Ágni görög konyhája

Egy igazán kreatív kezdeményezés hatására Athénban megalakult a Cookisto (és nekem most kellett onnan elköltözni:)). Egy fiatal srác találta ki az egészet és gyorsan formát is adott neki, összeült a barátaival és megszerkesztették a Cookisto lapot. Szerintem nem is számítottak ekkora sikerre. A Cookisto lényege a következő: feliratkozhat rá bárki, aki főzni akar másoknak. Tehát ha én szeretnék a főzésemből némi zsebpénzhez jutni, akkor minden nap főzhetek 1-2 (vagy több) adaggal többet. Ezt megjelentetem az adatlapomon, valamint az adag árát is. Bárki eljöhet és megveheti tőlem, vagy vannak olyanok, akik akár 1 km körzetbe elszállítják az ételt vagy süteményt vagy italt. A Cookisto ehhez saját dobozait adja. Egyre szervezettebbek, most már videókat is készítenek a felfutott amatőr szakácsokkal főzés közben és igazán figyelemre méltó dolgokat lehet látni és enni. Természetesen én is feliratkoztam, kukkolni:), mert Evián ez egyelőre nem működik, és ahogy a helyi mentalitást ismer

(Ελληνικά η συνταγή στο τέλος του κειμένου) Az eltevéses akciómból nem maradhatott ki a padlizsán sem. Sajnos nem sikerült annyit eltennem, amennyit szerettem volna, de így is van bőven amiből a télen hipp hopp padlizsánkrémet varázsoljak. A  születésnapos beírásomban ígértem, hogy beírom az erdélyiesen elkészített padlizsánkrém receptjét. Az internet tele van ilyen receptekkel, de legtöbben ott van a fokhagyma, míg én soha életemben Erdélyben nem ettem fokhagymával.

A tavalyi olívaakciómról egy részletes bejegyzést írtam ITT . Nagyon finomra sikeredtek, de annak ellenére, még mindig van belőlük, mert ugyan azt terveztem, bőven adogatok ajándékba is, mindig megfeledkeztem arról, hogy valóban adjak. Mi meg ilyen sokat nem eszünk meg egy év alatt, mert az orvosok itt úgy tartják, hogy az olívabogyó egészséges ugyan, de nagyon koleszterin dús eledel.  Az idén szerencse sikerült eltennem zöld olívabogyót is. Nagyon szeretem, de valahogy mindig lekéstem eddig róla. Néztem, néztem a fákon a  zöld olívákat és morfondíroztam magamban, menjek már szedjek egy tállal, de mindig más fontosabb dolgom akadt és mire észbe kaptam, már befeketedtek. A zöld olívabogyót akkor érdemes eltenni, mikor még nincs tele olajjal és kissé kesernyésre kell hagyni az ízét. Mikor telítődik olajjal, nehéz szépen megrepeszteni, mert a sok olaj miatt a bogyó szétmegy. Én éppen a határvonalon csíptem el őket, a beérés előtt, és bizony nagyon ügyesen kellett rájuk csapjak, fino

A szülinapos ebédem egyik fénypontja a polip-saláta volt. A polipot nagyon szeretjük mindannyian, mindenféle formában. Mikor szénen sütjük ki, akkor rajta marad minden tappancsa, mikor főzöm, akkor a nagyobb tapadókat leveszem róla, habár vannak akik úgy tartják, az az igazi csemege. A mostani salátámhoz egy közepes méretű polipot vásároltam, 1,5 kg-t nyomott. Nem egy olcsó mulatság, a helyileg fogott polipokat, amiket lefagyasztanak és a helyi kis super-marketben árulnak, 14-15 euróért vesztegetik kilóját, így bizony szó sem lehet arról, hogy a receptet ne készítsük el jól és a polip kidobásra kerüljön. Az utolsó tappancsot megesszük róla, vagy mi, vagy a kutyák:)

Sikerült zöld paradicsomra szert tennem egyik rokontól, akinek a kertje nincs agyonpermetezve, mert nem eladásra termel, hanem saját családjának. Sajnos manapság már a termesztőkben nem lehet megbízni, ha nem jó ismerős az illető, vagy rokon, akkor feltételezem róla, hogy hazudik. Ez mondhatjátok, rossz hozzáállás, de van személyes tapasztalatom (ráadásul rokon) termelőtől, akinek két veteményese volt, az egyik, az agyonpermetezett, ahonnan eladásra mentek a zöldségek, és a másik, a kisebb zöldségek kertje, ahová szintetikus vegyszer "nem tette be a lábát". 

