Ezt az ételt már rengetegszer leírtam a blogban. A legelső recepten ITT nem az én képem van, de a leírás jó és a kép is guszta :) Érdekesség a képeken, hogy a szára a padlizsánnak rajta van hagyva. A második recept ITT nagyon részletes leírás, fázisképekkel, igazi segítség lehet azoknak, akik még nem készítettek. Ez anyósom receptje és így szereti a család is. A harmadik receptben ITT fetát teszek a tetejére, egyáltalán nem klasszikus megoldás, nem is készítettem csak egyszer. A negyedik recept ITT újból jó kis fázisfotókat tartalmaz és a hagyományos imam receptje. Az ötödik recept is a hagyományos fajta, édesburgonyával kiegészítve.
Na de meddig lehet ezt az ételt ragozni még? :)
Hát az eddig leírt összes változatban a közös az volt, hogy a padlizsánokat olajban ki kellett sütni mielőtt a sütőbe tettük volna. A mai változat diétásabb és olcsóbb (és nem mellékesen gyorsabban elkészíthető): kevesebb olaj szükségeltetik hozzá, mert a padlizsánokat nem sütöttem ki olajban.
Leírom a hozzávalókat is megint, de ezen mindenki változtathat ízlése szerint természetesen.
Hozzávalók 2 személyre
4 közepes, inkább kisebb padlizsán
3 közepes vöröshagyma
2 cikk fokhagyma
maréknyi petrezselyem
fél maréknyi zöldmenta
4-5 túlérett paradicsom
Elkészítés:
Ez alkalommal nem sütöttem előre olajban ki a padlizsánokat. Csíkokban levágtam róluk a héjukat - utólag megbántam, hogy nem vágtam le teljesen a héjat róluk, mert keserű volt, így a villával a húsát leszedtük róla. Egy hosszú és mély csíkot vágtam mindegyik padlizsánba, majd minimum egy fél órára sós hideg vízbe tettem őket. Néha bele belelöktem mindegyiket, hogy mindenhol érje a sós víz. Utána a tenyerem között jól kinyomkodtam a padlizsánokat, ekkor már az áztatás miatt szépen megnyíltak a vágásnál. A vágásba beletöltöttem a többi hozzávalóból olívaolaj segítségével készített amolyan lecsóalapot. A maradékot rápakoltam a padlizsánokra. A tepsiben lévő szabad helyeket kitöltöttem kockára vágott krumplival, amiket előtte citromlében, olívaolajban összekevertem, sóztam, borsoztam. Az egészre még öntöttem alaposan olívaolajat. A sütőpapírban egy darab hús is sült a padlizsánt nem fogyasztó családtagnak :) 200 fokos sütőben készre sütöttem.
Hogy milyen volt? Finom, de azért a hagyományos, előresütött változat finomabb :) (és jóval nehezebben emészthető). Szóval aki nem bírja a nehéz ételeket, annak ez a változat a megfelelő.
Comments