Ágni görög konyhája

  A tavaly is készült , jóval nagyobb mennyiségből. Az idén nem sikerült magam szednem a szomszédnő fájáról, az ok állítólag az volt, hogy a nagy létrájuk másik telken van, messze innen, aztán ki tudja.. Ők maguk hoztak nekem egy ládácskával, amiben azonban sok olyan volt, mely aszaláson kívül másra nem volt jó. Így a lekvárnak való füge 2.500 gr-nyi volt. A tavalyhoz képest elég nagy változás volt az összetevőket illetően, ugyanis az idén egyáltalán nem tettem hozzá cukrot, minek, hisz a füge az egyik legédesebb gyümölcs, semmi szükség még pluszban cukrozni. A tavalyi mennyiségben nekem kicsit túl sok volt a szegfűszeg, így az idén abból is kevesebb lett.

No kéremszépen, hát legyünk őszinték. Mivel ez az én háztartási naplóm és nem törekszem sem Michelin (jól írom?..) csillagokra mint chef:), sem Golden Blog elsőségre, hát tessék, szépen beismerem, én is szoktam nagyokat..buktázni:) Kacagni jó és egészséges, hát tessék, tartsatok velem:) Szóval ahogyan írtam az előbbi fügés post-ban, szépen összeszedtem egy halom fügét, melyekből az első 3 kg-t elrendeztem annak rendje és módja szerint tepsikben, hadd aszalódjanak. Egészben is, de kinyitva is lepakoltam őket, mert kétféleképpen szerettem volna őket télire elrakni. No de ember tervez, Isten végez ugyebár.

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem.