Általában így szoktunk járni, aznap, mikor bárányt sütünk, annyira megtelünk a szagokkal meg a bárány elkészültéig befalt apró falatokkal, hogy alig eszünk valamit a bárányból. Nekem kimondottan úgy ízlik, hogy csipegetem le a nyársról a húst, ahogy forog és közben szétégetem az ujjaim vele:). Mire asztalhoz kerülünk, tele vagyunk. A bárányhús annyira zsíros, hogy annak ellenére, hogy a zsír nagyrésze kicsöpög sülés közben, nem lehet sokat enni belőle egyszerre. Általában szombaton nem is szoktunk olajos ételeket fogyasztani, hogy a vasárnapi báránysült ne emelje az egekbe, az amúgy is a kelleténél magasabb koleszterinszintünket. Egy szó mint száz: jó nagy teli tál báránysültet hoztunk haza. Tegnap már semmi kedvem nem volt foglalkozni vele, mert tudtam, órákat kell piszmogni az elrendezésével, így csak becsaptam a hűtőbe.
Napsütéses utazás a konyha és a mediterrán étrend körül.