Ágni görög konyhája

A "sutzukaki" egy általunk nagyon szeretett étel. Paradicsom-szószos fasírtok, melyeknek erőteljes kömény ízesítésük van. Az a tapasztalatom, hogy habár eredetileg a szutzukaki kifejezés csakis erre a köményes paradicsomos fasírtra vonatkozott, manapság már bármilyen paradicsomszószos húsgolyót így neveznek Görögországban. A receptet már párszor leírtam ( ITT , ITT és  a paleo változatát ITT ), viszont arról nem számoltam be, hogy kipróbáltam padlizsánnal a sütőben egy régesrégen evett Pelloponézoszi étel emlékét alapul véve. Az elkészítés nem volt bonyolult, elkészítettem a szutzukaki-kat, majd lerétegeztem tepsibe olajon kisütött padlizsánszeletekkel, melyeket sóztam, borsoztam és alaposan megszórtam fokhagymával. Végül az egészet nyakon öntöttem paradicsomszósszal és sütőben megsütöttem. Én nagyon szeretem az ilyen jellegű ételeket :)

Rendezgettem a mélyhűtőmet és megint belebotlottam a már nagyon régen eltett tojásfehérjékbe. Olyan régen tettem el őket, hogy most kivettem, hogy kidobjam az egészet. Aztán eszembe jutott, hogy jó lesz Totunak, végülis Totu készítésekor felfőződik, így nagy bajom nem lehet tőlük. Aki csak görög dolgokra kíváncsi, az most lapozzon tovább..... A Totu paleo körökben jól ismert, tojásból készül és helyettesíti a túrót, tejfölt azoknál, akik nem szeretnének vagy nem tudnak tejfehérjét fogyasztani. Az elnevezés a kezdőbetűk összevonásából jön: TOjás TÚró. Nagyon egyszerű az elkészítése és valóban teljesen túró állagú és ízű a végeredmény. Először készítettem, mert eddig én sem nagyon hittem, hogy lehet olyan, hogy túró ízű valamit kapjunk tojásból, de végül lehet :) Azt hiszem 6 tojásfehérjéből kaptam kb. 200 gr Totut. A fehérjéket nem számoltam meg, mert eredetileg ki akartam őket dobni, illetve a kutyának adni. Tehát TOTU.

Ezt a kalácsot is már elég régen készítettem, de most kerültem oda, hogy beírjam a blogba.Az állaga nem hasonlít a gabonalisztes kalácséra, de az íze a megfelelő ízesítéssel akár olyan is lehetne. Én igyekeztem az eredeti recepthez tartani magamat, amit sajnos már nem emlékszem, hogy hol találtam, bocsánat érte.

A görögök csak télen fogyasztanak levest. Ennek a csirkelevesnek, a magyarosan elkészített csirkeleveshez képest roppant egyszerű az elkészítése és isteni íze van. Én ugyanezt a levest megpróbáltam jó magyarosan teletömni zöldséggel, de annak már más íze lett és a görög ízesítés nem talált hozzá. Tehát aki magyarosan elkészített csirkelevest szeretne, az ne keverje a görög elkészítési móddal és fordítva. Ezt a levest, annak ellenére, hogy szokatlannak tűnhet egy magyar ember számára, zöldségek nélkül kell elkészíteni. Ugyanakkor azt is jó tudni, hogy ezt a levest azonmód forrón jó fogyasztani, ugyanis a rizs tudvalevőleg azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy megszívja magát és megduzzad. Amikor nem rögtöni fogyasztásra készítem, akkor kevesebb rizst főzők bele, amikor pedig rögtön tálalom, akkor többet, hogy jó sűrű legyen. Kell egy kis gyakorlat ahhoz hogy a rizs mennyiségét eltaláljuk. Állagra a leves hasonlít a halleveshez és tulajdonképpen egy húslében elkészített savanyú riz

Jöjjön a főzős játék nyertesének harmadik nevezése, a tiropita, vagyis sajtos (fetás) táska.

A főzős játék nyertese második nevezésként muszakát készített, a jelen blogon lévő recept részletes leírása szerint, amit itt olvashattok.   Itt csak egy összefogó képet mutatok meg  a játékban részt vett, Magyarországon készült muszakáról: Köszönöm a részvételt!

