Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Fügelekvárhoz friss, érett, még erjedésnek nem induló gyümölcsre van szükség. Akár a földről is fel lehet szedni, de csak azokat, amiket a nap még nem szárított ki. Az első adag fügémet (kb. 3 kg), egy kutyasétáltatás alkalmával szedtem, egy kisebb fáról. Ezeket félretettem szárítani, erről egy későbbi bejegyzésben lesz szó. A második adag fügéért besiránkoztam magam az egyik szomszédunk telkére, akinek akkorra a fügefája, hogy szerintem még akár 100 kg lekvárt is adna. A szomszéd asszony, aki mellékesen fantasztikusan ügyes és termékeny, már kiszárított magának napon jó pár kilóval. A fára nem akart felmászni fügéért, lekvárt sem akart készíteni, így azt mondta mehetek, szedjem le az ágakról azokat amik beértek. El is mentem egyik dög meleg délután, még a 3 napos vihar előtt, és egy szuper létra segítségével 3 zacskóval sikerült szednem. Ezekből végül tisztítás után maradt 6.700 gr füge. De jöjjön a pontos munkafolyamat.

Adagok:

1 kg (már megtisztított) füge

1/2 kg cukor hozzávetőlegesen (attól függően, mennyire édes a gyümölcs)

1/3 csésze víz

2 darabka fahéj (3-4 cm hosszúságú)

5-6 darabka szegfűszeg

2 ek citromlé

A fenti tálban lila és szőke füge van keverten. A lila fügének égővörös a húsa és fövés után is az marad. A szőkéé kissé halványabb. Frissen jobban szeretem a szőkét, de lekvárnak a lilát. Első lépésben a fügéket folyó víz alatt megmostam. Régen nem mosták a fügéket. Amikor csak úgy "legelek", én sem mosom, de a lekvárnak valókat megmostam mind, mert volt közöttük homokos, amit a földről szedtem fel. 

Mosás után a fügék tetejét, kis kalap szerűen levágtam. Azon a felükön tettem ezt velük, ahol a kocsánnyal a fához kapcsolódnak és ahol a jellegzetes fehér tejet bocsátják ki, miután leszakítjuk őket a fáról. Ez a tej rendkívül allergén, a fügeszedés mindig kipirosodó alkarokkal és vakarózással jár nálunk. A tisztításnál nem izgattam magam, annyiról és úgy húztam le a héjat, amennyiről és ahogyan könnyen lejött. Nem baj ha rajta marad a héj, mert az is megfő és különben is, azt is megesszük mikor szárított formában fogyasztjuk.

Miután megmostam, megtisztítottam, csak úgy lazán a kezemben, kisebb darabokra vágtam a fügéket. Rájuk zúdítottam a cukrot és hagytam állni. Legalább 1 órát kell állniuk így, nálam legalább 3-t áztak a cukorban, mert más dolgaim voltak. Közben a cukor felolvadt és a lenti képen látható guszta egyveleg várt rám, mikor kimentem a konyhába.

 Tüll-darabkában a fazékba tettem a fahéjat és a szegfűszeget, hozzáadtam a citromot. Majd ahogy nézegettem, nem voltam vele megelégedve, így kikaptam a tüllt és a botmixerrel kicsit felmixeltem, hogy maradjon ugyan darabos, de ne ennyire. Visszatettem a tüllt, majd odatettem főni. Miután felfőtt, alacsony fokozatra vettem, és folytonos kavarás mellett kb. 45-50 percet főztem, amíg szépen besűrűsödött. Még folynia kell, mert hideg állapotban még jobban besűrűsödik! Közben az alaposan kimosott üvegeket betettem a sütőbe, ahol 100 fokon álltak kb. 20 percet. Az utolsó 10 percben melléjük tettem a tetőket is.

Én a jó csírátalanítás érdekében úgy teszem az üvegekbe a lekvárt, hogy a lekvár még nagyon alacsony lángon fő, és az üvegek is a bekapcsolt sütőben vannak. Csak akkor kapcsolok le mindent, amikor az utolsó üveghez érek. Nagyon sokat bénáskodtam ilyen-olyan kesztyűkkel, konyharuhákkal, míg végül az idén vettem egy puha, fehér, bőr gyomláló kesztyűt, amiről még a kutyázás-gyomlálás előtt kitaláltam, milyen remek lesz befőzéskor. Ezzel a kényelmes kesztyűvel fogom az üvegeket, csavarom rá a tetőket és ugyan több ideig nem tudom velük fogni a forró üveget (pl. konyhából szobába cipelni), mert annyira nem izolál, de a forró üveg megtartására kitűnő, mert rá is tapad és nem csúszik ki az üveg a kezemből.

Minden üveget egyenként megtöltés után fejre állítottam. Mikor mind kész volt, kivittem a nagyszobába és egy védettebb sarokban hagytam így kihűlni. Kihűlés után talpukra állítottam és a pincébe szállítottam.

A 6.700 gr füge kb. 9.400 gr lekvárt eredményezett, úgy, hogy a cukrot szemre tettem rá, nem méricskéltem. Szerintem elleszünk vele egész télen, mert lekvárt leginkább csak palacsintával szoktunk enni, egyszer egy hónapban, úgyhogy nem hiszem, hogy többre szükségem lenne. Igaz azonban, hogy ajándéknak sem rossz, mert annak ellenére, hogy itt rengeteg a füge, nem nagyon szoktak lekvárt készíteni belőle. A fenti receptem is krétai eredetű. Evián a fügét leginkább szárított és friss formájában kedvelik.

Később majd kiegészítem a  bejegyzést egy szebb lekváros képpel. A food styling nem az erősségem:)