Ágni görög konyhája

Megvan már lassan egy hónapja a  savanyú káposztám , de sehogy sem tudtam magam elszánni, valamit kezdjek vele. Kérdezgettem itt ott, ismerősöktől, ilyen olyan ígéretes hazai recepteket kaptam, de valahogy nem akaródzott nekiállni, mert mindegyik olyan, hogy csak egyedül ettem volna. Férjem eleve nem szereti, mert ezen a vidéken nem ismert, pedig az észak Görögországi vidékeken ismerik is, készítik is. Így végül egy régi görög recepthez nyúltam, mely hasonlít a mi erdélyi receptjeinkhez, de természetesen nem kell bele tejföl. A recept egy 1989-s receptes könyvből való ( 1989 Ημερολόγιο με 209 παραδοσιακές συνταγές του τόπου μας και 365 φράσεις, επιμέλεια Λένα Σαββίδη, Ερμής, 1988 ).

Tegnap elkészítettem reggelire a vajas kiflit . Eléggé féltem tőle, de minden simán ment. Először is, nekem az ilyen kisebb péksüteményekkel az a bajom, hogy reggel lenne rájuk szükségem, akkor meg vagy felkelek 4-kor, vagy pedig találok egy módszert, amivel megoldom a kérdést. Most úgy vélem, sikerült megoldást találni a gondomra. A következőképpen jártam el: a kifliknek való tésztát begyúrtam tegnapelőtt délután, hagytam felnőni. Utána megformáztam őket, tepsire helyeztem, majd letakartam alufóliával, úgy, hogy ne száradjanak ki, meg ne tudjanak a hűtőből esetleg valamilyen szagot felszívni a nedves tésztafelületek. Ezután beraktam a hűtőbe. Másnap reggel 7-kor felkeltem, kivettem a  tepsit és betettem a sütőbe, amelyet 50 fokra felhúztam.Az alufólia helyett csak egy tiszta konyharuhával takartam le őket.

Ez egy nagyon egyszerű és mindennapi étel, úgy magyarok, mint görögök fogyasztják. Én most készítettem először, mert eddig féltem a mustárt használni. Mióta bebizonyosodott, hogy a gyerek erre nem allergiás, egy ízesítővel több került a palettámra, amit a főzés során felhasználhatok. A sertéshúst nem szívesen eszik a görögök, legalábbis az idősek és a középkorúak. Ez annak köszönhető, hogy a TV-ben évek óta hajtogatják a szakemberek, mennyire egészségtelen a marhahússal szemben a disznóhús, mivel sokkal zsírosabb és koleszterin-dúsabb. Így én is ritkábban főzök, de néha azért bekerül a konyhámba. Külön-bejáratú hentesünk van, akitől a húst és kolbászt vásárolom, de néha elcsábulok a Lidl -ben, ahol előrecsomagoltan kis, vékony karajszeleteket szoktak árulni. Most is ilyenből készült az ebéd, nekünk kézzel kikavart, darabos krumplipürével, gyereknek sima vajas rizzsel. Ami a krumplipürét illeti, ugye nem szabad mixerrel kikeverni, mert kicsapja a keményítőt a krumpliból és ragacsos. Mi

A görög fordításban egyszerűen narancsos sütinek nevezem, mert narancsokról szól az alaprecept, de csak azért, mert valamire meg kell adni a hozzávalókat:) Ugyanis ez a sütemény bármelyik felsorolt citrusfajtával jó, a hozzávalóknál jelzem is, hogy melyikből mennyit kell tenni. Ami a görög vonatkozást illeti: ez a sütemény a szirupos- tepsis sütemények kategóriájába tartozik, az egyik legelterjedtebb süteménytípus az egész országban Krétától kezdve Samothraki-ig. Valószínűnek tartom, hogy a szegénység éveiben, bármilyen alapanyagból készült kevert tésztát nagyon fel tudtak dobni a cukros szirup hozzáadásával. Maga a görög ízvilág olyan, legalábbis manapság, hogy kívánja az intenzív édeset. Ez kimondottan keleti beütés, melyet különösen a Szmirnából és egyéb Kis ázsiai városokból Görögországba menekült és menekített görögök hozták magukkal. 

