezért nagyon fontos, hogy ellent tudjunk állni a csili-vili kihívásoknak és csak olyasmit vásároljunk meg, amit valóban használni fogunk és ez különösen érvényes most, a nagy ünnepi vásárlások alkalmával. Másképpen csak ide-oda fogjuk egy ideig tologatni a hőn vágyott szerkentyűt, aztán a végén pedig valami szekrény vagy pincepolc mélyére süllyesztjük "ideiglenesen", hogy évekig ottfelejtsük.

Az én családom nem rajong a póréhagymáért, sőt, kimondottan nem szeretik. Én viszont nagyon, így ritkán, de asztalra kerül egy egy pórés kaja is.

A brokkoli ( Brassica oleracea convar. botrytis var. italica ) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Közeli rokona a karfiol és a fejes káposzta . A brokkoli sok vitamint tartalmaz, leginkább béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) és aszkorbinsavat (C), de jelentős a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), kalcium, és vastartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben - írja róla a Wikipedia.

A Magyarországon alig pár éve kapható római saláta volt az egyetlen zöld saláta még pár évvel ezelőtt, melyet Görögországban termesztettek. Az uniós évek alatt lassan belopakodott a piacra a fejes zöldsaláta, valamint a jégsaláta is, melyeket nem igazán szeretnek az idősebb görögök, inkább a  fiatalok próbálkoznak felhasználásával, fogyasztásával. A tavernákban még mindig majdnem biztos, hogy a téli és tavaszi hónapokban római salátát szolgálnak fel a "zöld saláta" opció alatt. (praszini szalata)

A tengeri keszegek egyik legjobb fajtája a " tsipura " melynek jelentése angolul: gilt-head , latinul: S parus aurata , franciául:  Dorade royale . Ez egy relatíve nagy tűrőképességű, jól tenyészthető és főleg: nagyon ízletes halfajta, kevés, nagy és puha csontokkal. A mezei görög halpiacokon és halas üzletekben általában a tenyésztett fajta kapható, melynek kilója 6-10 euró között ingadozik, annak függvényében milyen nagy a hal. Minél nagyobb, minél frissebb, annál drágább. Ha az ember elmegy egy megszokott hétközbeni piacra, ahol halárusok is vannak, vagy az Athéni nagy halpiacra, akkor minden árus arról próbál meggyőzni, az ő portékája a legfrissebb, legjobb minőségű.

A címben nem adom meg a görög nevet, mivel ez nem görög sütemény. A görögök világába az utóbbi években kezd begyűrűzni az édes túró süteményekbe való felhasználása, ez egyáltalán nem jellemző a hagyományos görög konyhára, kivéve bizonyos specifikus tájjellegű ételek, édességek esetében (pl. "skáltszunijá", stb..). A jelen recept tehát nem görög specialitás, de mivel a magyarok  többsége különösen szereti az édes túrós dolgokat, ez alól én sem vagyok kivétel. Az édes túró neve görögül "glikjá mizithra" és Éviára nem jellemző, hogy könnyen hozzá lehessen jutni. A beszerzéshez általában Athénba kell mennem. Az ebben a kalácsban felhasznált túró az Athéni moldovai-román üzletből származik, de egyáltalán nem volt olyan finom magában, mint a görög "glikjá mizithrá" amit legutóbb a Carrefour bevásárlóközpontban vettem, anélkül, hogy ezt az intézményt reklámozni akarnám. Viszont ez a román túró hihetetlenül olcsó volt, 800 gr-ért 1 eurót fizettem. A mai görög vilá

A tésztát legtöbben szeretjük, a görögök is nagyon tésztásak:) A makaróni minimum kétszer egy héten asztalra kerül, ilyen-olyan formában, van ahol többször is.  Egy nagyon finom és egyszerű receptet készítettem el, melyhez a hozzávalókat bárhol be lehet szerezni, ahol nagyobb bevásárlóközpont van a környéken.   Megveszünk egy nagyobb füstölt lazac darabot, melyet vagy mély-hűtve vagy egyszerűen hűtőben tartanak. Legtöbb helyen ilyen lazac szeleteket árulnak, melyből elegendő egy szeletet számolni egy személyre, én is ilyenből készítettem. A spagettiből kb. 100 gr-t kell egy személyre számítani. A lazacos szósz elkészítéséhez még a következőkre lesz szükség: 3-4 cikk fokhagyma só, bors, oregano (2 személyre kb. 1 kiskanálnyi mindenből) bébi paradicsomok (ha nincs, apróra vágott érett paradicsommal is helyettesíthetjük), mennyiség ízlés szerint egy borospohár fehér bor olívaolaj, ha van valamilyen pikáns olajból kevés segít az ízeken egy paprika apróra vágva (kihagyható) parmezá

