Sütőtök-pita (Γλυκιά πίτα από κολοκύθα)

A piták a görög konyha alapételei voltak az utóbbi időkig. Vagyis..hmm..azt hiszem, ha még 10 évvel ezelőttről beszélünk, akkor pontosak vagyunk. A modern, "uniós" életforma begyűrűzésével az országba a piták egyre inkább kiszorulnak a modern háziasszonyok konyhájából. De ha rá is szánja magát egy fiatal nő, hogy pitát készítsen (ha egyáltalán rászánja magát egy nagyobb főzésre-tisztelet a kivételnek), azt biztosan mirelit lapokból teszi. Sokszor előfordul nálam is, hogy ezt teszem. A réteslapok nyújtásához nem csak elegendő hely szükséges, hanem megfelelő lelkiállapot, bármennyire furcsán is hangzik ez. A pitakészítésnek szerintem elengedhetetlen feltétele az, hogy élvezzük a vele való babrálást.

A napokban egy útszéli árustól sikerült beszereznem egy 6 kilós sütőtököt. Ez nem éppen olyan mint az otthoni, más az íze. Nem tudom, melyik a jobb, nekem az erdélyi sütőtök ízlik a legjobban, emlékszem Édesanyám nagy szeleteket sütött ki így natúr a sütőben és mi azt nagyon szerettük. Itt is próbáltam, de íztelen, bűztelen vacak lett belőle. Így kénytelen voltam az itt bejáratos receptekhez fordulni. Az egyik jól bejáratott görög sütőtökös étel az édes pita.

Egy kerek 39 cm-s tepsiben készült pitához a következőképpen jártam el.

A tököt kettévágtam, a magokat kiszedtem, a szálakat kivágtam, majd szeletekre osztottam és minden szelet kemény héját levágtam. 2 kilót nagyobb darabokra vágtam, ezt használtam fel a pitához. A többit nagy lyukú reszelőn lereszeltem és 1 kilós zacskókba szétosztva lefagyasztottam. A darabokat egy fél borospohár vízzel  és fél borospohár olívaolajjal odatettem főni. Mikor elkezdtek főni és a levüket ereszteni, alacsonyabb fokozatra vettem a tüzet és addig hagytam ott, néha megkevergetve, amíg a leve majdnem teljesen elfőtt és sűrű massza lett belőle. A még benne lévő nagyobb darabokat kézi krumplinyomóval elnyomogattam, hogy sima legyen a massza.

Elkészítettem a tésztát a pita alapreceptemből. Vigyázni kell, ne legyen több, mert ez az alapanyag bőven elég.

A tésztát jól összegyúrtam, majd utána két részre osztottam. Az egyik cipót fél ujjnyi vastagságúra kinyújtottam úgy, hogy szép kerek formája legyen. A másik cipót letakarva félretettem pihenni.
A kinyújtott lapot bevagdostam a következő képen látható módon, majd minden darabot külön-külön megkentem olívaolaj és margarin keverékével, majd egymásra hajtogattam. Félretettem pihenni és ugyanezt elkövettem a másik cipóval is.

Miután mindkét cipót ilyen-módon összehajtogattam és félretettem pihenni, elkészítettem a tölteléket. A már előzőleg elkészített sütőtökmasszához a következőket tettem:

• 1 csésze tört dióbél
• 1 1/2 csésze cukor
• mokkáskanál szegfűszeg
• 1 lk fahéj
• diónyi gyömbérgyökér reszelve (azt ki is lehet hagyni, de az íze talál a sütőtökhöz)
• 1 csésze előzőleg konyakba vagy szőlőszirupba beáztatott, nagy szemű, szőke mazsola

Az első hajtogatott tésztacsomót a tepsimnél valamivel nagyobbra kinyújtottam. A tepsit megkentem az alján is, de a szélein is a már említett margarin-olívaolaj keverékkel, majd a lapot leterítettem. és ezt is megkentem Ezt megszórtam pehellyel (ha nincs otthon, akkor a töltelékbe kell tenni 1 kis kávéscsésze rizst) majd rátettem és egyenletesen elosztottam a masszát. Kinyújtottam a második lapot, ráfektettem az elsőre, megkentem a zsiradékkal és bevágtam a szeleteket, vigyázva arra, hogy az alsó lapot ne vágjam át. A széleket szépen behajtogattam (vigyázat mivel itt vastag lesz a tészta, alaposan meg kell kenegetni a zsiradékkal!). Ujjaimmal kevés vizet fröcsköltem az egész felületre, betettem a sütő alsó rácsára. Első 10 percben 250 fokon, majd 180 fokon sütöttem addig amíg jó pirosra sült.

A házilag nyújtott réteslapok tapasztalatom szerint mindig lassabban sülnek át, ezért nagyon oda kell figyelni, nehogy hamarabb vegyük ki a pitát! A teteje még pirosabb kell legyen, mint a képen  - itt még visszakerült egy negyedórára a sütőbe.