Skip to main content

Megmaradt mézes stangli felhasználása (Τούρτα μελομακάρονο)

Görögországban élő magyar társam ajánlotta a receptet. A legtöbb családban a téli ünnepek után marad meg mézes stangli (melomakarono). Ezeket Andrea a következőképpen hasznosította:


Hozzávalók:
* 500 gr tej
* 500 gr tejszín
* 80 gr corn flour (kukoricakeményítő)
* 40 gr cukor
* 1 vanília (kb. 1 kiskanál vaníliapor)
* kb 4-5 db. melomakarono és egy mély tál aminek az aljába egy rétegben, nagy darabokra törve lerakhatóak (a képen látható edény mérete: 14 cm aljátmérő, 22 cm felső karimaátmérő, 6 cm mélység)

Elkészítés:
A stanglikat nagyobb darabokra tördeljük, majd egyenletesen leterítjük egy edény aljára. A cukrot összekeverjük a liszttel, majd kavargatva annyi tejjel eresztjük föl, hogy pép legyen belőle. A maradék tejet felfőzzük a vaníliával, majd kanalanként hozzáadjuk a lisztes péphez. Mikor már eléggé felhígult, folyamatos kavarás mellett (mert hirtelen besűrűsödik!) beleöntjük a lassan fövő tejbe és még pár percig főzzük. Ezután a krémet forrón ráöntjük a stanglikra, majd lefedjük nylonfóliával, mert másképpen bebőrösödik. Miután langyos állapotba kerül, hűtőbe tesszük és hagyjuk jól lehűlni.


A recept Kalodimou Kaempler Andreától származik, Lamiából.

Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..