Ezt egy szülinapos torta, amit még márciusban készítettem és nagy meglepetésemre felfedeztem, hogy nem tettem fel a blogba, ezt most pótolom. A piskótája nagyszerű, viszont a krémen lehet javítani, a krémhez nincsenek is meg a pontos hozzávalók.

November elején a Görög Konyha FB csoportban meghirdettem egy főzős játékot. Ennek a lényege az volt, hogy a nem Görögországban élő csoporttagok készítsenek el három görög ételt vagy édességet november végéig. December elsején kisorsoltam a nyertest, ő egy ajándékcsomagot kap tőlem postán. A résztvevők elkészített ételeit megjelentetem a honlapon.

Ezt a köretet már nagyon régen készítettem, de valahogy nem sikerült feltennem a blogba. Nagyon finom dolog, mindenkinek, aki megkóstolta, ízlett. Sajnos nem emlékszem a forrásra, valamelyik gasztrobloggertől lestem annak idején, valamikor márciusban.

Ez volt az egyik étel, amit a "Görög ízek és vidékek" c. dokumentumfilm húsvéti forgatásakor készítettünk az Eviai Roviesben. Azóta készültem itthon elkészíteni, de itt ahol élek, sehogy sem jutottam hozzá az édeskömény-maghoz. Most végre valahára sikerült beszereznem és már másnap elkészült ez a különleges ízvilágú csibe.

Erről az ételről már írtam ebben a bejegyzésben .  Ez alkalommal eredeti formájában készítettem el, vagyis bárányhússal. Az étel török eredetű és ott bárányhússal készítették.Aztán valószínűleg a könnyebb és gyorsabb elkészítés miatt, Görögországban áttértek a darált húsos változatra. Elég sok munkával járó étel, de aki szereti a keleties ízeket és a bárányhúst, azt az eredmény kárpótolja a fáradtságért :) Az étel elkészítése tulajdonképpen három fázisból áll. Az első fázisban előkészítjük a padlizsánokat. A hagyományos elkészítési mód abból áll, hogy a padlizsánszeleteket olajban elősütjük. Én ez alkalommal változtattam ezen és kipróbáltam egy könnyebb verziót, ami azt jelenti, hogy a padlizsánszeleteket a sütőben sütöttem elő, nagyon kevés olaj felhasználásával. Így a végeredmény könnyebben emészthető lett és nem utolsósorban jóval kevesebb olívaolajat használtam el. A második fázis a hús előkészítése. Ez abból áll, hogy a bárányhúst egy finom paradicsomos lében puhára fő

Már többször készítettem és többször beírtam a blogba is, de valahogy ez még jobbnak tűnik, mint az eddigiek, így hát überelem az eddigi postjaimat :) A nagyon részletes leírás képekkel ebben a postban olvasható, most csak pár képet teszek fel és a kicsit változtatott töltelék összetevőit és elkészítési módját. A lapokat magam nyújtottam mint mindig a pitalapok készítésénél leírt módon .

A citromosan behabart, darált húsos töltelékkel töltött cukkinik egy nagy klasszikus Görögországban. Általában hosszúkás, közepesen vastag cukkinikből készül, amiket egyforma magas darabokra vágnak, majd a belüket kivájják és megtöltik. Én most kerek cukkinikkel készítettem, de az a véleményem, hogy sokkal jobb a hosszúkásból készíteni, mert jobban be lehet passzítani a fazékba. A főzésemről videót is készítettem, egyedül, segítség nélkül, ezért nem olyan amilyen egy profi főzős videó, de a lényeg látszik.  Kétféle tölteléket készítettem, 1/2 kg darált húsból, az egyik a hagyományos rizses, a másik a paleo, vagyis a rizs és lisztmentes. 5-6 nagy kerek cukkinihez elég 250 gr marhahús. 

