Skip to main content

Békebeli vajas kifli (Ψωμάκια βουτυράτα παραδοσιακά ουγγαρέζικα)

Tegnap elkészítettem reggelire a vajas kiflit. Eléggé féltem tőle, de minden simán ment. Először is, nekem az ilyen kisebb péksüteményekkel az a bajom, hogy reggel lenne rájuk szükségem, akkor meg vagy felkelek 4-kor, vagy pedig találok egy módszert, amivel megoldom a kérdést. Most úgy vélem, sikerült megoldást találni a gondomra. A következőképpen jártam el: a kifliknek való tésztát begyúrtam tegnapelőtt délután, hagytam felnőni. Utána megformáztam őket, tepsire helyeztem, majd letakartam alufóliával, úgy, hogy ne száradjanak ki, meg ne tudjanak a hűtőből esetleg valamilyen szagot felszívni a nedves tésztafelületek. Ezután beraktam a hűtőbe.
Másnap reggel 7-kor felkeltem, kivettem a  tepsit és betettem a sütőbe, amelyet 50 fokra felhúztam.Az alufólia helyett csak egy tiszta konyharuhával takartam le őket.
Mire tettem vettem, felnőttek szépen. Ezután főzés majd sütés. Írom mindjárt részletesen.


Hozzávalók: 
3 dl tej
1 tk. só
csipet aszkorbinsav (vagy 1 kanál ecet)
1 ek. cukor
60 dkg BL 80 liszt (finomliszt)
10 dkg vaj
2,5 dkg élesztő (1,5 tasak száraz, ahol 1 tasak 500 gr liszthez kell)
2 ek. burgonyapehely ( elhagyható)


Elkészítés:
A hozzávalókat összegyúrom. Én finomlisztet használtam, az Allatini "all purpose flour" Π kategóriájú lisztjét. Nem tettem bele burgonyapelyhet, de ecetet sem vagy aszkorbinsavat, mert nem volt itthon. Ecetet mindig teszek a tésztába, évek óta most először fogyott ki és nemcsak, hogy kifogyott, de napok óta rendszeresen elfelejtjük megvenni. Szóval mindent összegyúrtam és ahogy fent leírtam, hagytam megkelni. Utána formáztam, letakartam, hűtőbe tettem reggelig, kivettem, hagytam megint megkelni.


A formázáshoz először ketté vágtam a tésztát, majd egyik feléből 4 kiflit, másikból 5 kiflit gyúrtam. Meg akartam nézni, melyik tetszik majd nekünk jobban, a nagyobb vagy a kisebb. A nagyobbra szavazok utólag, mert könnyebb kenni, nagyobb a felülete. Tehát kis labdákat formáztam a tésztából, összesen 9-t. A formázáshoz azokat a mozdulatokat használtam, amiket a zsemleformázáshoz, tehát a kerek tésztának a széleit kicsit kihúzom, majd begyúrom az aljába. Mikor szépen kerekké összeállt egy egy tésztadarab, akkor ovális hosszúságúra nyújtottam, kb. 3 mm-nyi vastagra. Ezt az ovális formát a keskenyebbik végétől kezdve felcsavartam és szépen a közepén derékba hajtottam, hogy kifliformát kapjak.

Időközben vizet forraltam egy fazékban. A forró vízbe óvatosan beleengedtem egyenként a kifliket és először egyik oldalukkal lefele kb. 30 másodpercet főztem, majd óvatosan alányúltam két lapos kanállal és megfordítottam őket. A másik felükkel lefele is újabb 30 mp-ig főztem. Ekkor óvatosan kitettem a  sütőpapírral bélelt tepsimbe, de a helyükre, mert utána már nem lehet őket mozgatni!
Mikor minden kifli a tepsimben volt, betettem őket 190 fokra, nekem kellett 20 perc, de figyelni kell, lehet látni a  tésztán, mikor szép piros, készen is van. Rácsra szedtem, picit hagytam langyosodni és már kentük is vajjal, lekvárral reggelire:)

A receptért köszönet, ki másnak:), Limara-nak!

Comments

Vicuska said…
Azt hittem, már írtam hozzá megjegyzést, de ezek szerint nem. Olyan szépre formáztad a kifliket, ügyes vagy! Este sütve és reggel átmikrózva nem jó? :)
Agni said…
Hát nem tudom, általában a mikrózottakkal az a bajom, hogy ahogy kihűl már nem tűnik frissnek.. Azért lehet kipróbálom, köszi:)

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..