Ágni görög konyhája

Hát ez egy végtelenül egyszerű recept, de mivel szépen le volt fényképezve valamikor márciusban, aztán meg el lett feledve, gondoltam most beteszem ide a gyűjteményembe. Valamikor régen Marosvásárhelyen bormártásnak azt a gezemicét neveztük, amit borból és édes piros paprikából kutyultunk. Ebbe mártogattuk a finom, faszénen sült flekkeneket, nagy flekkensütéses Szovátai napokon. Gondoltam, ez pont olyan jól működhet főzés közben is, így ez lett az egyik alap-egyszerű, fast-food receptem. Nagyon szép kicsontozott rövidkaraj-szeleteket szoktam ehhez az ételhez találni a  Lidl-ben. A szeleteket körben mindig bevagdosom, mert másképpen az olajon való sütés közben összeugranak és nem lehet szépen kisütni őket. A hozzávalókat nem érdemes külön oszlopban leírni, mert annyira egyszerű ez egész.

Éppen nyírni-való bazsalikom a kertemben és megbarnult avokádó a hűtőmben várakozott rám, így hát mikor ráakadtam erre a receptre, nagyon megörvendtem neki....

Egy ideje ez a kedvenc reggelim. Minden reggel sütök magamnak egy ilyen finomságot. Igaziból ez egy olyan palacsinta, amiben nem liszt van, hanem őrölt mandula. Az élvezetet megtetézi a palacsinta tetejére rápakolt 2-3 kávéskanál lekvár. Még amíg újból készíthetnék magamnak lekvárokat, ezt a finom lekvárt eszem, amiben nincs se cukor, se édesítő, hanem csak gyümölcspektin, ennek ellenére még túl édes is. Tudom, hogy Magyarországon is kapható. Nagyon jó minőségű termék, bátran ajánlom. A napokban találtam fagyasztott málnát is a Lidl-ben, abból is vettem, nagyon finom ezzel is a palacsintám.

Nagyon kedves és személyre-szóló ajándékokat kaptam az idén vendégeimtől. A. hozott nekem édesítővel készített ribizlilekvárt , amiből már egy fél kanálnyi sincs :), aztán pár napja F. 3 kiló magyar lecsópaprikával és 1 kg mákkal érkezett (emlékezett rá a tavalyról, hogy panaszkodtam, nem találok itt finom lecsónak való paprikát! :)). Ezek az igazi ajándékok egy ilyen haspóknak, mint amilyen én vagyok :) Pár napja pedig paradicsomot szedtem egy nagy kiterjedésű paradicsomneveldéből, a földre lehullottak között sok olyat találtam, mik pont megfelelőek eltevésre. Így hát elérkezett az első eltevések ideje. Ma eltettem lecsónak az összes magyar paprikát, illetve ami még belőle maradt, kb. 2,5 kilót. Ehhez hasonló paprikát lehet itt kapni, de nem ugyanazt. 

Ugyan még nincs itt a brokkoli szezonja, de én nagyon szeretem, így annak ellenére, hogy nem szoktam szezonon kívüli zöldségeket vásárolni, most mégis így tettem.  A hasáb-burgonyás rántotta férjem egyik kedvence, anyósom nagyon sokszor készített neki ilyet. Egyszerűen úgy kell készíteni, hogy először kevés olívaolajon megsütünk egy tepsi krumplit, majd erre ráöntjük a felvert tojásokat, amibe reszelt sajt is kerülhet. Megsütjük egyik felét, majd egy nagy fedő segítségével megfordítjuk és megsütjük a másik felét. Nekem nincs erre alkalmas fedőm, így egy nagyobb tányérral szoktam boldogtalankodni. Mikor csak nekem készül, akkor nem cifrázom, kettőbe vágom egy konyhalapáttal és úgy fordítom meg, sőt az sem zavar, ha több darabra esik.

Finom és laktató a reggeli kávém mellé.

Ez a beírás nem csak ételről szól és nem csak az evésnek lesz szentelve. Ezekben a napokban több olyan dolog is történt, ami azzal van kapcsolatban, mennyire fognak össze az emberek a bajban vagy a szórakozásban, jólétben, és mennyire segítik egymást a családtagok, ha a sors úgy hozza, hogy szükség van segítségre. Tapasztalhattam jót is és rosszat is. Megtapasztalhattam a  tékozló fiú meséjét, mely a szívembe markolt, de megtapasztalhattam a  szép Hófehérkéét is, aki elveszítette hercegét és a mostoha emiatt már nem lesz mostoha. Nem vagyok már fiatal, és egyet biztosan tudok tapasztalatból: a dolgok előbb utóbb a helyükre kerülnek, így vagy úgy, csak ki kell-, ki kell bírni, kivárni a  végét a mesének... Kívánom Hófehérkének, legyen erős, a  tékozló fiúnak pedig, térjen észhez amíg van rá idő.

