Ez a magyar elnevezés teljesen helytelen erre az ételre, de ennél jobbat nem találok. Kezdjük azzal, hogy a görögül karavida-nak nevezett állatot magyarul mi garnélaráknak hívjuk, nem törődve azzal, hogy ez inkább a rákfajták családjába tartozik, hisz erős ollói vannak. A kis méretű garnélaráknak nincsenek ilyen metszőeszközei. A magyar nyelv mindkettőre a garnélát használja, görögben a kicsik a "garides" néven, míg ezek a nagyobbak és ollóval rendelkezők, a "karavida" néven ismertek (Havskrafta (Svédország)). A karavida tehát a garnélafajtákhoz van sorolva. A világon több mint 800 fajtát tartanak számon, ezek két nagy családja az édesvízi és a sós vízi garnélák. A sós vízben élők ugyancsak lehetnek meleg vízi vagy hideg vízi fajták. A görög karavida és garnéla nincs a világ elsői közé sorolva, de lehet azért, mert nem is nagyon ismerik az országon kívül, hisz nem exportálnak, nincsen itt annyi a vizekben. Az utóbbi években a túlhalászás miatt ez a tengeri állat is veszélyeztetve van. Sajnos nem csak fogyasztás céljából történik a halászása, hanem azért is, hogy csalinak használják fel. Édes, ízletes húsát minden tengeri hal szereti, egyike a legjobb csaliknak.
A szigeteken többféleképpen készítik, Samos szigetéről származik a következő recept, melynek alapján a mai ebédünk készült.
Hozzávalók:
- 10-11 db. karavida
- borospohárnyi olívaolaj
- marék petrezselyemzöld, nem túlságosan apróra vágva
- 2-3 közepes hagyma, nem túl apróra vágva
- 2 hosszúkás Florinai pirospaprika kockázva
- 2 közepes zöld paprika kockázva
- 2 leveseskanál paradicsompaszta (nyáron 2-3 friss paradicsom turmixolva)
- 2 kiskanál tengeri só
- 1/2 kiskanál cukor
- kb. 2 l víz
- 1/2 kg spagetti makaróni
Először a rákokat folyó víz alatt leöblítjük és azokat, melyeknek a hasán moszat van, megtisztítjuk. Én ehhez a konyhai, hosszú nyelű kis kefémet használom, finoman megsúrolom őket, amíg a moszat lejön a hasukról. Ezután leszedjük mindegyikről a két hosszú, piros bajszukat. Az igazán friss karavidákat még élve árulják, így ne ijedjünk meg, ha mocorognak a kezünk alatt. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
Hozzáadjuk a petrezselyemzöldet és megvárjuk, hogy felfőjön.
Miután felfőtt az étel, beletesszük a tésztát, majd az egészet betesszük a sütőbe és hagyjuk alacsony fokon (170-180) szépen összerotyogni (lehet hagyni 5-10 perccel többet, mint amennyi a tésztának kellene ahhoz, hogy al dente legyen). Jó ha időközben egy fakanállal a tésztát belelökdössük a lébe, mert amelyik feljön a felszínre, kiszárad. Samos szigetén hagyományosan kemencébe teszik, alacsonyabb agyagedénybe és jellegzetes íze lesz ettől. Mi otthon úgy is készíthetjük, hogy nem is tesszük sütőbe, hanem miután felfőtt az étel, hozzáadjuk a tésztát és megfőzzük. Nagyon finom, lukulluszi lakoma, főleg hogy a kis homár nem egy olcsó eledel, jelenleg 18 eur kilója.
A szigeteken többféleképpen készítik, Samos szigetéről származik a következő recept, melynek alapján a mai ebédünk készült.
Hozzávalók:
- 10-11 db. karavida
- borospohárnyi olívaolaj
- marék petrezselyemzöld, nem túlságosan apróra vágva
- 2-3 közepes hagyma, nem túl apróra vágva
- 2 hosszúkás Florinai pirospaprika kockázva
- 2 közepes zöld paprika kockázva
- 2 leveseskanál paradicsompaszta (nyáron 2-3 friss paradicsom turmixolva)
- 2 kiskanál tengeri só
- 1/2 kiskanál cukor
- kb. 2 l víz
- 1/2 kg spagetti makaróni
Először a rákokat folyó víz alatt leöblítjük és azokat, melyeknek a hasán moszat van, megtisztítjuk. Én ehhez a konyhai, hosszú nyelű kis kefémet használom, finoman megsúrolom őket, amíg a moszat lejön a hasukról. Ezután leszedjük mindegyikről a két hosszú, piros bajszukat. Az igazán friss karavidákat még élve árulják, így ne ijedjünk meg, ha mocorognak a kezünk alatt. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
Az olajat megforrósítjuk, megfuttatjuk rajta a hagymát, fehéredésig kevergetjük. Hozzáadjuk a paprikákat, hagyjuk kicsit összepárolódni, majd a tetejükre tesszük a megtisztított rákokat. Finoman és vigyázva összekavarjuk, majd pár perc múlva hozzáöntjük a vizet, melyben előtte feloldottuk a paradicsompasztát.
Miután felfőtt az étel, beletesszük a tésztát, majd az egészet betesszük a sütőbe és hagyjuk alacsony fokon (170-180) szépen összerotyogni (lehet hagyni 5-10 perccel többet, mint amennyi a tésztának kellene ahhoz, hogy al dente legyen). Jó ha időközben egy fakanállal a tésztát belelökdössük a lébe, mert amelyik feljön a felszínre, kiszárad. Samos szigetén hagyományosan kemencébe teszik, alacsonyabb agyagedénybe és jellegzetes íze lesz ettől. Mi otthon úgy is készíthetjük, hogy nem is tesszük sütőbe, hanem miután felfőtt az étel, hozzáadjuk a tésztát és megfőzzük. Nagyon finom, lukulluszi lakoma, főleg hogy a kis homár nem egy olcsó eledel, jelenleg 18 eur kilója.
Comments