Ez a több néven futó ital, melyet főleg paleos körökben szeretnek, egy nagyon finom erősítő ital, de akár tejhelyettesítőként is lehet fogyasztani, vagy kávéízesítőként. Eredetileg úgy olvastam 5 dl vízzel készítették, de 4 dl vízzel finomabb. Én már olyan változatát is készítettem, melybe beleturmixoltam 1 puha banánt is, mindenképpen nagyon szeretem forrón. Hozzávalók 4 dl forró víz 1 tojássárga 1 ek kókuszzsír 1 csipet só vanília (1 mokkáskanálnyi por) édesítő ízlés szt. Elkészítés Nagyon jó turmixgépben a tojást a sóval, édesítővel, kókuszzsírral elkeverjük majd lassan csorgatva hozzáadjuk a forró vizet. Akár botmixerrel is el lehet készíteni. Jó étvágyat hozzá ! Itt pedig egy szimpatikus fiatalember bemutatja az elkészítését vajat és egész tojásokat használva.

Ennek a finom tojásrántottának a  receptjét már egyszer leírtam, de most kevés változtatással készült, ezért most megint felkerül. Nem nagy dolog, az érdekessége, hogy sütőben sütöm és bébi articsókákat teszek bele, amiket konzervben vásárolok. Kevés parmezánsajt csak feldobja.

A görög ételek jogosan megkoronázott királya. Már máskor is írtam a musaka elkészítéséről, de sosem elég részletesen. Most igyekszem megint kipótolni a leírást a sok fázisfotóval, amit sikerült készíteni. Végre elcsíptem egyik családtagom frakkját, így volt fotósom. Remélem így a kezdő háziasszonyok sem méltatlankodnak ez alkalommal a megszokott "amennyit felvesz" meg egyéb pontos leírásaim miatt:) A muszaka nem egy könnyű eset: nem egy könnyű étel. Sem elkészíteni, sem emészteni. Nem azoknak való, akik diétán vannak, mert nagyon hizlaló, tápláló és úgy energiában mint kalóriában gazdag étel. Nem is olcsó, sok a benne lévő drága alapanyag. Manapság többféleképpen el lehet készíteni, vannak diétásabb változatai is, de én ha már 2-szer egy évben rászánom magam, annak rendje és módja szerint készítem el, úgy, ahogyan azt hajdanán a klasszikus görög háziasszonyok.

Ezt az ételt már rengetegszer leírtam a blogban. A legelső recepten ITT nem az én képem van, de a leírás jó és a kép is guszta :) Érdekesség a képeken, hogy a szára a padlizsánnak rajta van hagyva. A második recept ITT nagyon részletes leírás, fázisképekkel, igazi segítség lehet azoknak, akik még nem készítettek. Ez anyósom receptje és így szereti a család is. A harmadik receptben ITT fetát teszek a tetejére, egyáltalán nem klasszikus megoldás, nem is készítettem csak egyszer. A negyedik recept ITT újból jó kis fázisfotókat tartalmaz és a hagyományos imam receptje. Az ötödik recept is a hagyományos fajta, édesburgonyával kiegészítve.

A Görögországban élők közül ki ne ismerné a szutzukákját? Jellegzetes keleties beütésű húsgolyók, melyet általában paradicsomos mártással és rizskörettel fogyasztanak. Már kétszer leírtam a receptjét ( ITT és ITT ), mindkét alkalommal kicsit másképpen készítettem. A napokban megint készítettem, ez alkalommal paleo változatban, ami azt jelenti ebben az esetben, hogy nem tettem bele kenyeret vagy morzsát. Régóta kísérletezem a kenyér nélküli fasírttal és ugyan eléggé bejön a sárgarépás változat, eddig mégsem volt az igazi. Psyllium Husk-l (úifűmaghéj) is készítettem kenyér helyett, de nem mondhatom, hogy meg lettem volna teljesen elégedve vele. Lehet túl sok volt az útifűmaghéj (1 kg húshoz 1 lk), talán megpróbálom kevesebbel. Viszont ez a köményes fasírt remekül sikerült és most gyorsan le is jegyzem, amíg még emlékszem, miket is tettem bele :)