A mai egy vendégbejegyzés, egy Görögországi magyar blogoló-kolléganőtől:), " fahéj és feta "-tól: ******** Majd minden nap betérek a ΣΑΒΟΙΔΑΚΗΣ hozzánk közel eső cukrászda-pékség intézményébe. Itt egy ilyen intézmény kész bűnbeesés. Minden olyan gusztán van kirakva a hűtőpultokba, a kenyeres polcokra, hogy az ember azt se tudja mit válasszon. Legszívesebben mindenből egy kicsit. Egyik reggel mikor elég nagy volt a sor készítettem néhány paparazzo fotót a telefonommal. Amúgy nem állnék le csak úgy fotózni egyetlen üzletben sem, de így hogy sorban álltam, mögöttem egy idős bácsi állt, így valószínűleg nem tűnt fel neki, hogy mit is művelek. A kínálat már igen hiányos volt, lévén a délelőtti roham közepén jártam ott, de azért így is látszik, hogy mekkora választék vár egy ilyen helyen minket. Ha egy görög vendégségbe megy, egészen biztos, hogy betér egy ilyen zaharoplasztio-ba és vesz valamit ajándékba  a vendéglátóinak. Ezt az ajándékba kapott édességet illi

Már rég vágytam ennek a receptnek az elkészítésére. A görög sztifádó rokona, Franciaországban, a Loire vidékén készítik így. Mivel beleillik a mediterrán étrendbe, ezért ahogy a TV-ben megláttam anno, elhatároztam, valamikor elkészítem. Most eljött az ideje és miközben az ortodoxok megkezdték a böjtöt, én egy nehéz, fűszeres, ünnepi ételt készítettem. Megállja a helyét akár a karácsonyi ünnepekre készített ételek között is. Az eredmény - nem azért, hogy dicsekedjek:) - de minden várakozásom felülmúlta:) Hozzávalók: 1/2 kg kockákra vágott jó minőségű színtiszta marhanövendék hús 2 nagy hagyma apróra vágva 1 csésze olívaolaj csipet köménypor csipet oregano 2 darabka fahéjág 3-4 szegfűszeg (nem szegfűbors!) 5-6 borsszem csipet kakukkfű 1 kiskanál durva tengeri só 1 babérlevél 5-6 bébi savanyú uborka 1 lk. mazsola 3 lk. paradicsompaszta 1 lk piros édespaprika 3 cikk fokhagyma 2 sárgarépa karikára vágva 1 csupor piros bor A képen nálam több látszik, mert majd 2 kg h

Tegnap lementem a Varvakio Agora-ba és a környező területekre. Ez Athén legroszabb hírű negyede délutántól másnap reggelig: a prostituáltak és hontalanok területe. Minden délelőtt azonban nyüzsgő, mozgó keleties jellegű piaccá változik. A Varvakio Agora a fedett hús- és halpiacot jelenti, ahová az árusok kipakolják portékájukat és lehet válogatni. Nagy harcok folynak folytonosan a higiéniai követelmények betartásáért, folytonos ellenőrzések vannak de időről időre ki szokott pukkanni egy-egy újabb cirkusz, általában olyan, hogy idegen húsokat lepecsételnek göröggé. Egy ideje már nem lehetett semmit hallani és viszonylagos csend és nyugalom van a központi húspiac körül. Tény és való, egyre több olyan ember vásárol itt, aki azelőtt csakis a saját, jól bejáratott hentesétől tette. Itt sokszor az ár az 1/3-a annak amiért az ember máshol megveszi és ez egyáltalán nem mindegy manapság egy polgári család pénztárcájának. A húspiac melletti kis utcákban fantasztikus fűszerfelhozatal van