Kezdjem azzal, hogy ez sem kimondottan görög konyha, mondhatnám, univerzális. Melyik konyha nem ismeri a zsemlét, legalábbis melyik Európai és Amerikai konyha nem ismeri a zsemlét? Itt így mondják, amott úgy, de ugyanarról a kerekded, édespofa és nagyon finom kenyérkéről beszélünk. Bármilyen hihetetlen, de nekem, a konyháról blogoló anyának a gyereke egészségtelenül étkezik. Teszi azt azért mert finnyás. Elsősorban. Másodsorban komplex ételallergiája van. De ez azért csak másodsorban, mert majdnem MINDENT el tudok neki készíteni a neki való alapanyagokból, ez alól csak pár dolog kivetél. Mindezek ellenére ragaszkodik pár olyan dologhoz, melyben egy halom tartósítószer van, mint a toast kenyér vagy hamburgerkenyér és a sonkák és felvágottak. Már régóta mocorog bennem, hogy ennyi főzés mellett első dolgom az kellett volna legyen, ezeket a dolgokat helyettesítsem itthon készültekkel. Volt jó pár kísérletem kenyér terén, hisz évek óta itthon sütöm. Csak most, jó pár évvel a kenyérsütésem k

Most mondjátok, a görög konyhámból kell megtanuljátok a linzerkarika készítését?:) Hát nem, de nekem szükségem van arra, hogy a netes receptes-könyvemben megörökítsem. Végül is van itt jó-pár svéd recept is, elférnek a magyarok mellettük:) Az igazság az, az utóbbi időben valahogy kívánom, hogy néha magyaros receptet készítsek. Amikor majd ez a blog leáll, vagy a másik blog, mert ami elkezdődik, annak be is kell fejeződnie valamikor..akkor lehet szerkesztek görög nyelven egy magyar konyha blogot. Csak hogy nehogy nyugton hagyjam a családom, mindig legyenek kísérleti nyúl szerepben:)

Már rengetegszer készítettem és írtam is róla. Most kipróbáltam egy másik fajta tésztát, amit Limara -nál találtam. Habár a tészta majdnem ugyanolyan mint amit én szoktam készíteni, mintha ez mégis jobban ízlett volna mindenkinek. 

A citromtorta egy linzer alapba öntött citromkrém, lehűtve. Nagyon nagyon finom, annak ellenére, hogy a kinézetele nem különleges. Igaz én nem díszítettem semmivel. Lehet mandulás alapot sütni neki, gondolom az finomabb  mint az egyszerű. Igaziból én is azt akartam, mert van itthon mandulabelem, de valahogy útközben kiment a fejemből, így maradt az egyszerű linzertorta alap.  Gondolom mindenki tudja, de aki esetleg nem, annak elmondom, hogy ezt a fajta omlós tésztát úgy kell összegyúrni, hogy lehetőleg egyáltalán ne érjünk hozzá kézzel, vagy ha igen, csak az utolsó percekben, éppen csak annyira, hogy a végső labdát megformázzuk, amelyet aztán nyújtás előtt a hűtőbe kell tennünk minim 1 órára.

A szendvicskenyérhez az itt "bomba"-nak nevezett kerek, magas kenyér lenne az igazi, de sajnos itt vidéken ilyet nem sütnek, nekem meg nincs semmiféle formám, amiben ilyet készíthetnék. Így hát maradt a toast (szendvics) kenyér megoldás, úgy, hogy 2 kis emeletet készítve, tortának nézzen ki az alkotás. Ez egy rém egyszerű kaja, viszont nagyon látványos, nem utolsósorban finom és bármilyen ünnepi vagy zsúrasztalon megállja a helyét, szóval nagyon ajánlom mindenkinek.

Ma egy kedves barát-házaspárt hívtam meg ebédre, mivel tegnap névnapom volt és nem akartam, hogy megint csak úgy eltűnjön ez a nap a süllyesztőben, mint minden évben. A görögök nagyon odafigyelnek a névnapokra, de ez majdnem kizárólagosan olyan nevek napjait jelenti, melyek valamelyik szentnek a nevei. Mivel Ágnes, görögül Ágni, nem volt szent csak mártír, így le se t.. ezt a napot. Van aki elé véletlenül mégis naptár kerül ezen a jeles napon:), vannak olyanok akik rádióban hallják és így eszükbe jut, de úgy általában semmi. Mivel a téli ünnepek alatt eléggé lefárasztjuk magunkat anyagilag, testileg, és általában plusz kilókkal is ékeskedünk, ezért nem is igen bánom, hogy nem kell megint zabálni. Most viszont úgy gondoltam, jó alkalom visszahívni ezt a házaspárt, mert nagyon rajtam volt a sor.

