(Κέικ με λωτός - συνταγή στα ελληνικά στο τέλος του κειμένου) Az idén rengeteg datolyaszilvánk lett. A datolyaszilva októberre érik be és olyan gyümölcs, amit nem lehet jól tárolni. Ha már leszedtük, nagyon hamar tocsogóssá válik, nagyon hamar erjedésnek indul. A gyümölcs fogyasztásának egyik titka éppen ez: akkor kell enni, amikor már túlérett, de még nem indul romlásnak. Tehát mikor nagyon puha. Ekkor kezünkbe vesszük, levágjuk a tetejét, mint egy kalapot és a belsejéből kikanalazzuk a nagyon édes húsát. Az ízét nem is tudom mihez hasonlítsam, mindenképpen van hasonlatosság a szilva és a datolyaszilva húsának az állaga között, talán kicsit az ízük között is. Gondolkodtam azon, készítsek belőle lekvárt, de közben egyéb eltenni-valóim voltak és egyszerűen nem értem rá. Így egy részét megettük, készítettem belőle az alább következő süteményt, egy része pedig lehullt és a fa alatt elromlott, jó kis természetes trágyát képezve.
Napsütéses utazás a konyha és a mediterrán étrend körül.