Ágni görög konyhája

Ki ne evett volna Görögországban " paximadi "-t, a hagyományos, vastag szeletekre vágott görög kétszersültet? Ha máshol nem is, de Krétán bizonyosan mindenki megkóstolta, hiszen ez Kréta egyik hagyományos étele is.  A "paximadi" neve az ókorban "dipiritis artos" volt, ami majdnem szó szerint kétszersültet jelent. A név takarja a készítés technikáját, valójában egy kétszer megsütött kenyérről van szó, melynek végső tálalási formája száraz és darabos.

Most mondhatjátok, minek írom én be a pizza receptet, hisz egyrészt nem görög étel, másrészt mindenki a kisujjából rázza ki a pizza tészta elkészítésének módját. Tudom, tudom, de ez az én netes kajanaplóm, így szükségem van rá itt, mikor majd keresgélek merre tettem:) ..és mindez azért, mert eddig nagyon ritkán készítettem. Kisfiam kb. 3 éves korától nem volt hajlandó új ételt beengedni a menüjébe, többek között eddig nem volt hajlandó megkóstolni a pizzát sem (vagy focaccia-t vagy bármilyen más pékárút a tost kenyér, virslis kifli és hamburgerzsemlén kívül).

Ezt Húsvétra készítettem, aztán mégsem ezt vittem végül vendégségbe, hanem a margaréta-kenyerem. Azért nem ezt, mert először túl nagyra sikeredett és nem tudtam lefagyasztani, másodszor meg jó lett, de.. nem is tudom, megettük:) A szokásos kenyértésztámból készült (800 gr malomból vett kenyérliszt + 200 gr finomliszt + 2 kanál ecet + 4 kanál olívaolaj + 2 kk só + 1 kk cukor + 2 tasak élesztő + 600 ml meleg víz). Az egész érdekessége a kenyérnek a formája. Nagyon szép magosan és barnalisztből, így találtam rá egy netes portálon, de sajna nem jegyeztem le hol. De fent van Limara-nál is, ő is elkészítette. Tehát összegyúrom, majd megformázom a következő módon:

A profi oldalak azért sikeresek, mert egy halom jó szöveget tudnak folytonosan ismételni, olyanokat mint pl.: "az első magyar fázisfotós oldal" és egyéb ilyen jól hangzó dolgok:) Én is, de más gasztroblogos is fázisfotózik évek óta:) de mi szégyelljük ezt folyton hangoztatni. No de ahogy a görög mondja: "aki szégyelli magát, az veszít" és bizony ebben igazuk is van. Ami a mai témánkat illeti, még valamikor a múlt hét előtt készítettem, de mivel sok fotó tartozik hozzá és egy becsületes leírás, ezért halogattam, mert nem volt időm. Most a két nagyfiú látogatása között gyorsan beírom, mert elkallódik és legközelebb kereshetem, merre van.

Egy kubai kenyérnek nevezett kenyérrecept forog a gasztroblogokon körbe körbe, mint maga a kubai tánc és ritmus:) Több gasztroblogban megtalálható, én most az Ági receptjét linkelem be,  mert ő is olívásan készítette, igaz én dupla adag olívát pakoltam bele. A kenyér valóban olyan, amilyennek máshol is leírják, ropogós héjú és puha belű, másnap is, nagyon finom. Én száraz élesztővel készítettem és ahogy belezuttyintottam a nagyon forró vizet, biztos voltam benne, hogy ebből aztán semmi nem lesz és láss csodát, az élesztő nem égett le, a kenyér csodálatosan felnőtt és nagyon hamar! Jöjjön hát ennyi bevezető után maga a recept.

Hű de régóta készültem ezt megsütni! Végre tegnap nekifutottam. Mióta az első hamburgerzsemlémet elkészítettem, folyamatosan gyártom őket. De nem szeretném, hogy hamar beleunjon gyermekem, így ezzel a szendvicskenyérrel fogom váltogatni. Az elkészítése rém egyszerű, a stikli itt is, mint minden kelt tésztánál abban van, hogy időben el kell kezdeni, időt kell rászánni és türelmet, gyengédséget:) A tésztát nem egyszerű élesztővel kelesztem, hanem először készítek neki egy élesztős kovászt a következőkből:

Tegnap elkészítettem reggelire a vajas kiflit . Eléggé féltem tőle, de minden simán ment. Először is, nekem az ilyen kisebb péksüteményekkel az a bajom, hogy reggel lenne rájuk szükségem, akkor meg vagy felkelek 4-kor, vagy pedig találok egy módszert, amivel megoldom a kérdést. Most úgy vélem, sikerült megoldást találni a gondomra. A következőképpen jártam el: a kifliknek való tésztát begyúrtam tegnapelőtt délután, hagytam felnőni. Utána megformáztam őket, tepsire helyeztem, majd letakartam alufóliával, úgy, hogy ne száradjanak ki, meg ne tudjanak a hűtőből esetleg valamilyen szagot felszívni a nedves tésztafelületek. Ezután beraktam a hűtőbe. Másnap reggel 7-kor felkeltem, kivettem a  tepsit és betettem a sütőbe, amelyet 50 fokra felhúztam.Az alufólia helyett csak egy tiszta konyharuhával takartam le őket.

