Skip to main content

Fetás táskák (Τυροπιτάκια)

Egy előbbi beírásban írtam az augusztusi önkéntes estjeinkről, amikor a helyi néptáncegyesület nőtagjai pitákat készítettek, melyeket este eladtunk az egyesület bódéjánál, így növelve a bevételt, amit aztán más helyeken történő fellépésekkor használunk fel.
Írtam, hogy én kis fetás táskákat készítettem, kb. 65-70-t, ezeknek 3 darabját adtuk 1 euróért. Tegnap megint elkészítettem és mivel a tölteléket tökéletesítettem, eljött hát az ideje, hogy bejegyezzem a blogba is.
Már nem emlékszem sajnos, hol találtam az eredeti receptet, mely kiflire való volt. Az augusztusi elkészítéskor legelőször kifliket próbáltam belőle készíteni, de mivel mindenfele ömlött ki belőlük a töltelék, végül kis táskákat formáztam, így aztán tökéletesek lettek.

Hozzávalók a tésztához (65-70 db.-hoz):

1 kg finomliszt
4 tk. só
6 lk olívaolaj
300 gr görög joghurt (vagy egyéb, de lecsöpögtetett joghurt)
4 dl (2 csésze) tej
2 tasak élesztő (1 kg liszthez való élesztő)
2 tojás
14 dkg vaj

A fentieket összegyúrjuk. Én a tejet és  a vajat össze szoktam melegíteni és utoljára töltöm a masszába. Ha túl ragacsos, értelemszerűen még kevés lisztet teszünk hozzá, amíg jól gyúrható, de még puha lesz a tészta. Ezt szépen kidolgozzuk, addig amíg gyúrás közben kis hólyagok kezdenek keletkezni a tészta felületén. Ekkor félretesszük egy tálba kelni. Én meg szoktam olajozni a tetejét és hermetikusan letakarom a tálat. Mikor duplájára kelt, tovább lehet vele dolgozni.
Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket.



Töltelék 1 kg liszthez:

25 dkg feta
15 dkg anthotiro (tehéntúró) - ha nincs, lehet az egész töltelék csak fetával
6-7 db aszalt paradicsom felaprítva
maréknyi olívabogyó felaprítva (kb. 10 dkg)
bors
só, hogyha tehéntúrós, ha csak fetás, nem kell só

A fetát, túrót felmorzsolom és összegyúrom, -keverem a többi hozzávalóval.








A tésztát kb. 6 részre osztjuk, hogy ne kelljen az egészet egyben kinyújtani. Kisujjnyi vastagságúra nyújtjuk, majd egy nagy pohárral karikákat vágunk belőle. A közepére teszünk egy kiskanálnyi tölteléket, majd az egyik felét a másikra hajtjuk, úgy, hogy félholdat alkosson. Annak a félkörnek a széleit, melyikre a másik félkört hajtjuk, finoman megkenjük a már felvert tojással, így ahogy ráhajtjuk a másik oldalt, a szélek sütés közben összeragadnak és nem nyílnak szét. Miután összehajtjuk a táskát, a széleit végignyomogatjuk egy villával, ettől szép rácsos lesz, de össze is ragad a tészta.
A táskákat lekenjük a felvert tojással, megszórjuk ha van otthon szezám- vagy napraforgómaggal és 190 fokos sütőben pirosra sütjük. Középső rácson, előmelegítette sütőben kb. 20 perc alatt megvannak.







Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..