Skip to main content

Névnapi ebéd folytatás - szendvicskenyér (Μπόμπα)

A szendvicskenyérhez az itt "bomba"-nak nevezett kerek, magas kenyér lenne az igazi, de sajnos itt vidéken ilyet nem sütnek, nekem meg nincs semmiféle formám, amiben ilyet készíthetnék. Így hát maradt a toast (szendvics) kenyér megoldás, úgy, hogy 2 kis emeletet készítve, tortának nézzen ki az alkotás. Ez egy rém egyszerű kaja, viszont nagyon látványos, nem utolsósorban finom és bármilyen ünnepi vagy zsúrasztalon megállja a helyét, szóval nagyon ajánlom mindenkinek.


Hozzávalók:
- 1/2 kg  toastkenyér (én a legnagyobb méretű, amerikai típusút vettem, McCennedy Way)
- 3 doboz krémsajt (200 gr-s kiszerelés)
- kb. 4 kanál vaj (nem margarin)
- 2 nagyobb kígyóuborka
- valami amivel zöldre lehet festeni a beborító krémet: petrezselyem, kapor vagy ételfesték)

Az uborkákat azelőtt való este meghámoztam, majd a reszelő sarvaló részén vékony szeletekre vágtam, mintha uborkasalátát készítenék. Besóztam, összekevertem alaposan a kezemmel és szűrőbe tettem. A szűrőt egy edényre helyeztem, úgy, hogy az alja ne érjen be az edény aljában összegyűlő léhez. Kitettem a hideg balkonra és így hagytam reggelig. Másnap a kenyereket egyenként megkentem krémsajttal. A legalsó kenyérnek az alját nem, utána minden kenyeret mindkét oldalukon, majd a legfelső kenyér felső részét sem. A kenyerek közé leszeleteltem a kinyomkodott uborkát, úgy, hogy mindenütt befedjék a kenyérszeleteket. Mivel a krémsajt édes (én az itt található Philadelphia nevűt használom), ezért nagyon enyhén még sóztam is az uborkát. A kenyeret meg kell kenni mindkét oldalán, hogy ne csússzon szét a tortánk. A legfelsőket a vajas krémmel kentem meg. 3-4 kanál vajat kikavartam mixerben 1 doboz krémsajttal, majd marék kaport adtam hozzá. Ezzel kentem meg a felső réteg kenyeret és a torta oldalait. Ha nagyvárosban laknék, beszereztem volna zöld ételfestéket és egy kinyomóval úgy kidíszítettem volna mint egy igazi tortát. Így is szép lett, az sem utolsó szempont, hogy volt mit tevékenykedjen a gyerek is, mert övé volt a díszítés feladata. Az olívabogyók házi termés, és ITT írtam róla, hogyan tettük el.


A salate de beuf-ről már részletesebben írtam ITT, most éppen a "beuf" hiányzott belőle, mert hús nélküli változatot készítettem, persze a zöldségeket húslevesben főztem meg.
A tzatziki receptjét ITT találjátok, a kép tegnap készült.


Folytatás következik..

Comments

martinelli said…
Ez bizony nagyon jól néz ki.
Agni said…
..és milyen finom volt!:)

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..