Egy jó nagy zellergumó üldögélt a jégszekrényemben nagy búsan egy ideje. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire hasznavehetetlennek érzi magát és gyorsan készítettem belőle egy finom kaját, melyet darabjaira bontva aztán mindenki igényeit ki lehetett a családban elégíteni:) Ez a kaja is, mint a legtöbb ebben a blogban, a mediterrán étrendnek megfelelően készült, a lehető legkevesebb állati zsiradékkal .  A csirkét feldaraboltam, majd a nyakát, szárnyait félretettem a mélyhűtőbe egy későbbi alkalomra. A combokról, mellről lehúztam a bőrt, mint ahogyan azt mindig szoktam és feltettem pár percig főni, a kutyusoknak vacsorára:) A combokat és mellet forró olívaolajban megpirítottam, hozzáadtam az apróra vágott hagymát és a darabokra vágott ökölnyi zellergumót (pucolva természetesen:)). Mikor félig már megpuhultak, hozzadtam az egészhez egy doboz paradicsomot turmixolva, egy lk ketchup-ot és marék saját, házi termésű olívabogyót. Az olívabogyó nem nyersen került hozzá, hanem már eltett állapotban

Nagyon érdekes dologra bukkantam egy Athéni nagy bevásárlóközpontban való felfedezőutamkor: nagyon kis szemű, zöld szárazbabra. Annyira kicsik a szemek, mint a borsszemek. Én nem ismertem ezt eddig, de mivel mindenfajta hüvelyest imádunk, vettem egy zacsival. Végül a neten böngészve kiderült, régen majdnem minden görög vidéken fogyasztották, manapság Kalamata vidékére jellemző és úgy készítik, ahogyan a csicserit szoktuk. Nosza neki, neki is álltam. Felfőztem a paszulyt, leöntöttem az első levet. Utána elkezdtem főzni, majd mikor láttam, hogy bizoyn ez hamar fog puhulni, gyorsan hozzáadtam a következőket: 1 apróra vágott és forró olajon megfuttatott hagyma só, bors a vége fele 1 lk oregano a vége fele 2 citrom leve 1 pohár olívaolaj Érdekes lett, nem mondhatom, hogy jobban ízlene a csicserinél, legközelebb lehet keresek más jellegű receptet is. Mindenesetre maradt még, azt össze fogom mixelni és hagymával fogjuk enni, majd beszámolok milyen.

Ennek a receptnek többféle változata van, én most a legegyszerűbbet készítettem. Hozzávalók: 1 konyhakész csirke 3 nagyobb narancs leve 1 narancs szeletelve 1/2 citrom leve 1 apróra vágott hagyma Elkészítés: Én a csirkéről mindig lehúzom a bőrét, egészségkímélés céljából. Csak akkor marad bőrrel, ha sütőben sütöm. Tehát nálam ez az első fázis.  Most csak a combjait és mellét készítettem el, a szárnyakat és nyakat eltettem a mélyhűtőbe. 1 ujjnyi olívaolajon kicsit megpirítottam a csirkerészeket, majd mellétettem a hagymát is, amíg megüvegesedett. Sóztam, borsoztam és lefedve félpuhára pároltam kevés víz hozzáadásával. Mikor már majdnem puha volt minden, hozzáöntöttem a narancsok és citrom levét, addig főztem, amíg sűrű mártás maradt alatta. Most kimondottan savanyú narancsom volt, így  a végén hozzátettem egy kiskanál cukrot is a mártáshoz, valamint a szeletelt narancsot, jól összerotyogtattam, hogy a szeletek is átfőjenek. Rizzsel tálaltam a gyereknek, nekünk kásával.

