Az én görög családomra igaz nagyon sok a sztereotípiákból, amiket a nem görögök egy átlagos görög családnak tulajdonítanak. Ez néha jó, néha azonban nagyon bosszantó. Az ünnepekkel kapcsolatos dolgok kimondottan bosszantóak és mikor arra gondolok, hogy milyen régóta telnek mindig így az ünnepeim, nem vagyok egyáltalán elragadtatva a közelgő napok kilátásától.
A legeslegbosszantóbb mind közül az, hogy képtelenek 2-3 óra késés nélkül jönni az ünnepi ebédre. Ami azt jelenti, hogy déli 1-2 helyett, du. 4-5 körül lehet ebédelni. Bármilyen cselt bevontam eddig, nem működött, talán 2szer történt meg a sok-sok év alatt, hogy időben itt voltak. Most nem részletezném ki és mi a hibás ezért, tudom én azt nagyon jól, nem kell előre felbosszantanom magam. A 2008-s ebéd után, amikor 3 napi munka után mindenki finnyáskodott és valami miatt nem evett, megfogadtam, többet soha!
 |
| 2008 karácsonyi ebéd |
Így 2009 karácsonyán elutaztunk a Parnasszus-ra 3 napra, ahol vendéglőben ettük meg az ünnepi vacsorát és nem kellett mérgelődnöm. Az idén ez nem jön össze, de az sem, hogy nálunk legyen az ünnepi vacsora és ebéd. Mivel Anyósom nem tud kimozdulni, ezért náluk leszünk, ami persze azt jelenti, én is főzők, mert általában 3-4 együtt étkezés van az ünnepnapokon és természetes, hogy ketten készülünk sógornőmmel. A nem nálunk-nak vannak előnyei és hátrányai, én inkább az előnyökre koncentrálok, vagyis arra, hogy házi ételt ehetünk és főzhetek is valami finomat:)
A másik bosszantó dolog az ebédek körül, hogy ilyenkor jut mindenki eszébe az egészséges étkezés.Ugyan mi is egészségkímélően étkezünk, azért egyszer kétszer egy évben megennénk valami egészségtelenebb ünnepi kaját. Nem kell belőle halálra enni magunkat és akkor nincs baj. Sajnos ebben senki nem partner, sem a közeli, sem a távoli család. Nem eszik meg a tejszínes, majonézes dolgokat, a májat, az édes-savanyú mártásokat, miközben nyugodtan felfalnak más ennél jóval egészségtelenebb ételeket, mert azok hagyományosak. Így egy csomó ünnepi próbálkozásom ki van lőve startból. Levesekkel is próbálkoztam, de csak illendőségből ettek belőle pár kanállal, így az is elmarad. A két nagyfiúnk valamikor mindent megevett, most már olyan korba jutottak, hogy folyton ők is az alakjukat és koleszterinszintjüket féltik, a kicsi összesen 5 fajta ételt hajlandó megenni, így nagyjából ugyanazokat tudom csak készíteni, hiába a sütés főzés szeretete.
Ha valami különlegesebbet szeretnék, kénytelen leszek idegeneket meghívni ebédre. Más családban meg az asszony nem hajlandó főzni.... Micsoda iróniája a sorsnak!
Comments
Kellemes ünnepeket!