Most biztos gondoljátok, milyen szédült vagyok, hogy ilyen egyszerű dolgokról akarok diskurálni:) Nem úgy van az, mert valamikor megígértem több érdeklődőnek is, hogy megmutatom a szerkentyűmet, amivel grill csirkét szoktam készíteni. Végre lefotóztam. Valamikor régen találtam egy super-marketben, akkor, amikor még senkinek ebben az országban nem volt gond, hogy megvegyen valamit, csak úgy, mert megtetszett, anélkül, hogy szüksége lett volna rá per pillanat. Azóta áldom magam egy-két ilyen pillanatnyi őrületért, amikor beszereztem később nagyon hasznosnak tűnő dolgokat. Ez a kecere is egyik szeretett konyhai kellékem. Főleg tavasszal és ősszel szoktam majdnem hetente készíteni grillcsirkét, amit salátával fogyasztunk.
És hogy az ételről is szó essen:)..:
A csirkét nagyon alaposan bedörzsölöm sóval, borssal (aki szereti a kész fűszerkeverékeket, az dörzsölje be csirkefűszerrel), majd 2-3 cikk fokhagymát kisebb darabokra vágok és a csirke húsába szúrom. A csibét belül is megsózom, amennyire ez lehetséges, és ezután karóba húzom. Van egy régebbi alumínium tepsim, ami telistele van régi olajfoltokkal, azt szoktam arra használni, hogy a csibés szerkentyűt ráhelyezzem. A csirke felső részére szoktam tenni egy kb. fél A4-s papír nagyságú alumíniumfóliát, ezt rásimogatom a nyaki és felső mellkasi részre, mivel ez nagyon közel van a felső ellenállásokhoz, megégne másképpen. Ezután mehet is a sütőbe, a legalsó rácsra, pont befér. Általában 200 fokon sütöm, de ha túl hamar meglenne, lehúzom akár 150 fokra is.
A titka, hogy közvetlen tálalás előtt vegyük ki a forró sütőből, mert csak így ropogós a bőre! Akár 10 perc állás szobahőmérsékleten megpuhítja a bőrt. Mi tulajdonképpen nem esszük a bőrt, de én a grillcsirke szárnyát szoktam így, ahogy van, ropogósan, szőrőstől, bőrőstől megenni. A karócskát egy időben fillérekért lehetett kapni a super-marketek-ben, most egy ideje nem láttam már.
 |
| A folt csak üres hely, ami a karóba húzástól alakult ki, a csibe nem volt "selejtes" |
Comments