A tőkehalat legjobban krokett formájában szeretem fokhagymás pürével (szkordalia), vagy levesnek . Igaz, hogy stifado módra , rizzsel sem rossz, sőt. Most nemrég zöldségesen készítettem, sütőben. Ezután ez is kedvenc lesz. Hozzávalók: * 1 kg fagyasztott, tisztított tőkehal * 2 hagyma * 300 gr majdnem készre főzött krumpli, karikára vágva * 2 nagy paradicsom karikára vágva * kb. 100 gr olívaolaj * só, bors * pár babérlevél * 70 gr édes bor

Elkészült a "Görög vidékek és ízek" első epizódjának nyers változata. Ami azt jelenti, hogy ezen még lesznek változtatások. Ez csak azért lett nekem átküldve, hogy én is megnézhessem és elmondjam, hogy mi a véleményem róla, valamint megtaláljam az esetleges azon hibákat, melyeket a nyelv miatt csak én találhatok meg. Meghívtam hát hozzám két kedves "szakácsnőmet", természetesen azt, akinek a szereplése benne van az elkészült epizódban és azt, akinek az epizódja most készül, ráadásul a Húsvéti báránysütés is nála lesz forgatva. Férjekkel együtt összegyűltünk hát szépen hatan, és megbeszéltük a világ dolgait :) Természetesen üres gyomorral nem lehet gondolkodni, így volt egy kis terülj terülj asztalkám, amennyire erő és egyéb forrásokból tellett.  Mivel a két asszony betartja a húsvéti böjtöt, ezért rájuk is gondolnom kellett, mikor a menüt megszerveztem.

Mennyit lehet variálni egy ételen! Már többször készítettem bámiás csirkét , mert szeretjük, de mindig egész csirkedarabokból. Miután barátoknál megettem azt a finom paradicsomos bámiás tintahalat , eszembe jutott, hogy csirkefalatkákból is készíthetem ezt az ételt. 

Ezt a reggelire való süteményt még valamikor januárban készítettem, csak akkor nem volt időm le-, illetve feljegyezni.  Egyszerű recept, mely hagyományosan étkezőknek lehet nem lesz elég édes :)

Ahogy az előbbi bejegyzéseimben írtam - hekk krokett , szkordalia kenyérből - március 25-n hekket szkordaliaval eszünk hagyományosan Görögországban. A szkordalia-nak most kipróbáltam a harmadik változatát, a paleo változatot, ami azt jelenti, hogy nem készítettem sem kenyérből (gluténmentesség) sem krumpliból, hanem édesburgonyából. Eddig már többször próbáltam pürét készíteni édesburgonyából, de olyan nagyon sosem ízlett, ez most nagyon nagyon jó lett. Ehhez a fehér édesburgonyát használtam fel, amit sütve is nagyon szeretek, talán jobban mint a pirosat.

Március 25-n, ahogyan azt a hekk krokettes beírásomban már írtam, mindig szkordalia-t eszünk, fokhagymás pürét. A krumplis változatról már írtam ITT , most leírom a kenyeres változatot is. Hozzávalók: * 4-5 szelet régebbi vagy száraz kenyér * 4-5 szelet fokhagyma * 1/2 csészényi extra szűz olívaolaj * 2-3 ek ecet * 1/4 kk tengeri só Természetesen a fentiek mindegyikén lehet ízlés szerint változtatni. Az elkészítés teljesen egyszerű. A kenyereket vízbe áztatjuk, majd a héjukat levesszük, a belet a mixerben minden más hozzávalóval összemixeljük. Ha színesebbre akarjuk, kevés dióbelet is mixelhetünk bele, sok helyen Görögországban így készítik. Ekkor sötétebb lesz, mint a képen látható, mely csak kenyérbélből készült. Mindenféle rántott halhoz nagyon talál, de főleg a rántott hekk kísérője. Jó étvágyat! :)

Görögország észak keleti vidékein nagyon sok olyan ételt készítenek, melyek keleti beütésűek, ilyen ez a kimondhatatlan nevű étel is, mely egy török ínyencség. Azt tartja a monda, hogy ez volt valamelyik szultánnak a nagy kedvence, és innen kapta a nevét. Első variáció szerint IV Murad (1612-1640) nevéhez fűződik ez az étel, másik variáció szerint pedig III Napóleon felesége, Eugénia evett ilyet Abdülazis szultán Beylerbeyi palotájában 1869-ben,  és annyira ízlett neki, hogy a szultán odaígérte a receptet.  Mindenesetre ma egész észak kelet Görögországban fogyasztják, valamint a közeli szigeteken is, mint például Samothraki szigete. Az étel tulajdonképpen egy paradicsomos-lecsós kecskehús ragu, melyet besamel mártással sűrített padlizsánpürére helyezve szolgálnak fel.