Természetesen ez nem ma volt, csak nem volt időm beírni eddig. Most pótolom, mert jövőben biztosan keresni fogom a paradicsomos eltevésnaplót. Különben még mindig vannak szezonvégi paradicsomok, de ezek már csak zölden maradnak, nincs olyan idő, hogy pirossá érjenek. Olyan nagyon nem ment még le a hőmérséklet, viszont 3 napig nagy esőzések voltak és azelőtt is már borongós volt az ég. Szóval száz szónak egy a vége, ahogy Erdélyben mondanák, a friss paradicsom-szezonnak vége . Nekem nagy kedvenceim a  szeptemberi paradicsomok. Sokkal ízletesebbek, mint a nyáriak. Olyan aromájuk van, hogy egy vajas kenyérrel fenséges lakomának számítanak. Ezekből a nagyon ízletes és illatos paradicsomokból vásároltam összesen kb. 40 kilót, 4 kisebb műanyag ládával, kilóját 0,50 euróért . Főztem is belőlük, ettük is salátaként, és közben  eltettem őket télire 2 fajta módon. 

A téli időszak egyik kedvence a görög lencsés egytálétel. Vagy nevezhetném akár levesnek is, mert tulajdonképpen egy nagyon sűrű leves. Nagyon szeretjük..

Most biztos gondoljátok, milyen szédült vagyok, hogy ilyen egyszerű dolgokról akarok diskurálni:) Nem úgy van az, mert valamikor megígértem több érdeklődőnek is, hogy megmutatom a szerkentyűmet, amivel grill csirkét szoktam készíteni. Végre lefotóztam. Valamikor régen találtam egy super-marketben, akkor, amikor még senkinek ebben az országban nem volt gond, hogy megvegyen valamit, csak úgy, mert megtetszett, anélkül, hogy szüksége lett volna rá per pillanat. Azóta áldom magam egy-két ilyen pillanatnyi őrületért,  amikor beszereztem később nagyon hasznosnak tűnő dolgokat. Ez a kecere is egyik szeretett konyhai kellékem. Főleg tavasszal és ősszel szoktam majdnem hetente készíteni grillcsirkét, amit salátával fogyasztunk.

A napokban a képeket rendzegetem és próbálom mentegetni, mert mindkét gépemmel problémák vannak sajnos és félek, nehogy elveszítsem a dolgaimat. Képtelen vagyok mindent lementeni, de amit lehet.. Így belebotlottam a szeptemberi szilváslepény képeimbe, amikről akkor nem volt időm blogbejegyzést írni. Pótolom hát most, annak ellenére, hogy már friss szilva nincs a zöldségesnél, de a fákon sem. A nagy bevásárlóközpontokban biztos lehet kapni.  Jöjjön a recept.

(Ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Ez klasszikus csokoládétorta, melynek a tésztáját nem vágtam lapokra, hogy krémmel megtöltsem, mert magában csokis. A titka az, hogy legalább 1 órát kell álljon szobahőmérsékleten fogyasztás előtt, hogy a belsejében lévő csoki megpuhuljon és olvadjon szét a szánkban, mikor beleharapunk:) Ha egyenesen a hűtőből vesszük ki és tálaljuk, keménynek, száraznak fog tűnni a tésztája.  Jöjjön hát akkor a recept.

(ελληνικά στο τέλος του κειμένου) A hentesemtől vásároltam egy szép, kb 2 kg-s csont nélküli combot, amit kicsit kiklopfolt nekem, annyira, hogy tölthető legyen. Töltelék: 25 szilva (most csak aszalt volt, ezeket jó egy nappal előtte piros borba áztatni) 1 nagyobb póréhagyma fehér része apróra vágva 4-5 zsenge, leveles zellerszár kb. 6 lk olívazsír, belülről megkenegetni

Kis- (vagy már nagy?) fiamnak van október végén a születésnapja. Minden évben nagy kérdés az, lehűl-e vagy nem a levegő addigra, esik-e vagy nem, kint lehet-e ülni majd a szabadban, vagy beszorulunk a lakásba, ami azért nem jó, mert nincsen kimondottan ebédlő részem. Emiatt mindig nehezen oldom meg a téli vendéglátást, ráadásul a cigarettázók is telepüffögik a konyhám füsttel (oda száműzöm őket a nappalimból), amit a téli időszakban nem olyan könnyű kiszellőztetni, mint nyáron.

