Skip to main content

Különleges ánizsos sajtmártás

A mai nagy receptdömpingben néha nagyon meg tudok örülni olyan recepteknek, melyek egyszerűek, viszonylag olcsók és ünnepi asztalon is megállják helyüket. A következő pont egy ilyen recept. Nem a mediterrán konyhát képviseli, de mivel oldalammal magyar anyanyelvűekhez szólok, néha olyan recept is kell, mely a mi közép európai gyomrunknak ismerősebb. Így egy olyan sajtmártást ajánlok, melynek ízesítése egyedien mediterrán, talán kissé keleties, állaga pedig alaposan tartalmas és tápláló, amilyennek egy hidegebb éghajlaton fogyasztott ételnek lennie kell.

A mártást főtt zöldségek körítésére lehet felhasználni, ahogyan én tettem, vagy sült húsok körítésére, pl. szénen sült jellegzetes görög biftéki (széles, nagy húsgombóc) mellé lehet tálalni, mint tökéletes kiegészítőt.


Hozzávalók:
  • 3 lk. liszt
  • olívaolaj
  • 1 csésze tej
  • 1 csésze a főtt zöldség levéből
  • 150 gr sárga sajt reszelve (ajánlom a kissé pikáns beütésű grójai típusú sajtokat-"graviera")
  • 1 csapott lk. Dijon típusú mustár
  • 1 csapott lk. szárított édes ánizs mag (ismert még: ánizsmag, bécsi kömény, kenyérmag, illatos ánizs, ánizsmag, közönséges ánizs - anice)
  • só, bors



 Ha mindezek elő vannak készítve, a többi már nagyon hamar megy. Annyi olajon, mely felveszi a 3 lk. lisztet, a lisztet és az ánizsmagot sima krémmé keverem tűz fölött. Tehát magyarul: készítek egy rózsaszín rántást. Éppen csak hagyom kicsit színt kapni, folytonos kevergetés mellett, majd fokozatosan hozzáöntöm a meleg tejet és a zöldséglevet. Ha minden igyekezetem ellenére bakizom (néha előfordul) és csomós lesz, beteszem a kismixerbe, krémessé mixelem majd visszateszem megint a tűzre és besűrítem. Ezután hozzákeverem a mustárt, sajtot és hagyom szétolvadni a mártásban.

Arra kell vigyázni, hogy melegen tartsuk tálalásig, mert hamar megmerevedik! Tehát ezt jó frissen elkészíteni, mikor már minden megvan, az elkészítése amúgy is csak pár perc.
 
Kitérő: 
ez alkalommal én felhasználtam a kecsketej maradékomat, mely a hűtőben várakozott. A kecsketejet frissen vásároljuk és az a jellegzetessége, hogy nagyon vastag föle lesz felfövés után. Ezt a tejfölt mi nem szoktuk felhasználni, egészségkímélő szempontokból egyrészt, másrészt a mediterrán étrendben praktice nem létezik a tejföl, tejszín az ételkészítéskor. Most a vastag fölet összemixeltem a maradék tejjel és kaptam egy vastagon folyó masszát, ami teljesen folyékony tejszín állagú volt. A tej helyett ezzel készítettem a mártást, így még ízletesebb lett.

Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..