Ágni görög konyhája

Ez is egy nagyon jellegzetes karácsonyi, újévi sütemény. Nem csak ezeken a napokon készítik, mint pl. a melomakarono-t, de mindenképpen a téli időszakban, mert nehéz, diós sütemény. Már egyszer beírtam egy receptet, de a mostani abban különbözik az előbbitől , hogy nincsen benne liszt. A liszt helyét morzsa foglalja el, így gluténmentes kenyérmorzsából azok is elkészíthetik, akik búzalisztérzékenyek.  Az is nagyon előnyös, hogy ezt  a süteményt nagyon sokféleképpen lehet díszíteni, így akár tortaként is megállja a helyét.

Ma délután sikerült elkészítenem a hagyományos, jellegzetes görög karácsonyi süteményt, mely nélkül a görög családok 99%-nál nincsen karácsony. Férjem egy ideje kuncsorgott utána, de én mindig utolsó percben készítem, mert hanem túl sokat eszünk/eszik belőle és bőven elég az a pár nap, ami alatt mindig többet eszünk a kelleténél. Ma már hamarabb nekifogtam volna, de fiam vártam vele, akinek órája volt, mert ilyenkor inkább játékos formában csinálom és akkor nem olyan fárasztó. Hülyéskedtünk is eleget, az általa készített videón látszik is, nem volt rossz kedvünk:)

A konyha ilyenkor van a legnagyobb használatban. Habár nálam mindig takarítás után maxim fél napig van szép rend és érintetlen tisztaság. Hihetetlenül gyűl a sok kóborgó, mosatlan edény, meg az elpakolni való. Velem is megtörténik, hogy elhanyagolok dolgokat, mint például a vízkőtisztítás . A mi vizünk rettenetesen vízköves, majdnem szemmel láthatóan rakódik le a csapokra, hiába pucolom rendszeresen, vagy hmmm .. néha rendszertelenebbül:)

Az én görög családomra igaz nagyon sok a sztereotípiákból, amiket a nem görögök egy átlagos görög családnak tulajdonítanak. Ez néha jó, néha azonban nagyon bosszantó. Az ünnepekkel kapcsolatos dolgok kimondottan bosszantóak és mikor arra gondolok, hogy milyen régóta telnek mindig így az ünnepeim, nem vagyok egyáltalán elragadtatva a közelgő napok kilátásától. A legeslegbosszantóbb mind közül az, hogy képtelenek 2-3 óra késés nélkül jönni az ünnepi ebédre. Ami azt jelenti, hogy déli 1-2 helyett, du. 4-5 körül lehet ebédelni. Bármilyen cselt bevontam eddig, nem működött, talán 2szer történt meg a sok-sok év alatt, hogy időben itt voltak. Most nem részletezném ki és mi a hibás ezért, tudom én azt nagyon jól, nem kell előre felbosszantanom magam. A 2008-s ebéd után, amikor 3 napi munka után mindenki finnyáskodott és valami miatt nem evett, megfogadtam, többet soha!

Talán ez volt az egyik legelső görög recept, melyet megtanultam elkészíteni. Annyira alapdolog mint nálunk a pogácsa. "Gyerekek anyukákkal gyurmáznak békés téli délutánokon" kép társul ehhez a recepthez. A kulurakia egy keksz alapú görög szárazsütemény, melyet sem süteménynek sem keksznek nem lehet nevezni. Nem keksz, mert nem szárítjuk ki benne teljesen a tésztát és a keksznél jóval vastagabb. Nem sütemény, mert ahhoz meg túl száraz.

A mai nagy receptdömpingben néha nagyon meg tudok örülni olyan recepteknek, melyek egyszerűek, viszonylag olcsók és ünnepi asztalon is megállják helyüket. A következő pont egy ilyen recept. Nem a mediterrán konyhát képviseli, de mivel oldalammal magyar anyanyelvűekhez szólok, néha olyan recept is kell, mely a mi közép európai gyomrunknak ismerősebb. Így egy olyan sajtmártást ajánlok, melynek ízesítése egyedien mediterrán, talán kissé keleties, állaga pedig alaposan tartalmas és tápláló, amilyennek egy hidegebb éghajlaton fogyasztott ételnek lennie kell.