Az imám padlizsánjáról már többször írtam (a két legjobb leírásom EZ és EZ ). Most annyi különbséggel készült, hogy mivel én nem eszem a krumplit, ezért kitoldtam édes-burgonyával. Az édes-burgonyának elég magas a ch tartalma, így ezzel sem kell túlzásba esni. Az ételt majdnem készre sütöttem, az előbbi bejegyzésekben leírt módon előkészítve, és a vége felé pakoltam meg a tetejét az édes burgonyával. Az előző napi sárgarépás fasírt kitűnően illet hozzá. 

Írtam már bejegyzést az apró halról, de a maridaki-ról ITT . Ez az apró hal, amit tegnap ebédeltünk kisebb a maridaki-nál, ez a legkisebb hal, amit fogyasztunk. A történethez hozzátartozik, hogy tilos a halászása. Sajnos a tilalmat nem tartják be, sűrű hálókkal fogják ki őket az amatőr és nem amatőr halászok. Írtam már a túlhalászásról is a másik blogomban ITT . Most egy ismerőstől kaptam egy kilónyi adagot és nem akartam neki azzal jönni, hogy miért halássza, ha egyszer nem szabad. Mindenki halássza. Senki nem foglalkozik a törvényekkel, legalábbis még mindig nem annyira amennyire kéne, de nem is csodálom, megvan ennek is a magyarázata, ami már túlmegy ennek a blognak a tematikáján. Maradjunk tehát az apró halnál.

A Limni-beli Néptánc Egyesület, ahol én is tevékenykedem, legjobb periódusát éli minden augusztusban. Augusztus 1-15 között kerül megrendezésre a helyi fesztivál, melynek az egyesület egyik szervező tagja. A fesztivál ideje alatt rengeteg a görög turista, ugye ez a hely kimondottan a fővárosi görögök nyaralóhelye, idegenek csak elvétve vannak. Ebben a rövidke, de annál nyüzsgősebb periódusban rendezi meg az egyesületünk minden évben a pénzfelhajtó akcióit, ami nem más, mint főzicske és eladás. Az egyesület tagjai sütnek, főznek, majd eladják az elkészített étkeket. E célból felállítjuk a kis faházat a főtéren és a helyi urak meg a környező kereskedők beleegyezésével mehet a vásár. Eleinte egy ilyen akció volt nyaranta, mostmár 4 estet rendezünk. Az egyesület aktívabb, profibb, többet utazik, több anyagiakra van szükség, többet kell dolgozni az ügyön. 

Nem akarom szó nélkül hagyni, annál is inkább, mert megindult a szavazás a legjobb blogokra. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM annak, aki a blogomat érdemesnek találta arra, hogy részt vegyen a Goldenblog versenyen. Én magamtól nem indultam volna, mert nem hiszek ennek a versenynek az igazságosságában, ilyen módon, ahogyan meg van rendezve. Lehetetlenségnek tartom azt, hogy a blogom az Életmód kategóriában versenyezzen olyan blogokkal, melyeknek teljesen más a témájuk, vagy akár főzős kategóriában, mint 2011-ben, olyan blogokkal, melyeknek szerkesztőjük profi szakács vagy profiként ezzel keresi a pénzt. De ettől eltekintve, megtisztelő számomra, hogy valaki - aki volt olyan szerény, hogy nem is szólt róla - , a blogomat érdemesnek tartotta arra, hogy benevezzen a versenyre . Szavazásra fel hát, szavazzatok az "Ágni görög konyhájá"-ra! :)

Az idén RENGETEG cukkinit kaptam ajándékba. Már a fülünkön jön ki, főleg a családfőnek, mert neki külön készítek még kevert pitákat belőle búzaliszttel, amit én nem eszem. Ezért hát minden újfajta elkészítési módot rögtön kipróbálok. Erre a receptre ITT találtam. Nincs semmi különös benne a mentán kívül. Eddig nem gondoltam ilyenfajta összeállításra, főleg, mert a férjem nem nagyon szereti a túlzottan mentás ételeket. De most itt volt az ideje egy újfajta alkotásnak és mondhatom, nemcsak hogy nagyon finom, de hamar megvan és el lehet készíteni másnapi ünnepi asztalra előételnek. El tudom képzelni alatta egy hozzáillő szalámikarikával, azalatt pedig magos vagy nem magos kenyérrel. Szóval ezt legközelebb elkészítem mikor vendégeket várok.