A tarhonyás bejegyzésem végén ígértem, hogy írok a tarhonyás ételekről . Nem akarok most egy általánosabb témájú bejegyzést írni, hanem leírom annak a két tarhonyás ételnek a receptjét, amit ismerek. Ezenkívül még nagyon sokféleképpen készítik a tarhonyás ételeket Görögország vidékein, arról nem is beszélve, hogy a múltkori tarhonyakészítésről szóló bejegyzésemből, kimaradt a Thrákia vidékén készített zöldséges tarhonya bemutatása. 

A tarhonya egy száraztésztaféle, de különbözik a magyar tarhonyától. Ez is egy rostán átmorzsolva gömbölygetett tésztafajta, akárcsak a magyar, de a tészta összetétele más. Érdekes elolvasni a wikipedián a magyar tarhonya szó eredetéről írt sorokat is. A cikk írója úgy véli, a tarhonya Perzsiából származik és maga szó oszmán eredetű.  Míg a magyar írásos dokumentumokban a tarhonya először 1788-ban jelent meg, addig a mediterrán térségben már az i.u. I. sz.-ban ott szerepel az első "gasztroblogger":), Apicius írásaiban " tractae " néven. A kelet mediterráneum térségében ugyanez az étel a " tarkhaneh " néven szerepel. 

A tavaly nagyon sokat kísérleteztem a kalácstésztával és végül azt a következtetést vontam le, hogy kalácsot nem nehéz készíteni, de olyan kalácsot, mely napok múlva is puha, foszlós és friss, bizony nem könnyű. Nagyon puha tészta szükségeltetik hozzá, amivel meg lehet tanulni bánni, de kezdő főzicskélőknek ijesztő lehet. Ezekről mind beszámoltam ebben a kalács postomban .

Nézegettem a csirkés recepteket és látom, nincs beírva ez a variáns, csak a sütőben készített. A nyáron annyira elmaradtam a blogbeírásokkal, hogy teljesen összekavarodtam, nem emlékszem melyik beírások azok, melyeket el akartam készíteni és feltenni, melyik elkészített ételek azok, amiket nem akarok beírni a blogba, mert már benne vannak. Így hát keresgélek a rengeteg fotó között amiket készítek folyamatosan és próbálom magam utolérni. Arról nem is akarok beszámolni, hogy saját hibámból, eltüntettem 2011 összes képeit a külső vinyomról. Több napi munka után újból felélesztettem őket, de ömlesztve, így hónapok munkája lesz, mire azokat is rendbe rakom. Ez is nagyon visszavette a kedvem a blogolástól, fotózástól, de most úgy érzem túltettem magam a bosszúságon.

Ez egy nagyon egyszerű recept, csak azért írom be a blogba, hogy álljon itt a többi sok csirkehusis recept mellett. A görögök ezt "psito tis katsarola" -nak mondják, vagyis fazékban sült-nek. Többféleképpen lehet variálni, az én legegyszerűbb receptem, amit a gyerek nagyon szeret, a következőképpen készül:

Egy előbbi beírásban írtam az augusztusi önkéntes estjeinkről, amikor a helyi néptáncegyesület nőtagjai pitákat készítettek, melyeket este eladtunk az egyesület bódéjánál, így növelve a bevételt, amit aztán más helyeken történő fellépésekkor használunk fel. Írtam, hogy én kis fetás táskákat készítettem, kb. 65-70-t, ezeknek 3 darabját adtuk 1 euróért. Tegnap megint elkészítettem és mivel a tölteléket tökéletesítettem, eljött hát az ideje, hogy bejegyezzem a blogba is.

Ma nagyon finomat ettünk és nem is nehéz elkészíteni. Sajtos felfújt vagy sufle . Persze mivel a blogom a görög konyháról szól, megjegyzem, hogy ez nem egy hagyományos görög étel. Úgy jellemezhetném, mint újgazdag vagy újgörög ételt, mert csakis a 70's évek utáni jobb gazdasági viszonyok között élő, városi népek között kezdett el megjelenni ez a fajta, franciás sajtos felfújt. Viszont akkor nagyon, olyannyira, hogy a magukra valamire adó családoknál nem volt nagy vendégvárás suflé nélkül. Persze nem mindig ez a kimondott suflé szerepelt, hanem a felfújt valamelyik formája. Így hát az idegen konyhából átvett étel idővel elgörögösödött, vagyis az itt található hozzávalókhoz alakult.