Ágni görög konyhája

Ma vendégek voltak hivatalosak hozzánk, gondoltam, ha már Görögországban nem divat megemlékezni az ember születésnapjáról, majd megemlékeztetem én őket a szülinapomról:) Félretéve a viccet, tényleg nem foglalkoznak a születésnapokkal, még családon belül is simán meg sem említik. Így hát meghívtam barátainkat egy baráti csevegéssel összekötött ebédre. A menü a következő volt: - ördög polipja (a neten ha rákerestek, mindenhonnan előbukkan az én receptem, melyet legelőszőr 1999-ben írtam be a gimli konyhalistára és ITT találjátok) - töltött zöldségek (már ezer-milliószor leírtam a blogban) - saját kenyér - római saláta - böjtös epertorta

Ez egy nagyon nagyon finom valami! Mikor készítettem, nem sok reményt fűztem hozzá, de gondoltam, kipróbálom. Hát az eredmény fergeteges sikert aratott! Alig várom, megint készítsek!  A csicseriborsó nagyon jól helyettesíti a húst, igaz elég nehéz a gyomornak és aki nincs hozzászokva, az jobban teszi, ha nem zabál be belőle túlságosan:) Meg hát hüvelyes, így serkenti a bélmozgást, tehát ne olyankor fogyasszuk, amikor este valami fontos találkánk van:) Az étel érdekessége, hogy a csicseriborsót nem főzzük meg felhasználás előtt. Be kell áztatni a készítés előtt való nap estéjén hideg vízbe, majd másnap felhasználni. 

Húsvéti főpróbaként készítettem egy nagyon finom kekszet, amit itt Szmirnai kuluri -ként ismernek a görögök, mert a Szmirnai görögség egyik hagyományos száraz-sütije. Én is nagyon szeretem, mert vajjal készül, ami nagyon finom aromát ad a keksznek.  Nem nehéz elkészíteni, még igazán gyúrni sem kell ha van mixer otthon. A kenyérdagasztógép ehhez nem megfelelő, mert először fényesre és habosra kell a vajat a cukorral keverni, ehhez nagy forgássebesség és habverő karok szükségeltetnek. Miután a vaj és cukor habos-fényesre van kavarva, a többi már egyszerű és nagyon hamar elkészíthető.  A Szmirna-i kuluri-nak mindig csónakformát adnak, úgy tartják, talán azért, mert  a Szmirnai asszonyok és azoknak leszármazottjai így szeretnének megemlékezni tragédiájukról, a Kis Ázsiai partokról való kiűzetésükről, azokról a napokról amikor hajóval érkezett az, aki túlélte, Görögország földjére.

Ma az egyik kedvenc túlélő kajámat akarom leírni, igaz ennek lassan lejár az ideje. A káposztát mindig ősztől tavaszig fogyasztjuk, akkor a legjobb. Már ez az utolsó káposzta is olyan volt, aminek a levelei nem tapadtak elég szorosan egymáshoz, így inkább töltött-káposztának való volt, mint friss salátának. Töltött káposztának mindig a puhább káposztát választom, mert annak a leveleit majd főzés után könnyebben el lehet egymástól különíteni, mint a kemény, feszes káposztafej leveleit. Ez utóbbiból készül ez a remek saláta, amit annyiféleképpen lehet variálni, amennyiféleképpen akarjuk, illetve annak függvényében, éppen mi van otthon.

Itt vagyok, itt vagyok, csak ritkábban írok! Itt a tavasz és egy magára valamit adó családi házban rengeteg a dolog, munka! Úgyhogy többnyire túlélő étkek készülnek, de amikor meg nem, beírni nincs idő!  Ahogy írtam elkezdtem egy sajátos böjtöt Tiszta Hétfő után, vagyis nem ettem húst. Viszont halat hallal ettem, míg egy szép nap majd levakartam a bőröm magamról, így gyorsan abbahagytam a halevést pár napra. Most mondhatjátok, ehettem volna csak hüvelyeseket és nem húst, igazatok is van, de valahogy éppen úgy volt, hogy olyan finomság készült, melynek nem tudtam ellenállni!! Így elrontottam a nagyreményű hústalanságom. Aztán pár nap után megint kezdtem halat enni, de vigyázok, ne vigyem túlzásba, mert megfigyeltem, olyankor nagyon vakarózom. Az egyik finom konzervhalas étkem egy relatíve egyszerű tésztára való szósz, amit a TV-ben láttam ahogy Loukakos séf készített. (aki tud görögül menjen keresse meg a videót az Alpha TV-nél, Menegaki műsorában). Rögtön el is készítettem és b

A profi oldalak azért sikeresek, mert egy halom jó szöveget tudnak folytonosan ismételni, olyanokat mint pl.: "az első magyar fázisfotós oldal" és egyéb ilyen jól hangzó dolgok:) Én is, de más gasztroblogos is fázisfotózik évek óta:) de mi szégyelljük ezt folyton hangoztatni. No de ahogy a görög mondja: "aki szégyelli magát, az veszít" és bizony ebben igazuk is van. Ami a mai témánkat illeti, még valamikor a múlt hét előtt készítettem, de mivel sok fotó tartozik hozzá és egy becsületes leírás, ezért halogattam, mert nem volt időm. Most a két nagyfiú látogatása között gyorsan beírom, mert elkallódik és legközelebb kereshetem, merre van.