A piták a görög konyha alapételei voltak az utóbbi időkig. Vagyis..hmm..azt hiszem, ha még 10 évvel ezelőttről beszélünk, akkor pontosak vagyunk. A modern, "uniós" életforma begyűrűzésével az országba a piták egyre inkább kiszorulnak a modern háziasszonyok konyhájából. De ha rá is szánja magát egy fiatal nő, hogy pitát készítsen (ha egyáltalán rászánja magát egy nagyobb főzésre-tisztelet a kivételnek), azt biztosan mirelit lapokból teszi. Sokszor előfordul nálam is, hogy ezt teszem. A réteslapok nyújtásához nem csak elegendő hely szükséges, hanem megfelelő lelkiállapot, bármennyire furcsán is hangzik ez. A pitakészítésnek szerintem elengedhetetlen feltétele az, hogy élvezzük a vele való babrálást. A napokban egy útszéli árustól sikerült beszereznem egy 6 kilós sütőtököt. Ez nem éppen olyan mint az otthoni, más az íze. Nem tudom, melyik a jobb, nekem az erdélyi sütőtök ízlik a legjobban, emlékszem Édesanyám nagy szeleteket sütött ki így natúr a sütőben és mi azt nagyon szeret

A piros karácsonyfáról a blog jobb oldalán. Egy újabb nemes kezdeményezés, ezúttal 115 gasztroblogger közreműködésével. Sikerült megalkotni egy nagyszerű karácsonyi kiadványt, melyben karácsonyi ételek, italok, ajándékötletek kapnak helyet. Ez a kiadvány mindenki számára elérhető, aki valamennyi pénzt utal át a megadott bankszámlára. Minimum összeg nincs, mindenki annyit ad, amennyit tud, ne feledjétek, a legkisebb is számít. Cserébe letölthető ez a nagyszerű gyűjtemény. A befolyt adományokat pedig a Magyar Élelmiszerbank Egyesület segítségével eljuttatják rászoruló gyerekeknek és családjuknak. Természetesen minderről fényképes beszámolókat olvashattok. Eddig több, mint 800 ezer forintot sikerült összegyűjteni. Segíts Te is! Nagyon jó dolog ajándékot kapni karácsonykor, de legalább ennyire jó adni is! Segíts, hogy másnak is szép karácsonya legyen! További részletet itt olvashattok!

A "tabule" -nek nevezett saláta az egész közel keleten ismert. Tulajdonképpen petrezselyemzöld-salátának is hívhatnánk, mert ez benne a domináló íz. Tonhalas tabule jellegű saláta Hozzávalók: 1 csésze durva búzadara 1 csésze apróra vágott zöldhagyma 1 csésze mag nélküli apróra vágott paradicsom 2,5 csésze apróra vágott petrezselyem só, citromlé és olívaolaj - ízlés szerint A fenti hozzávalókat csak azért adtam meg, legyen egy kiindulópont annak, aki elkészítené. A fentieken lehet változtatni, vagy inkább szemre adagolni, ahogyan én minden recepttel teszem:) A búzadarát beáztatom forró vízbe. 20 perc alatt kb. duplájára duzzad és már fogyasztható is.  A mostani saláta főételnek volt készítve pár húsosabb nap után, így jó nagy adagot készítettem. Nekünk, 2 felnőttnek, még túl sok is lett az egy csésze (250 gr) dara. A paradicsomokat nem szoktam kimagozni, csak apróra vágni.A salátába a fenti hozzávalókon kívül én tettem még: személyenként 1 fej puha zöldsalát

Időközönként szoktam fagyasztott sügért venni, általában a nagyobb, kövérebb fajtából. Most 2 kisebb szeletet vettem, majdnem olyanok voltak, mint 2 nagydarab lepényhal. Nagyon egyszerű kaja, mi nagyon szeretjük. A halakat miután kiolvasztottam betettem egy tepsibe. A tepsibe azelőtt beleöntöttem a lé felét. A lé olívaolajban mixelt 2 cikk fokhagyma és egy citrom leve. A lé másik felét a halakra és melléjük öntöttem. Felvágtam egy krumplit nagyobb darabokra, olajoztam, sóztam, borsoztam őket és az üres helyeket kitömtem vele.   Leterítettem a tepsit  alumíniumfóliával, mert nem finom ha a fokhagyma megég, csak ha párplódik. Mikor kész volt, levettem a fóliát és kicsit hagytam megpirulni az ételt.   A saláta párolt brokkoli és karfiol volt. Ezeket rózsáira szedem, a párológépben puhára párolom, utána citromlével és olívaolajjal megöntözöm. Sózni mindenki a tányérjában szokta, illetve csak én:) Jó étvágyat!:)