Kezdjem azzal, hogy ez sem kimondottan görög konyha, mondhatnám, univerzális. Melyik konyha nem ismeri a zsemlét, legalábbis melyik Európai és Amerikai konyha nem ismeri a zsemlét? Itt így mondják, amott úgy, de ugyanarról a kerekded, édespofa és nagyon finom kenyérkéről beszélünk. Bármilyen hihetetlen, de nekem, a konyháról blogoló anyának a gyereke egészségtelenül étkezik. Teszi azt azért mert finnyás. Elsősorban. Másodsorban komplex ételallergiája van. De ez azért csak másodsorban, mert majdnem MINDENT el tudok neki készíteni a neki való alapanyagokból, ez alól csak pár dolog kivetél. Mindezek ellenére ragaszkodik pár olyan dologhoz, melyben egy halom tartósítószer van, mint a toast kenyér vagy hamburgerkenyér és a sonkák és felvágottak. Már régóta mocorog bennem, hogy ennyi főzés mellett első dolgom az kellett volna legyen, ezeket a dolgokat helyettesítsem itthon készültekkel. Volt jó pár kísérletem kenyér terén, hisz évek óta itthon sütöm. Csak most, jó pár évve...

Már rengetegszer készítettem és írtam is róla. Most kipróbáltam egy másik fajta tésztát, amit Limara -nál találtam. Habár a tészta majdnem ugyanolyan mint amit én szoktam készíteni, mintha ez mégis jobban ízlett volna mindenkinek. 

Nagyon ideje volt egy fúziós receptnek. A pogácsát imádom. Mégis ritkán készítek, mert hizlal:) Ugyanis nem bírom megállni, hogy ne egyem folyton, főleg frissiben.. Most véletlenül mégis olyan receptbe botlottam aminek nem tudtam ellenállni, hisz a dinsztelt káposztát talán még a pogácsánál is jobban imádom! Jöjjön hát az én receptem hozzá:

Ez a fajta kenyér az íreknél nagyon megszokott, de helye van itt is, mivel a száraz-sütik és cake-k nagy részébe itt is tesznek szódabikarbonátot. Több recept forog közkézen a neten, én Limara alapreceptjéből indultam és a helyi dolgoknak megfelelőre alakítottam. Nagyon jó megoldás úgy azoknak, akik nem akarnak élesztőt használni, kovásszal babrálni, de azoknak is, akik nem akarják /tudják a kelesztési időt kivárni, hisz ezt a kenyeret rögtön dagasztás után lehet sütni. Nekünk nagyon bejött és különösen a héjnak isteni íze van!

Egy ideje kenyerekkel próbálkozom. Készítettem fetás kenyeret , majd focaccia -t, aztán végül stabilan most magam sütöm a kenyeret. Valamikor régebb volt kenyérsütő gépem, aztán elromlott és nem vettem újat. Most ilyen olyan próbálkozások után a fehér liszt-teljes kiőrlésű liszt kombinációja a nyerő, ebből gyúrom kézzel kb. minden 3. nap a kenyeret.

A focaccia nem egy görög eledel, amint azt sokan tudják vagy a nevéből sejtik. A blogom ugyan a görög konyháról szól, a focaccia esetében annyi mentségem lehet, hogy mediterrán térségből származik :) Szóval a focaccia egy lapos kenyér, amit Olaszországban készítenek előszeretettel, mindenféle változatban. Én ma a maradék babgulyást szerettem volna feldobni valamivel, így készítettem egy hagymás, rozmaringos, paradicsomos focaccia-t.

Ahogy a másik beírásomban említettem, megint nagyon összegyűlt a család és egy ideig így is leszünk. Nem részletezem (aki ismer, úgyis tudja a pontos felállást), de 3 nagy darab férfi, 1 darab 13 éves fiú és én alkotjuk a csapatot, el lehet képzelni a  napi teendőimet, főleg ami a konyhát illeti. Ahogy elmosogatok, már azon járhat az eszem, mi legyen a következő.. De nincs baj, ha eszik a főztöm. Ami a kicsi esetében nem egy egyszerű dolog. Tegnap babgulyás volt görögösen, amit most nem írok le, de leírom a melléje készített fetás kenyerem , mert nagyon finom és nagyon laktató. Ma is abból szeltünk az ebédhez és még mindig nagyon finom, másnapossága ellenére is. A kenyérhez kell készíteni egy kezdő kenyértésztát, majd azt feldúsítva lesz meg a  végleges tészta.

Ma hoztam a formámat.. Tegnap elkészítettem a kifliket, ugyanis ma egész napos programra készültem. Athénba mentünk, bevinni az egyik kiskutyánk. Mikor utazunk, mindig ez van szendvics helyett, praktikus, nem koszol, mindenki szereti, bárhol lehet eszegetni. Hát nem itthon felejtettem?.................:( Szezámmagos virslis kifli recept már le volt itt írva, így akit érdekel kattintson IDE !

És akkor jöhet az első őszi receptem. Tegnap fiam egyik barátja jött hozzánk és mivel ezt a gyerekek nagyon szeretik, hát nekiálltam sütni. Íme a recept és a kép: Hozzávalók: 1 kg finomliszt (próbáltam már kenyérlisztből de jobb finomlisztből) 5 dkg élesztő (vagy 18 gr porélesztő) 2 dl étolaj (jobb ha nem olíva) 350-500 dl tej, amennyit felvesz a liszt 1 tojás 1 evőkanál só Töltelék : apró zsúrvirslik vagy hüvelykujj hosszúságura vágott virslik ugyanilyen darabokra vágott sajt (kb.25 darab, 2 tepsire való adagok ezek) Tetejére : a kifliket tojásfehérjével, olajjal v. tejjel meg lehet kenegetni, vagy szezámmaggal leszórni, vagy jobb esetben beleforgatni teljesen) Az élesztőt hagyományosan felfuttatjuk a tejben (tegyünk kevés cukrot is hozzá), majd minden hozzávalót jól összedolgozunk és megkelesztjük. Amikor szépen megkelt, a tésztát 6 egyenlő cipóra osztjuk, a cipókat egyenként kinyújtjuk kör alakúra és egyenként 8cikkre vágjuk. A háromszögek szélesebb végébe tesszük...