Skip to main content

Goodbye nyár!

Az idén különösen hamar lehűlt a levegő. Ugyan még ott piroslanak a mezőkön az "opszima", a késői paradicsomok, de nem tudom mennyire bírták ki a pár napos hideget és esőt. Ma délelőtt 7 fokot mutatott a hőmérő a balkonon, ami rendkívül alacsony hőmérséklet erre az évszakra és az Eviai viszonyokat tekintve. Volt nekem is pár túlérettnek tűnő paradicsomom, amikből még egyszer, utoljára az idén, töltött zöldségeket akartam készíteni. Erről is többször blogoltam, igaz, sosem készítem ugyanazon a módon. Most került a töltelék rizsbe bazsalikom és menta is, szomorúan tapasztaltam, hogy a mentámat a hideg teljesen kikezdte. A bazsalikom még bírja, de le kéne szednem minden zöldjét és lefagyasszam vagy szárítsam, mert látom, hogy nem sokáig lesz már ilyen szép. Volt egy üveg szétszáradt mazsolám, így ebből is került bele egy jó marék, finom édes ízt kölcsönözve a tölteléknek. A mélyhűtőből előkerült egy kisebb zacsi apróra vágott padlizsánbél, ezt az apróra vágott hagymával olívaolajon megfuttattam, mielőtt a töltelékbe került volna. A többi a  szokásos: 2 kanál rizs/zöldség, só, bors, paprika, még 3-4 paradicsom is lemixelve a kikapart felmixelt paradicsombelek mellé.
Finom lett, de nekem már nagyon hiányzanak azok a nagyon nagy és leves, túlérett, illatos nyári paradicsomok, így tavaszig nem készítek több ilyet. A paprika a piros, vastag héjúból volt, ide is tetszett volna ha bekerül 1-2 mezei zöld is. Azért a 10 ujjunkat megnyaltuk utána:) Nyafogós fiam részére 2 csirkecomb is került a tepsibe és melléje a töltelék csak úgy magában  -ezt is most próbáltam először. Jó lett, de akinek készült, továbbra sem ette a rizst, csak a húst, így a műtét sikerült, a beteg elpatkolt szerű volt a mai alkotásom.






Comments

Vicuska said…
Finom nyáridéző, még színeiben is, igazi nosztalgiázó étel!!!

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..