Ágni görög konyhája

Mielőtt a zöldbabbal foglalkoznék, jöjjön egy kis Váncsa István (igazán megköszönhetné a reklámozást egy ingyen könyvvel:)): "Bolyong az utazó országról országra (értsd:délen), kilométerek ezreit hagyja maga mögött, mégis úgy érzi, hogy gasztronómiai tekintetben olyan egyforma az egész, mint a Hortobágy. A görög töltött szőlőlevél alig különbözik a töröktől vagy a török a libanonitól, a rizspudingban emitt talán kevesebb a  rizs és több a cukor (megj.: melyiket nevezi a görög rizspudingnak??) , mint amott, a humuszt néhol megsütik és melegen tálalják, a lecsó(szerű étel) neve itt menemen, ott chakchouka, amott ratatouille. A kebab igazából mindenütt ugyanolyan, bár esetleg nem is kebabnak hívják, hanem szuvlakinak vagy valami másnak, a piláf mindenütt piláf, a rétestészta mindenütt rétestészta,a  kenyér ugyanaz vagy majdnem ugyanaz Csabalancatól Bagdadig, sőt tovább, csak a törökök és főképp a máltaiak lógnak ki a  sorból. Pasztát kapunk Zakinthoson is, ...

A nyáron egyik kedves törzsvendégem hozott nekem két könyvet ajándékba, egyik Váncsa István: Lakoma c. gasztrokönyve. Eleinte nagyon élveztem a stílusát, aztán minél többet vagy többször olvastam újra bizonyos részleteket, annál inkább irritált. Váncsa István bizonyosan egy elismert ember és valószínűleg jóval többet konyít a gasztronómiához nálam, de hogy a görög konyhához nálam sokkal kevésbé ért, az világos lett számomra már az első sorok olvasása után. Azonban könyve nagyon jó célt szolgál, felületesen megismerteti a hozzá nem értő olvasót az un. mediterrán konyhával, ami V. I. szt. valóban nincs is.