Skip to main content

Különleges ánizsos sajtmártás

A mai nagy receptdömpingben néha nagyon meg tudok örülni olyan recepteknek, melyek egyszerűek, viszonylag olcsók és ünnepi asztalon is megállják helyüket. A következő pont egy ilyen recept. Nem a mediterrán konyhát képviseli, de mivel oldalammal magyar anyanyelvűekhez szólok, néha olyan recept is kell, mely a mi közép európai gyomrunknak ismerősebb. Így egy olyan sajtmártást ajánlok, melynek ízesítése egyedien mediterrán, talán kissé keleties, állaga pedig alaposan tartalmas és tápláló, amilyennek egy hidegebb éghajlaton fogyasztott ételnek lennie kell.

A mártást főtt zöldségek körítésére lehet felhasználni, ahogyan én tettem, vagy sült húsok körítésére, pl. szénen sült jellegzetes görög biftéki (széles, nagy húsgombóc) mellé lehet tálalni, mint tökéletes kiegészítőt.


Hozzávalók:
  • 3 lk. liszt
  • olívaolaj
  • 1 csésze tej
  • 1 csésze a főtt zöldség levéből
  • 150 gr sárga sajt reszelve (ajánlom a kissé pikáns beütésű grójai típusú sajtokat-"graviera")
  • 1 csapott lk. Dijon típusú mustár
  • 1 csapott lk. szárított édes ánizs mag (ismert még: ánizsmag, bécsi kömény, kenyérmag, illatos ánizs, ánizsmag, közönséges ánizs - anice)
  • só, bors



 Ha mindezek elő vannak készítve, a többi már nagyon hamar megy. Annyi olajon, mely felveszi a 3 lk. lisztet, a lisztet és az ánizsmagot sima krémmé keverem tűz fölött. Tehát magyarul: készítek egy rózsaszín rántást. Éppen csak hagyom kicsit színt kapni, folytonos kevergetés mellett, majd fokozatosan hozzáöntöm a meleg tejet és a zöldséglevet. Ha minden igyekezetem ellenére bakizom (néha előfordul) és csomós lesz, beteszem a kismixerbe, krémessé mixelem majd visszateszem megint a tűzre és besűrítem. Ezután hozzákeverem a mustárt, sajtot és hagyom szétolvadni a mártásban.

Arra kell vigyázni, hogy melegen tartsuk tálalásig, mert hamar megmerevedik! Tehát ezt jó frissen elkészíteni, mikor már minden megvan, az elkészítése amúgy is csak pár perc.
 
Kitérő: 
ez alkalommal én felhasználtam a kecsketej maradékomat, mely a hűtőben várakozott. A kecsketejet frissen vásároljuk és az a jellegzetessége, hogy nagyon vastag föle lesz felfövés után. Ezt a tejfölt mi nem szoktuk felhasználni, egészségkímélő szempontokból egyrészt, másrészt a mediterrán étrendben praktice nem létezik a tejföl, tejszín az ételkészítéskor. Most a vastag fölet összemixeltem a maradék tejjel és kaptam egy vastagon folyó masszát, ami teljesen folyékony tejszín állagú volt. A tej helyett ezzel készítettem a mártást, így még ízletesebb lett.

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..