Ágni görög konyhája

 Már igazán nagyon télies kezd lenni az idő, annak idején ilyenkor a mélyhűtőből előkaptam az ősszel lesütött vinettákat és már kavartam is a krémet-salátát belőle. Mióta visszaköltöztünk Athénba, megfeledkeztem eltevésekről és nagyobb horderejű házimunkákról, pedig szeretem őket. Viszont most megint májustól kint vagyunk Evián, ami nem azt jelenti, hogy nyakig belevetettem volna magam főzésbe, eltevésekbe (nincs rá mód), de azt viszont igen, hogy hirtelen a konyhámnak nagyobb jelentősége lett, mint az athéni társának. De ez sokminden miatt alakult így, olyan személyes tényezők is közre játszottak abban, hogy ismét jobban érdekeljen a főzicske, amikről nem ezen blog témája alatt kell szólni. A lényeg, hogy ma összedobtam 3 vinnetából (gyengék kedvéért: padlizsán ☺ ) "vinettát" - anno Erdélyben csak így neveztük a kikavart padlizsánkrémet. A padlizsánokat a Lidl-ből vettem a múlt kedden, mikor kutyusomat vittem az Istiai-ai (na ezt tessék kimondani 🙂 ) állatorvoshoz egy kisse...

Az idén a lecsó eltevés után, még 2 láda paradicsomra tettem szert. Mivel szeptember közepén felszámolják a paradicsomültetvényeket, szólt a zöldségesem, menjek szedjek ha akarok, ingyen és bérmentve, mert vége a paradicsomszezonnak és nemsokára felszántják az egész paradicsomföldet. Így hát kimentünk családostól az erdő alá és szedtünk 2 ládával. Én sem hittem, mi minden kijött belőle. A zakuszka az utolsó felvonás volt, de ezt írom be elsőnek, mert valakinek megígértem, hogy bepötyögöm.

(Ελληνικά η συνταγή στο τέλος του κειμένου) Az eltevéses akciómból nem maradhatott ki a padlizsán sem. Sajnos nem sikerült annyit eltennem, amennyit szerettem volna, de így is van bőven amiből a télen hipp hopp padlizsánkrémet varázsoljak. A  születésnapos beírásomban ígértem, hogy beírom az erdélyiesen elkészített padlizsánkrém receptjét. Az internet tele van ilyen receptekkel, de legtöbben ott van a fokhagyma, míg én soha életemben Erdélyben nem ettem fokhagymával.