Újból egy paleo reggelivel jövök, ami azért paleo, mert nincsen benne gabonaliszt, finomított cukor és állati tejtermék. Már többször elkészítettem, és gyakorlatilag ez a reggelim, néha avokádós csokikrémmel, néha anélkül, kedvtől és egyebektől :) függően. Az elkészítése pont úgy történik, mint bármely más, hagyományos kevert tésztáé, csak ez hamarabb megvan. Egyrészt a hagyományos keverteknél úgy szoktam kezdeni, a kristálycukrot habosra keverem a zsiradékkal, míg ennél a cake-nél a stevia és a méz másodpercek alatt feloldóik a tojássárgában. A hagyományos cake-ket minimum 50 percig kell sütni, hogy a lisztes tojás átsüljön, ennek pedig maximum 45 perc kell, jobb sütőben lehet hogy kevesebb. Lássuk, hogyan is készül és mire van szükségünk hozzá.

Már több halas recept van az oldalon, de a palamidáról még nem volt szó.  A palamida, latin nevén Sarda sarda , egy makréla jellegű hal, mely az Atlanti óceánban, a Mediterrán térség vizeiben, valamint a Fekete tengerben is megtalálható. A mediterrán térségben előszeretettel fogyasztják, húsának íze valahol a tonhal és makréla közé rangsorolható, a hal nagysága is e két említett hal méretei közé esik. Személyes tapasztalatom szerint nagyon laktató, kimondottan száraz húsú és jellegzetes ízű hal, nagyon kevés szálkával. Ha kiszedjük a középső gerincet, alig marad benne valami kipiszkálni való, azok is nagyon puha kicsi szálkák, melyeket akár le is lehet nyelni anélkül, hogy problémát okoznának. A palamida relatíve olcsó halnak számít a nagyobb halak kategóriájában, én most 6 eur/darab árban vásároltam, egy hal olyan 800 gr körüli lehetett.

Nem kimondottan görög sütemény, de hála a nagy globalizációnak, itt is ismerik. Tömény, tömény, tömény csokoládé :) Úgyhogy azoknak ajánlom, akik nagyon szeretik a csoki-ízt.

Ha azt mondod Görögországban: "karidopita", mindenki pontosan tudja mire gondolsz. Legegyszerűbb változatában egy olyan diós kavart sütemény, melyet a végén sziruppal öntenek le. Persze minden séf és minden kardvillogtató háziasszony a sajátjára esküszik. Többféle változat forog a konyhákban: van olyan melynek a tésztájában dió és liszt van, másiknak dió és morzsa, ismét más változat a diós, mandulás, lisztmentes. Mindegyikben a  közös a végső simítás: a cukorszirup. Igazán fenséges sütemény, télies és nagyon laktató. Már írtam két változatáról ITT és ITT . A mostani egy másik verzió, illetve jobban mondva másik két verzió: az egyik lisztmentes, de cukorszirupos, a másik pedig paleo, vagyis liszt és cukormentes. Leírom a hagyományos lisztes, cukros eredeti receptet is, melynek változtatásával jött létre az előbbi két verzió.

Szokatlan párosítás, főleg mert mindkettőt paradicsomosan készítették, de igazi, hagyományos görög konyha. Barátainknál ebédeltünk, csak egy olyan gyors, beugrós napon, semmi extra, fakszni vagy ünnepi. Mivel péntek volt, náluk nem volt húsos étel, ők betartják az ortodox étrend szabályait, mi szerint a szerda és péntek böjtös napok. Mivel imádok mások konyhájába bekukkantani, természetesen fényképek is készültek.