Képzeljétek, megint szépen lehavazott szemben a dombon! Az idén még alig láttunk napot. Hideg van, fúj az eszement szél és havas eső esik, bent ég a tűz. Arról akartam mesélni, hogy én már évek óta úgy készülök fel a látogatásokra, vagy nagyobb kajabanzájokra, hogy leülök és egy papíron megtervezem előre nemcsak a menüt, de a tennivalókat is . Ez főleg akkor fontos, amikor nagy ünnepi ebédet szervezek, volt már jópár ilyen mióta görög családban élek. Amikor 10-15 személyre terveztem meg a vacsorát, akkor egy héttel előtte kezdtem. Készítettem egy dokumentumot , melyre minden napot feljegyeztem és minden napra beírtam, milyen munkákat kell elvégezzek.

Bizony, lehet így is és nagyon finom. Aki a kalácssütésre az én bejegyzésem alapján szánná el magát, kukkantson be a kalács alap-postomba , ahol részletesen írok a kalácsról és ami a kalácshoz a legfontosabb, a lisztről. Görögországban böjt periódus van és míg annak idején, mikor ideköltöztem, az emberek nagyrésze böjtölt, most nagyítóval kell keresni azt, aki még betartja ezt az inkább hagyományt, mint vallási előírást. Hurrá globalizáció! Ez a legmegfelelőbb periódus arra, hogy böjtösebb ételeket próbáljak ki. A címben szereplő kalács állaga hihetetlen, de pont olyan, mint a rendes foszlós kalácsé, viszont nagyon intenzíven narancsos az íze. Legközelebb kevés változtatással készítem, de majd akkor számolok be róla, ha valóban megsütöttem. Az időzítés tökéletes, hisz a narancs valóban most igazán édes! Ez az a periódus, húsvét előtt és után, mikor hegyszámra eszem én is, mert sajnos az október-márciusi periódusban nem szívesen eszem gyümölcsöt, hiába a nagy felhozatal, fázom tőlük, bá

Az idén úgy határoztam: böjtölök.Ez egész viccesen hangzik, mert először történik velem életemben, ugyanis nem vagyunk templomba-járó típusok, ráadásul mindenféle húst imádok. Erre viccesnek rájön, hogy a görög családomból senki nem böjtöl. No nem is viszem túlzásba, mert nem tartom be az igazi ortodox húsvéti böjtöt (semmit nem szabad enni amiben vér van vagy olyan állat terméke melyben vér van: tojás, tejtermék, hal, stb.). Ez úgy érzem most, túl kemény lenne. Így abban egyeztem meg magammal, hogy tartok egy méregtelenítést , nem eszem húst és természetesen felvágottat sem, húsvétig. Egyelőre jól megy a dolog és büszke vagyok magamra:) Minden lépés betartása egy kitűzött cél felé az ember akaraterejét is edzi, legyen az bármilyen életkorban. Ha meg erősnek érzed magad, akkor úgy is érzed, az életedet ellenőrzésed alatt tartod és ez jó érzést, önbizalmat ad, inspirál új, jobb tettek végrehajtására. Szóval nem eszek húst, de főzni főzök, mert a többiek viszont esznek. Sok különlegesség

Tegnap megint elkészítettem az évi hagyományos bergamot-szirupos-kanalas édességemet. A tavalyi recept és metódus után tájékozódtam, de mivel tavaly nem jutott elég szirup az üvegekbe, az idén megemeltem a  szirup adagját. A tisztított, hámozott, felvágott és felfűzött héj csak 650 gr-t nyomott, nem volt olyan szép vastaghéjú a gyümölcs, mint a tavalyi. Az idén a szirup több lett:) Most félre van téve a hűtőbe a megmaradt 300 ml, amit majd egy ravanira fogok felhasználni a hét végén, mikor nagyfiunkat várjuk a nagyvilágból:)

Ezt a süteményt készítettem Tiszta Hétfőre és ugyan nem böjtös, de finom:) hasonló a szirupos joghurtos süteményhez , de ezt búzadarából készítik és sokkal könnyebb a tésztája mint a lisztes változatnak. Ráadásul nem nehéz elkészíteni, sőt. Az előírt mennyiségeken annyit változtattam, hogy dupla adag citromreszeléket tettem bele, ráadásul egy nemrég frissen lereszelt narancsnak a héjából is egy nagy leveskanálnyit. A receptben használt csészeadag nálam 200 ml volt, egy nagy teáscsésze. A darából (simigdali/semolina) nálunk lehet durva vagy finom változatot kapni, én most a finomra darált változattal készítettem, mert az volt itthon. Ez annyira finomra van darálva, hogy szinte már lisztszerű.