Görögországban élő magyar társam ajánlotta a receptet. A legtöbb családban a téli ünnepek után marad meg mézes stangli ( melomakarono ). Ezeket Andrea a következőképpen hasznosította:

Pár régebbi almámat szerettem volna felhasználni, így készítettem almás palacsintát: ilyet annak idején anyai nagymamám készített és nagyon kellemes emlék van bennem, annak ellenére, hogy az ízét nem tudom felidézni. Egy biztos, a mainak nem volt olyan az íze. Ennek oka pedig az almában keresendő. Már máskor is megfogadtam, hogy a régi almákat nem használom fel ilyesmire, legfenneb  krumplipürébe, aztán megfeledkezem róla. A lényeg: akkor finom a palacsinta, ha az alma is jó minőségű, leves, zaftos, savanykás! Rossz almát inkább ki kell dobni! A mai palacsintáimba nem kerültek rossz almák, de jók sem, így az eredmény számomra mérsékeltnek tűnt. A palacsinta ízét tálaláskor feldobtam, férjemnek nagyon ízlett, úgyhogy rossz nem lehetett:) Én is alaposan befaltam belőle (sajnos..).

Kissé visszaugrom az időben december 13-ra. Most kaptam egy leírást Enikő séftől ezen ünneppel kapcsolatban, valamint a Santa Lucia ünnep egyik hagyományos svéd kekszének, a pepparkaka -nak a receptjét. A recept előtt pár szó az ünnepről. Santa Lucia december 13-án van. Az év legsötétebb napja, leghosszabb éjszakája. Manapság minden óvodában, iskolában, munkahelyeken megünneplik. Reggel korán, gyerekek, fiatalok Luciának öltözve, hosszú fehér ruhában és gyertyakoszorúval a hajukban, a jellegzetes Lucia énekeket énekelve felvonulnak. A felvonulás után ünnepi reggelizés következik. Az otthonokban "a Lucia" ágyhoz viszi tálcán a kávét és " pepparkaka "-t.

Kicsit megkéstem velük, de nem is baj, mert ezek nincsenek bevágva. OK, kezdjem az elejétől. Az olívákat októberben kezdik begyűjteni és ez a foglalkozás az október, november hónapokban van a tetőfokán. Decemberben is még szedik azok akiknek ez valamilyen okból kifolyólag nem sikerült addig (túl sok fa, nem ért be a termés, kevesen szedik, nem volt idő rá, stb..), de illik januárig befejezni a szüretet, mert januárban fagyok vannak, ami elrontja a bogyót.  Az olívabogyót különféleképpen lehet eltenni, de fontosnak tartom itt megjegyezni a magától értetődőt számunkra, akik itt élünk, de az ismeretlen adatot sok magyar számára: az olívabogyó fáról leszedve nem fogyasztható! Nem, nincsen semmi baj vele, csak annyi, hogy nagyon keserű.

Ez a magyar elnevezés teljesen helytelen erre az ételre, de ennél jobbat nem találok. Kezdjük azzal, hogy a görögül karavida-nak nevezett állatot magyarul mi garnélaráknak hívjuk, nem törődve azzal, hogy ez inkább a rákfajták családjába tartozik, hisz erős ollói vannak. A kis méretű garnélaráknak nincsenek ilyen metszőeszközei. A magyar nyelv mindkettőre a garnélát használja, görögben a kicsik a " garides " néven, míg ezek a nagyobbak és ollóval rendelkezők, a " karavida " néven ismertek (Havskrafta (Svédország)). A karavida tehát a garnélafajtákhoz van sorolva. A világon több mint 800 fajtát tartanak számon, ezek két nagy családja az édesvízi és a sós vízi garnélák. A sós vízben élők ugyancsak lehetnek meleg vízi vagy hideg vízi fajták. A görög karavida és garnéla nincs a világ elsői közé sorolva, de lehet azért, mert nem is nagyon ismerik az országon kívül, hisz nem exportálnak, nincsen itt annyi a vizekben. Az utóbbi években a túlhalászás miatt ez a tengeri á

Az egyik leghíresebb görög ínyencség a "Trikalinos" bottarga . A tengeri pér egyik fő halászóhelye, melynek ikrájából a híres bottarga-t készítik, a Petalos-i "divari" halászparadicsom. Divari -nak nevezik a tengerből a szárazföldre bekúszó mozdulatlan tavakat, melyeket nádakból és egyéb természetes alapanyagokból készített gáttal elválasztanak a tengertől, úgy, hogy a halak a szárazföld irányába be tudjanak úszni, viszont vissza már nem. Amolyan deltához hasonló természetes képződmények, mozdulatlan nagy sósvízű tavak.

Karácsonyi balkon Ahogy azt a 2011 Karácsonya beírásomban írtam, külön bejegyzés készül a  süteményeknek. Ezek a következők voltak: * melomakarono (mézes stangli) * kurabie (mandulás hókifli) * zserbó * vasilopita kalácstésztából A mai bejegyzésben részletesen leírom megint a melomakarono készítését.