Ágni görög konyhája

Nem kimondottan görög sütemény, de hála a nagy globalizációnak, itt is ismerik. Tömény, tömény, tömény csokoládé :) Úgyhogy azoknak ajánlom, akik nagyon szeretik a csoki-ízt.

Ha azt mondod Görögországban: "karidopita", mindenki pontosan tudja mire gondolsz. Legegyszerűbb változatában egy olyan diós kavart sütemény, melyet a végén sziruppal öntenek le. Persze minden séf és minden kardvillogtató háziasszony a sajátjára esküszik. Többféle változat forog a konyhákban: van olyan melynek a tésztájában dió és liszt van, másiknak dió és morzsa, ismét más változat a diós, mandulás, lisztmentes. Mindegyikben a  közös a végső simítás: a cukorszirup. Igazán fenséges sütemény, télies és nagyon laktató. Már írtam két változatáról ITT és ITT . A mostani egy másik verzió, illetve jobban mondva másik két verzió: az egyik lisztmentes, de cukorszirupos, a másik pedig paleo, vagyis liszt és cukormentes. Leírom a hagyományos lisztes, cukros eredeti receptet is, melynek változtatásával jött létre az előbbi két verzió.

Szokatlan párosítás, főleg mert mindkettőt paradicsomosan készítették, de igazi, hagyományos görög konyha. Barátainknál ebédeltünk, csak egy olyan gyors, beugrós napon, semmi extra, fakszni vagy ünnepi. Mivel péntek volt, náluk nem volt húsos étel, ők betartják az ortodox étrend szabályait, mi szerint a szerda és péntek böjtös napok. Mivel imádok mások konyhájába bekukkantani, természetesen fényképek is készültek.

A "cake" vagyis a kevert tésztából készített kuglóf alakú sütemény az újgörögök egyik kedvenc édessége. Ha megvagy híva kávéra, majdnem biztos lehetsz benne, hogy cake is fog szerepelni a kávézó asztalkán. A cake egy nagyon egyszerű sütemény, mégis kell egy kis fortély hozzá. Az egyik legtitkosabb és legfontosabb összetevő: a jó sütő. Én évekig meg voltam győződve, hogy nem tudok igazán jó és magas cake-t készíteni. Aztán egy véletlen során kiderült, a sütőm nem cake sütésre való. Az ebben a bejegyzésben szereplő cake-t ajándékba készítettem egy kedves ismerősnek, akihez egyik este hivatalosak voltunk. A jól sütő sütőmben készült és nagyszerű lett. Aztán megint elkészítettem a gyengébb sütőmben, majd.. no de jöjjön a leírás.

Szegény tyúkocskák.. mindannyian halandók vagyunk, de ezek a szárnyasok annyi veszélynek vannak kitéve. Ha nincsenek bezárva, akkor macska, menyét, róka leselkedik rájuk. Nincs egy éve, hogy tyúkjaink vannak, de már hármat elvesztettünk. Az első megbetegedett, végignéztük, ahogy lassan kidőlt. Nem tudtuk mi baja van, nem mertük levágni, megenni. A másodikat egy reggel fej nélkül találtuk. Utána megerősítettük a tyúkketrec biztonságát. A harmadikat, egy jó tojót, teli tojással, tegnapelőtt kora reggel kaphatta el valami, mert délelőtt vettük észre, hogy a nyakán a bőr majdnem teljesen le van nyúzva. Mivel nem igazán értünk hozzá, áthívtuk a rettenetesen ügyes szomszédasszonyt, aki már 15 éves korában bárányt vágott és nyúzott.  Megnézte és kimondta az ítéletet: ebéd lesz belőle!

Jöjjenek az elmaradt receptek. Ez a céklás töltött tojás nagyon finom, de nem szabad a vacsora előtti nap összeállítani, mert a  cékla nagyon megfogja a tojásfehérjét. A tölteléket külön edénykében lehet tartani és közvetlenül fogyasztás előtt megtölteni vele a tojásokat. Sajnos görög barátainknál megint csak nem arattam sikert ezzel, pedig nagyon finom, csak ahányszor töltött tojást készítek, mindig rajtam marad, mert rettenetesen félnek a tojásevéstől. Egy felet megkóstolnak és annyi, "koleszterin full" felkiáltással odébb tolják. Pedig ugyan mi nem "koleszterin full" a téli ünnepi kaják közül? No de ez egy ilyen heppjük, már megszoktam, inkább magamért, meg a különlegesség kedvéért készítettem. Ez a negatív atmoszféra nem kell senkit befolyásoljon, abszolút magyar szájíznek megfelelő étek és még pikánsra is lehet varázsolni egy kis csípős paprikával.

Valamikor 2004-ben kezdtem el írogatni az első oldalam Eviáról, egy athéni óriáscég kényelmes íróasztala mögül. Aztán az élet sok mindent hozott, többnyire meglepetéseket:) 2005-ben végleg otthagytam a fővárost, a kényelmes íróasztalom, és kiköltöztem egy vidéki kutyás-macskás-kertes házba. A háztartási munkák egyre inkább tolakodni kezdtek, mígnem valóban főszerepet kaptak az életemben. Hogy ne legyen unalmas és idegőrlő, úgy gondoltam, blogolni fogok a főzéseimről. Jó heccnek ígérkezett és valóban, az is volt :) Igaz lassan kinőtte magát és ma már sokszor nem kedvtelésből írok, hanem azért, mert... no nem részletezem, a  komolyan blogolók értik mire célzok, semmi szükség itt fejtegetni.

A tavalyi Szilveszterezésünknél az idei sokkal jobban sikerült. Megint barátainknál voltunk, de csakis "technikai" okokból kifolyólag rendeződnek a bulik java része náluk, ami azt jelenti, hogy én is készülök ételekkel, nem vagyok egy, egyszerűen csak az ajtón beeső vendég.