Skip to main content

Bormártásos rövidkaraj

Hát ez egy végtelenül egyszerű recept, de mivel szépen le volt fényképezve valamikor márciusban, aztán meg el lett feledve, gondoltam most beteszem ide a gyűjteményembe. Valamikor régen Marosvásárhelyen bormártásnak azt a gezemicét neveztük, amit borból és édes piros paprikából kutyultunk. Ebbe mártogattuk a finom, faszénen sült flekkeneket, nagy flekkensütéses Szovátai napokon. Gondoltam, ez pont olyan jól működhet főzés közben is, így ez lett az egyik alap-egyszerű, fast-food receptem. Nagyon szép kicsontozott rövidkaraj-szeleteket szoktam ehhez az ételhez találni a  Lidl-ben. A szeleteket körben mindig bevagdosom, mert másképpen az olajon való sütés közben összeugranak és nem lehet szépen kisütni őket. A hozzávalókat nem érdemes külön oszlopban leírni, mert annyira egyszerű ez egész.

A hússzeleteket bevagdosom, sózom, borsozom, majd olívaolajon 2-s fokozaton (3 a maximum) pirosra sütöm az oldalukat. Mikor már az átfordított oldal is jó, nyakon öntöm az egészet 1 borospohár (vagy ha sok a  hús, több) borral, majd rájuk szórok 1 ek édes-paprikát, beledobálok pár gerezd fokhagymát. Lefedem és alacsony hőfokon puhára párolom. Bármivel lehet tálalni, a képen éppen a rizses tálalás van soron.





Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..