A múltkor írtam a mandulás-kenyeremről , ami egy hétig simán kibírja hűtőben, zárt dobozban. Most lenmagból próbálkoztam. Lassan egy hónapja étkezem gabonamentesen (néha becsúszott kevés kukoricaliszt vagy hajdinaliszt, mindkettő gluténmentes), de maglisztekhez még mindig nem fértem hozzá. Tudom, tudom, neten rendelni lehet, de utána akarok nézni az áraknak és a boltoknak, erre pedig egyszerűen nem volt még időm és energiám. Így hát maradok a tört magoknál. A lenmagot eleve pehelyként, illetve tört magként vásároltam, a receptet pedig a neten találtam egy paleos blogban, de ha megfeszítettek sem tudom kinél, mert a kisokos füzetembe jegyeztem le forrás nélkül. Így hát sajnos nem tudom megjelölni az eredeti bejegyzést, de amúgy-is vannak kisebb változtatások ahhoz képest nálam.

Keresem, keresem az amarant -os bejegyzésem, de sehol nem találom. Nem tudom elhinni, hogy eddig nem írtam volna róla! Az amarant egyik legkedvesebb főtt salátánk. De kezdjem az elejétől.  Családom férfitagjai tegnap halászni jártak és sikeresen fogtak vagy 2 kg halat. Kisebb vörösdurbincs (λυθρίνη) és fattyúmakréla (σαφρίδι) lapultak az edény alján. Ugyan a durbincsok lehettek volna nagyobbak, de azért így sem dobtuk ki őket. 2 ebédre való jött haza 5 óra "munka" után. Ami a halakat illeti, másnapig úgy ahogy voltak eltettem őket a hűtőbe. Nem jó előre megpiszkálni őket és megtisztítani, csak ha mélyhűtőbe kerülnek. Ma délelőtt előszedtem őket és az udvaron megpucoltam a feszes testüket. Ezen a makrélafajtán alig van pikkely és szálka is alig van benne. A húsuk másnap is olyan feszes, mintha akkor fogták volna őket. A vörösdurbincs is jól bírja a hűtőt, ugyanolyan szépen nézett rám, min előző este. Benne viszont már jóval több a szálka. Minél kisebb a hal, annál több

A briam elkészítését már ITT leírtam. Nagyjából ugyanígy készült, csak kisebb, jóval kisebb mennyiségben. Összesen került bele: 2 cukkini, 1 nagy krumpli, 1 nagy érett paradicsom lereszelve, 1 piros paprika, 2 kisebb zöldpaprika, 1 nagy fehér hagyma, jó sok olívaolaj és édes burgonya. Az édesburgonyáról már írtam , és azt is említettem, milyen gyorsan kész van.

A lepényhalról már rengetegszer írtam, meg lehet nézni ITT . Általában rántva szeretjük. Most először készítettem kukoricalisztbe forgatva és nagyszerű lett. Emlékszem annak idején Édesanyám a halakat mindig kukoricalisztbe forgatta és mondta, hogy így ropogósabbak. Hát igaza volt. Igazi ropogós csemege volt a finom céklasalátával.

Ez a finomság véletlen sikeredett, ugyanis az eredeti recept kekszhez való. Én muffinokat készítettem belőle, kis változtatással. Nagyon finom :) Hozzávalók 12 muffinhoz: * 110 gr héj nélküli mandula * 190 gr mogyoró * 4 ek likőr (nekem barackom volt és nagyon passzoltak az ízek)

A zöldbabról többször írtam ( 2007-ben és 2010-ben és 2011-ben bővebben ) , hisz egy nagyon kedvelt görög egytálétel paradicsomosan. Igaziból én nagyon szeretem, de most ki van dobva az étrendemből. Nem akartam azonban sokat pepecselni, mert most vagyunk az év legmozgalmasabb periódusában, így sikerült hármunknak, háromfajta étrend szerinti ételt egy kuktában megfőzni :) 

