Lassan de biztosan kezdődik a szüret. Habár a termés még zöld, mindennap mostmár érnek be a fekete szemek, ezeket pedig a termelők és fatulajdonosok elkezdték összeszedni a fák alól. Én magam nem tudok szüretelni, de a saját, kevéske termésünk le lesz majd időben szedve és eltéve.
Olvasóm kérdésére válaszolván: a bogyó nyersen ehetetlen! Egyrészt rettenetesen keserű, másrészt nyers, kemény, sótalan, íztelen. A fogyasztáshoz páclébe kell tenni, melyben megérlelődik és elveszti kesernyés ízét, nem utolsósorban pedig megpuhul kicsit.
Mirlőtt a szüretről írnék, megint Váncsa Istvántól idézek, egy szakembernek mindig több és akkurátusabb mondanivalója vana témáról mint egy laikusnak, főleg, ha kutatásokat is végez e téren.
" Tudvalevő, hogy olívát ma már mindenfále valószínűtlen helyen is termesztenek, Nepál, Ausztrália, Új-Zéland, Kalifornia, Pakisztán, India, Dél-Afrika és így tovább, és ki tudja, lehet, hogy a világ ínyencei idővel az argentin olívabogyóra és-olajra fognak esküdni. 2009-ben a világ legjobb ár/érték arányú szűz olívaolaját egy bizonyos Mario Omar Geier nevű argentín termelő állította elő. Evvel együtt az olíva par excellence mediterrán növény, gyümölcs. Teljes mértékben mediterrán harapnivaló, valószínűleg az egyetlen. A világ olívaolaj-termelésének a 95%-t a Földközi tenger medencéjében termelik meg, és a jó részét itt is fogyasztják el. Bőven használnak ugyan disznó- és libazsírt is, nemkülönben vajat, szamnát" (EZZEL EGYÁLTALÁN NEM ÉRTEK EGYET ÉS A BŐVEN HASZNÁLNAK TELJESEN HIBÁS ÁLLÍTÁS GÖRÖGORSZÁGRA NÉZVE), "evvel együtt a mediterrán vidékhez éppúgy hozzátartozik az olajfa, mint akáclomb az alföldi magyar faluhoz".
Évia szigetén, de Görögország legtöbb részén, a november és december hónapok az olívabogyó szüretelésével telnek. A legtöbb, úgymond autochton lakosnak, több fája van, vannak olyanok akiknek akár 500 fa is a tulajdonában van, és most nem a kimondott termelőkről beszélek. Nekünk is minden évben sikerül keveset magunknak is szüretelni, ilyen olívában bővelkedő vidéken néha csurran-csöppen olyanoknak is, akiknek nincs vagy kevés fájuk van, mint nekünk.
Olvasóm kérdésére válaszolván: a bogyó nyersen ehetetlen! Egyrészt rettenetesen keserű, másrészt nyers, kemény, sótalan, íztelen. A fogyasztáshoz páclébe kell tenni, melyben megérlelődik és elveszti kesernyés ízét, nem utolsósorban pedig megpuhul kicsit.
Mirlőtt a szüretről írnék, megint Váncsa Istvántól idézek, egy szakembernek mindig több és akkurátusabb mondanivalója vana témáról mint egy laikusnak, főleg, ha kutatásokat is végez e téren.
" Tudvalevő, hogy olívát ma már mindenfále valószínűtlen helyen is termesztenek, Nepál, Ausztrália, Új-Zéland, Kalifornia, Pakisztán, India, Dél-Afrika és így tovább, és ki tudja, lehet, hogy a világ ínyencei idővel az argentin olívabogyóra és-olajra fognak esküdni. 2009-ben a világ legjobb ár/érték arányú szűz olívaolaját egy bizonyos Mario Omar Geier nevű argentín termelő állította elő. Evvel együtt az olíva par excellence mediterrán növény, gyümölcs. Teljes mértékben mediterrán harapnivaló, valószínűleg az egyetlen. A világ olívaolaj-termelésének a 95%-t a Földközi tenger medencéjében termelik meg, és a jó részét itt is fogyasztják el. Bőven használnak ugyan disznó- és libazsírt is, nemkülönben vajat, szamnát" (EZZEL EGYÁLTALÁN NEM ÉRTEK EGYET ÉS A BŐVEN HASZNÁLNAK TELJESEN HIBÁS ÁLLÍTÁS GÖRÖGORSZÁGRA NÉZVE), "evvel együtt a mediterrán vidékhez éppúgy hozzátartozik az olajfa, mint akáclomb az alföldi magyar faluhoz".
Évia szigetén, de Görögország legtöbb részén, a november és december hónapok az olívabogyó szüretelésével telnek. A legtöbb, úgymond autochton lakosnak, több fája van, vannak olyanok akiknek akár 500 fa is a tulajdonában van, és most nem a kimondott termelőkről beszélek. Nekünk is minden évben sikerül keveset magunknak is szüretelni, ilyen olívában bővelkedő vidéken néha csurran-csöppen olyanoknak is, akiknek nincs vagy kevés fájuk van, mint nekünk.
Úgy lehet számítani, hogy kb. 120 kg olívából nyerünk 20 liter olajat.
Habár kedves és szórakoztató munkának tűnik, de nagyon fárasztó. Az első két fát még az ember lelkesedéssel szedi, aztán a többi már kemény munka és nagy elhatározás nyomán lesz megkopasztva. Első lépésben fel kell szedni a fa alól a szép, ép szemeket. Ha pár nappal szüret előtt erős esőzések voltak, akkor sok ép szemre lehet számítani, amiket kár összetaposni, vagy veszendőbe hagyni, így az egyik megerőltető része a munkának négykézláb végigmászni a fa alatti részt és kiválogatni a szép, ép szemeket. A már fonnyadt, régebben lehullt szemeket nem szabad betenni a többi közé, mert a több napig földön érlelődött szemek megemelik az olaj savasságát, amelynek 0-nak kell lennie! (ez az extraszűz olívaolaj!)
Miután fel vannak szedve az ép szemek, leterítjük a szüreti ponyvát, majd ezután végigfésüljük az ágakat az olívafésűvel. Ez elég szép munkát végez, meg nagyon hasznos a nagy, öreg fáknál, ahol nagyon magasan vannak a szemek. Miután már nem lehet tovább fésülni, kézzel le kell szedni amit elérünk és amit a fésű nem szedett le. Ezután a ponyvát tovább kell költöztetni, de azelőtt össze kell terelni a ráhullott szemeket egy helyre, kiválogatni a gallyakat és a szemeket ládákba költöztetni. A ponyva ekkor költözhet egy másik, lehullt és ép szemektől megtakarított helyre és minden kezdődik elölről..
Miután fel vannak szedve az ép szemek, leterítjük a szüreti ponyvát, majd ezután végigfésüljük az ágakat az olívafésűvel. Ez elég szép munkát végez, meg nagyon hasznos a nagy, öreg fáknál, ahol nagyon magasan vannak a szemek. Miután már nem lehet tovább fésülni, kézzel le kell szedni amit elérünk és amit a fésű nem szedett le. Ezután a ponyvát tovább kell költöztetni, de azelőtt össze kell terelni a ráhullott szemeket egy helyre, kiválogatni a gallyakat és a szemeket ládákba költöztetni. A ponyva ekkor költözhet egy másik, lehullt és ép szemektől megtakarított helyre és minden kezdődik elölről..
Olvass a többi olívás posztom-ban a bogyóról:
Olajpréselés
Olívafajták ma és az ókorban
Az olívaolaj hatása az egészségre
Olívával a rák ellen?
Comments