Skip to main content

Hamburgerzsemle (Ψωμάκια για χάμπουργκερ)

Kezdjem azzal, hogy ez sem kimondottan görög konyha, mondhatnám, univerzális. Melyik konyha nem ismeri a zsemlét, legalábbis melyik Európai és Amerikai konyha nem ismeri a zsemlét? Itt így mondják, amott úgy, de ugyanarról a kerekded, édespofa és nagyon finom kenyérkéről beszélünk.
Bármilyen hihetetlen, de nekem, a konyháról blogoló anyának a gyereke egészségtelenül étkezik. Teszi azt azért mert finnyás. Elsősorban. Másodsorban komplex ételallergiája van. De ez azért csak másodsorban, mert majdnem MINDENT el tudok neki készíteni a neki való alapanyagokból, ez alól csak pár dolog kivetél. Mindezek ellenére ragaszkodik pár olyan dologhoz, melyben egy halom tartósítószer van, mint a toast kenyér vagy hamburgerkenyér és a sonkák és felvágottak. Már régóta mocorog bennem, hogy ennyi főzés mellett első dolgom az kellett volna legyen, ezeket a dolgokat helyettesítsem itthon készültekkel. Volt jó pár kísérletem kenyér terén, hisz évek óta itthon sütöm. Csak most, jó pár évvel a kenyérsütésem kezdete után sikerült olyan kenyeret találnom, amit szívesen eszik. Csak most, ennyi évvel a gasztro-próbálkozásaim után sikerült olyan zsemlét készítenem, amivel helyettesítem a napi toastkenyeret, amiből naponta átlagosan 12 szeletet fogyaszt! Nagyon boldog vagyok, arról nem is beszélve, ennek a zsemlének az íze többszörösen üti a bolti hamburgerkenyerek ízét!
A recept egyszerű és ez alkalommal megint Limara-tól származik, de a nálunk, Görögországban található alapanyagokra van átalakítva.


Hozzávalók:
2 dl langyos tej (1,5%-s volt itthon, azt használtam)
2 ek. cukor
1 tk. só
40 g olaj (nem használtam olívaolajat)
1 tojás
100 g joghurt (juh-joghurtat tettem bele)
60 dkg finom-liszt
2 dkg élesztő (vagy 1,5 tasak élesztő ami tk. 75 dkg lisztre elég)
+ 1 tojás a kenéshez


Elkészítés:

Mindent összegyúrtam, a tejet melegen tettem bele. Annyira lehet meleg, hogy az ujjunkat bele tudjuk tenni és benne is tudjuk hagyni, ne égessen. A legbiztosabb ha langyos, a forró tej "elégeti" az élesztőt. Vigyáztam arra, a tésztának olyan állaga legyen, ami a ragacsosság utáni stádium, tehát legyen puha. A sárga színét fokoztam pár kanál kukoricaliszt hozzáadásával. Miután simára összedolgoztam, a tetejét olajjal megkentem, letakartam, és védett helyre félretettem kelni.


Miután megkelt, 9 egyenlő súlyú darabra osztottam (mérlegen lemértem a darabokat), majd egyenként cipókat formáztam belőlük, úgy, hogy folyamatosan lehúztam a tésztát a szélek felé, majd begyúrtam az ujjaimmal a labda aljába. Limara oldalán láthattok egy kis videót erről a műveletről.

Megint megkelesztettem, majd utána 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem. Ma is pont olyan puha és finom, mint azon melegében!


Comments

Limara said…
csodaszépek! :))
lzcsilla said…
Csodalatosak,ezt en is kiprobalom!

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..