A "cake" vagyis a kevert tésztából készített kuglóf alakú sütemény az újgörögök egyik kedvenc édessége. Ha megvagy híva kávéra, majdnem biztos lehetsz benne, hogy cake is fog szerepelni a kávézó asztalkán. A cake egy nagyon egyszerű sütemény, mégis kell egy kis fortély hozzá. Az egyik legtitkosabb és legfontosabb összetevő: a jó sütő. Én évekig meg voltam győződve, hogy nem tudok igazán jó és magas cake-t készíteni. Aztán egy véletlen során kiderült, a sütőm nem cake sütésre való. Az ebben a bejegyzésben szereplő cake-t ajándékba készítettem egy kedves ismerősnek, akihez egyik este hivatalosak voltunk. A jól sütő sütőmben készült és nagyszerű lett. Aztán megint elkészítettem a gyengébb sütőmben, majd.. no de jöjjön a leírás.

Szegény tyúkocskák.. mindannyian halandók vagyunk, de ezek a szárnyasok annyi veszélynek vannak kitéve. Ha nincsenek bezárva, akkor macska, menyét, róka leselkedik rájuk. Nincs egy éve, hogy tyúkjaink vannak, de már hármat elvesztettünk. Az első megbetegedett, végignéztük, ahogy lassan kidőlt. Nem tudtuk mi baja van, nem mertük levágni, megenni. A másodikat egy reggel fej nélkül találtuk. Utána megerősítettük a tyúkketrec biztonságát. A harmadikat, egy jó tojót, teli tojással, tegnapelőtt kora reggel kaphatta el valami, mert délelőtt vettük észre, hogy a nyakán a bőr majdnem teljesen le van nyúzva. Mivel nem igazán értünk hozzá, áthívtuk a rettenetesen ügyes szomszédasszonyt, aki már 15 éves korában bárányt vágott és nyúzott.  Megnézte és kimondta az ítéletet: ebéd lesz belőle!

Jöjjenek az elmaradt receptek. Ez a céklás töltött tojás nagyon finom, de nem szabad a vacsora előtti nap összeállítani, mert a  cékla nagyon megfogja a tojásfehérjét. A tölteléket külön edénykében lehet tartani és közvetlenül fogyasztás előtt megtölteni vele a tojásokat. Sajnos görög barátainknál megint csak nem arattam sikert ezzel, pedig nagyon finom, csak ahányszor töltött tojást készítek, mindig rajtam marad, mert rettenetesen félnek a tojásevéstől. Egy felet megkóstolnak és annyi, "koleszterin full" felkiáltással odébb tolják. Pedig ugyan mi nem "koleszterin full" a téli ünnepi kaják közül? No de ez egy ilyen heppjük, már megszoktam, inkább magamért, meg a különlegesség kedvéért készítettem. Ez a negatív atmoszféra nem kell senkit befolyásoljon, abszolút magyar szájíznek megfelelő étek és még pikánsra is lehet varázsolni egy kis csípős paprikával.

Valamikor 2004-ben kezdtem el írogatni az első oldalam Eviáról, egy athéni óriáscég kényelmes íróasztala mögül. Aztán az élet sok mindent hozott, többnyire meglepetéseket:) 2005-ben végleg otthagytam a fővárost, a kényelmes íróasztalom, és kiköltöztem egy vidéki kutyás-macskás-kertes házba. A háztartási munkák egyre inkább tolakodni kezdtek, mígnem valóban főszerepet kaptak az életemben. Hogy ne legyen unalmas és idegőrlő, úgy gondoltam, blogolni fogok a főzéseimről. Jó heccnek ígérkezett és valóban, az is volt :) Igaz lassan kinőtte magát és ma már sokszor nem kedvtelésből írok, hanem azért, mert... no nem részletezem, a  komolyan blogolók értik mire célzok, semmi szükség itt fejtegetni.

A tavalyi Szilveszterezésünknél az idei sokkal jobban sikerült. Megint barátainknál voltunk, de csakis "technikai" okokból kifolyólag rendeződnek a bulik java része náluk, ami azt jelenti, hogy én is készülök ételekkel, nem vagyok egy, egyszerűen csak az ajtón beeső vendég.