Skip to main content

Hamburgerzsemle (Ψωμάκια για χάμπουργκερ)

Kezdjem azzal, hogy ez sem kimondottan görög konyha, mondhatnám, univerzális. Melyik konyha nem ismeri a zsemlét, legalábbis melyik Európai és Amerikai konyha nem ismeri a zsemlét? Itt így mondják, amott úgy, de ugyanarról a kerekded, édespofa és nagyon finom kenyérkéről beszélünk.
Bármilyen hihetetlen, de nekem, a konyháról blogoló anyának a gyereke egészségtelenül étkezik. Teszi azt azért mert finnyás. Elsősorban. Másodsorban komplex ételallergiája van. De ez azért csak másodsorban, mert majdnem MINDENT el tudok neki készíteni a neki való alapanyagokból, ez alól csak pár dolog kivetél. Mindezek ellenére ragaszkodik pár olyan dologhoz, melyben egy halom tartósítószer van, mint a toast kenyér vagy hamburgerkenyér és a sonkák és felvágottak. Már régóta mocorog bennem, hogy ennyi főzés mellett első dolgom az kellett volna legyen, ezeket a dolgokat helyettesítsem itthon készültekkel. Volt jó pár kísérletem kenyér terén, hisz évek óta itthon sütöm. Csak most, jó pár évvel a kenyérsütésem kezdete után sikerült olyan kenyeret találnom, amit szívesen eszik. Csak most, ennyi évvel a gasztro-próbálkozásaim után sikerült olyan zsemlét készítenem, amivel helyettesítem a napi toastkenyeret, amiből naponta átlagosan 12 szeletet fogyaszt! Nagyon boldog vagyok, arról nem is beszélve, ennek a zsemlének az íze többszörösen üti a bolti hamburgerkenyerek ízét!
A recept egyszerű és ez alkalommal megint Limara-tól származik, de a nálunk, Görögországban található alapanyagokra van átalakítva.


Hozzávalók:
2 dl langyos tej (1,5%-s volt itthon, azt használtam)
2 ek. cukor
1 tk. só
40 g olaj (nem használtam olívaolajat)
1 tojás
100 g joghurt (juh-joghurtat tettem bele)
60 dkg finom-liszt
2 dkg élesztő (vagy 1,5 tasak élesztő ami tk. 75 dkg lisztre elég)
+ 1 tojás a kenéshez


Elkészítés:

Mindent összegyúrtam, a tejet melegen tettem bele. Annyira lehet meleg, hogy az ujjunkat bele tudjuk tenni és benne is tudjuk hagyni, ne égessen. A legbiztosabb ha langyos, a forró tej "elégeti" az élesztőt. Vigyáztam arra, a tésztának olyan állaga legyen, ami a ragacsosság utáni stádium, tehát legyen puha. A sárga színét fokoztam pár kanál kukoricaliszt hozzáadásával. Miután simára összedolgoztam, a tetejét olajjal megkentem, letakartam, és védett helyre félretettem kelni.


Miután megkelt, 9 egyenlő súlyú darabra osztottam (mérlegen lemértem a darabokat), majd egyenként cipókat formáztam belőlük, úgy, hogy folyamatosan lehúztam a tésztát a szélek felé, majd begyúrtam az ujjaimmal a labda aljába. Limara oldalán láthattok egy kis videót erről a műveletről.

Megint megkelesztettem, majd utána 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem. Ma is pont olyan puha és finom, mint azon melegében!


Comments

Limara said…
csodaszépek! :))
lzcsilla said…
Csodalatosak,ezt en is kiprobalom!

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..