Manapság már rengeteg konyhai gép kapható a különböző szaküzletekben és rengeteg konyhai segédeszköz. Az igaz, hogy nagyon meg tudják könnyíteni az ember lánya munkáját, azonban a pénzkérdésen kívül van még egy dolog, ami beleszól a vásárlásba: hol is tartsuk őket? Ezért nagyon fontos, hogy ellent tudjunk állni a csili-vili kihívásoknak és csak olyasmit vásároljunk meg, amit valóban használni fogunk és ez különösen érvényes most, a nagy ünnepi vásárlások alkalmával. Másképpen csak ide-oda fogjuk egy ideig tologatni a hőn vágyott szerkentyűt, aztán a végén pedig valami szekrény vagy pincepolc mélyére süllyesztjük "ideiglenesen", hogy évekig ottfelejtsük.

Az én családom nem rajong a póréhagymáért, sőt, kimondottan nem szeretik. Én viszont nagyon, így ritkán, de asztalra kerül egy egy pórés kaja is.

A brokkoli ( Brassica oleracea convar. botrytis var. italica ) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Közeli rokona a karfiol és a fejes káposzta . A brokkoli sok vitamint tartalmaz, leginkább béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) és aszkorbinsavat (C), de jelentős a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), kalcium, és vastartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben - írja róla a Wikipedia.

A Magyarországon alig pár éve kapható római saláta volt az egyetlen zöld saláta még pár évvel ezelőtt, melyet Görögországban termesztettek. Az uniós évek alatt lassan belopakodott a piacra a fejes zöldsaláta, valamint a jégsaláta is, melyeket nem igazán szeretnek az idősebb görögök, inkább a  fiatalok próbálkoznak felhasználásával, fogyasztásával. A tavernákban még mindig majdnem biztos, hogy a téli és tavaszi hónapokban római salátát szolgálnak fel a "zöld saláta" opció alatt. (praszini szalata)

A tengeri keszegek egyik legjobb fajtája a " tsipura " melynek jelentése angolul: gilt-head , latinul: S parus aurata , franciául:  Dorade royale . Ez egy relatíve nagy tűrőképességű, jól tenyészthető és főleg: nagyon ízletes halfajta, kevés, nagy és puha csontokkal. A mezei görög halpiacokon és halas üzletekben általában a tenyésztett fajta kapható, melynek kilója 6-10 euró között ingadozik, annak függvényében milyen nagy a hal. Minél nagyobb, minél frissebb, annál drágább. Ha az ember elmegy egy megszokott hétközbeni piacra, ahol halárusok is vannak, vagy az Athéni nagy halpiacra, akkor minden árus arról próbál meggyőzni, az ő portékája a legfrissebb, legjobb minőségű.

A címben nem adom meg a görög nevet, mivel ez nem görög sütemény. A görögök világába az utóbbi években kezd begyűrűzni az édes túró süteményekbe való felhasználása, ez egyáltalán nem jellemző a hagyományos görög konyhára, kivéve bizonyos specifikus tájjellegű ételek, édességek esetében (pl. "skáltszunijá", stb..). A jelen recept tehát nem görög specialitás, de mivel a magyarok  többsége különösen szereti az édes túrós dolgokat, ez alól én sem vagyok kivétel. Az édes túró neve görögül "glikjá mizithra" és Éviára nem jellemző, hogy könnyen hozzá lehessen jutni. A beszerzéshez általában Athénba kell mennem. Az ebben a kalácsban felhasznált túró az Athéni moldovai-román üzletből származik, de egyáltalán nem volt olyan finom magában, mint a görög "glikjá mizithrá" amit legutóbb a Carrefour bevásárlóközpontban vettem, anélkül, hogy ezt az intézményt reklámozni akarnám. Viszont ez a román túró hihetetlenül olcsó volt, 800 gr-ért 1 eurót fizettem. A mai görög vilá