Skip to main content

Almás palacsinta (Κρέπες με μήλο)

Pár régebbi almámat szerettem volna felhasználni, így készítettem almás palacsintát: ilyet annak idején anyai nagymamám készített és nagyon kellemes emlék van bennem, annak ellenére, hogy az ízét nem tudom felidézni. Egy biztos, a mainak nem volt olyan az íze. Ennek oka pedig az almában keresendő. Már máskor is megfogadtam, hogy a régi almákat nem használom fel ilyesmire, legfenneb  krumplipürébe, aztán megfeledkezem róla. A lényeg: akkor finom a palacsinta, ha az alma is jó minőségű, leves, zaftos, savanykás! Rossz almát inkább ki kell dobni! A mai palacsintáimba nem kerültek rossz almák, de jók sem, így az eredmény számomra mérsékeltnek tűnt. A palacsinta ízét tálaláskor feldobtam, férjemnek nagyon ízlett, úgyhogy rossz nem lehetett:) Én is alaposan befaltam belőle (sajnos..).




Hozzávalók:
(15-20 palacsinta):
25 gr finomliszt
1 kanál olaj
2 kanál kristálycukor
1 tojás enyhén felverve
1 dl szénsavas ásványvíz vagy szódavíz
1 mokkáskanál só
0,5 l tej
3 kisebb alma vagy 2 nagyobb alma

A hozzávalókat a  szokásos módon összekeverjük, majd a végén, mikor a tészta sima és nem csomós, belereszeljük a reszelő nagy lyukú részén átreszelt hámozott almákat. Ezt a masszát sütjük ki, én mindig kisebb palacsintákat sütök a szokásosnál, kb. feleakkorákat.

Tálra szedjük, mindegyiket megszórjuk porcukorral, tört dióbéllel és mézet csorgatunk rájuk.
Jó étvágyat!


Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..