Valamelyik FB csoportban olvastam a rakott cékláról és igaziból be sem fejeztem a beírás olvasását, mert már tudtam én hogyan fogom elkészíteni. A rakottas dolgokat mindig is szerettem, a görög változatait pedig (muszaka, pasticció) még jobban. Hozzávalók (4 adag): * 10 kisebb céklagumó * fél édesburgonya (hagyományos konyhában 3-4 krumpli) * 5-6 tojás * 1 (kb. 30 cm-s) kolbász * maréknyi reszelt grójai sajt (vagy egyéb kemény sárga sajt) * mandulatej, őrölt mandula (hagyományos konyhában liszttel behabart tej vagy tejföl)

A citromos marhahús nagy kedvencünk. ITT  van egy részletes leírás róla, hogyan készítem. A mostaniban az érdekesség az édesburgonya volt. Édesburgonyából több fajtát lehet kapni, ide hozzánk általában azt a fajtát hozzák, melyet Magyarországon Asotthalmi 12-s batáta-ként ismernek a termelők. Ez kívül rózsaszínes-lilás, belül narancssárga húsú és nagyon édes. Az íze inkább semleges, mint valamire emlékeztető, de a krumplit pl. jól helyettesíti olyan konyhában, ahol azt nem fogyasztják. A termelők szt. gondos tárolást igényel, én nylon-zacskóban tartom a hűtőmben. 3 nagyobb darab hosszú időre elég, kiadós és rajtam kívül más nem szereti.

A sárgarépás fasírt elkészítési módját már ITT leírtam.  Mi az érdekes a tökfőzelékben, kérdezhetitek?  Hát elsősorban az, hogy a főzelékek nem részesei a görög konyhatudománynak. Nem ismerik őket és nem is szeretik őket. Ahányszor eddig próbálkoztam velük, mindig kudarcot vallottam népszerűsítésükkel, nem eszik meg. A tökfőzeléket eddig talán csak kétszer próbáltam a hagyományos módszerrel elkészíteni Görögországban, de én sem találtam meg benne a hazai ízt. A mostani tökfőzeléket liszt helyett őrölt mandulával fogtam össze és én is meglepődtem, mennyire ízlett.

Az egész életmódváltásom leggyengébb pontja, banánhéj, melyen bármikor elcsúszhattam: a kenyér . Nem is maga a kenyér íze hiányzott, hanem az, hogy legyen valami amivel olajosabb ételeket "légyűrhetek". Ez volt az első magos kenyér próbálkozásom és annyira sikeres lett, hogy tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Természetesen más fajta magos kenyeret is ki fogok próbálni, de ez az adag most egyelőre eltart nekem 10 napot is dobozba zárva, a hűtőben. Ahányszor kiveszek egy darabot, olyan mint frissen. Olajos mártásba tunkolva pedig valódi kenyér-érzet :) Lehet, hogy már többet nem is fogok fogyni ;)

Ez most egy nagyon egyszerű dolog lesz, nézzétek el nekem, hogy le akarom jegyezni. A vékonykarajt eddig gyakorlatilag nem ettük, most viszont rájöttem, hogy remekül helyettesíti a sok félkész párizsit és társait. Megveszek hát egy nagyobb darabot, ami még befér a kuktámba. Besózom alaposan, beborsozom és megtűzdelem fokhagymával. Beleteszem a kuktába, alája fél borospohárnyi vízzel. Mellé teszek jó pár tisztított sárgarépát és pár darab zellergumót. Becsukom a kuktát, összefőzöm őket. Kb. fél óra múlva vigyázva kiveszem a gyökereket és egy tányéron hagyom őket kihűlni. Kihűlés után már nem mennek szét ha villával hozzáérünk. A húst készre főzöm (nagyon alacsony hőfokon nekem majdnem 2 óra alatt lett vajpuha).

Jöjjenek a sikersztorik is. Ez nagyon finom, előszeretettel fogom máskor is készíteni. Ugyan nincs itt a brokkoli ideje, azért szokásomtól eltérően (nyáron sosem vásárolok brokkolit), most vettem és főztem.

Az elmúlt időben nagyon sok időt töltöttem a  konyhában. Sokat próbálkozom az újfajta, mindenmentes ételek előállításával és nem mindig sikerrel. Most jöjjön pár olyan, ami nem jött be. 1. Krumpli és besamel nélküli muszaka Tulajdonképpen csak olajban sütött padlizsán és paradicsomosan elkészített hús rétegezve, tetején kevés kemény sajttal, rajta oreganos paradicsomszeletekkel. Sajnos nem vált be, a padlizsán sok olajat magába szív, krumpli és besamel nélkül pedig nem volt meg a jellegzetes íze. Ilyen formában elvetve, de vannak ötletek még a kísérletezésre.