Skip to main content

Fetás kenyér, hagymasaláta, babgulyás, töltött zöldségek és Váncsa István

A nyáron egyik kedves törzsvendégem hozott nekem két könyvet ajándékba, egyik Váncsa István: Lakoma c. gasztrokönyve. Eleinte nagyon élveztem a stílusát, aztán minél többet vagy többször olvastam újra bizonyos részleteket, annál inkább irritált. Váncsa István bizonyosan egy elismert ember és valószínűleg jóval többet konyít a gasztronómiához nálam, de hogy a görög konyhához nálam sokkal kevésbé ért, az világos lett számomra már az első sorok olvasása után. Azonban könyve nagyon jó célt szolgál, felületesen megismerteti a hozzá nem értő olvasót az un. mediterrán konyhával, ami V. I. szt. valóban nincs is. 


Idézek tőle:
"Mediterrán konyha nincs. Mediterrán szakácskönyvek persze vannak, mint ahogy ázsiai szakácskönyvek is vannak, noha természetesen ázsiai konyha sem létezik. Van indiai, kínai, indonéz, thai, maláj stb. konyha, sőt ha kicsit pontosak akarunk lenni, van kantoni, pekingi, szecsuani, fukieni, honani konyha, de kínai konyha csak Európából vagy Amerikából nézve van. Ennek megfelelően az olasz konyháról is csak addig lehet világos képünk, amíg a Pizza Hut optikáján keresztül tekintünk   rá, közelebb érve viszont kiderül, hogy Liguria, Lombardia, Veneto, Emilia-Romagna és a többi, mind saját konyhával büszkélkedik, azaz észak olasz konyhából is van egypár. És ezzel egyáltalán nem bonyolítjuk a valóságot, épp ellenkezőleg, szimplifikáljuk".
pedig szerintem valóban bonyolítja, mert egy magyarországi szemszögéből nézve pontosan úgy van, ahogy nagyon pontosan megjegyzi: van olasz és görög konyha, ezeken felül pedig mediterrán konyha. Minden nézőpont kérdése. 
A többiből más beírásban idézek, hogy ne fárasszak túl sok részlettel senkit.

Jöjjenek egyik októberi családi ebédünk képei:



A fetás kenyeret a babgulyás mellé terveztem, csak a babgulyás lemaradt a képekről. Mivel kicsit elkéstem a dolgaimmal, ezért több kis kenyeret gyúrtam, így hamarabb megkeltek és hamarabb megsültek.

A bab mellé még gyorsan egy hagymasalátát is összedobtam, felszeleteltem 2 nagy hagymát, durva tengeri sóval megszórtam, közönséges ecettel és balzsamecettel megspricceltem, 2 kanál kapribogyót szórtam rá és alaposan nyakon-öntöttem olívaolajjal.


Aztán sült még egy tepsi töltött zöldség is, ezeregymilliószor készítem és többször bekerült a blogba is. 



Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..