Skip to main content

Zelleres, olívabogyós csirke (Κοτόπουλο με σέλινο και ελιές)

Egy jó nagy zellergumó üldögélt a jégszekrényemben nagy búsan egy ideje. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire hasznavehetetlennek érzi magát és gyorsan készítettem belőle egy finom kaját, melyet darabjaira bontva aztán mindenki igényeit ki lehetett a családban elégíteni:)


Ez a kaja is, mint a legtöbb ebben a blogban, a mediterrán étrendnek megfelelően készült, a lehető legkevesebb állati zsiradékkal
A csirkét feldaraboltam, majd a nyakát, szárnyait félretettem a mélyhűtőbe egy későbbi alkalomra. A combokról, mellről lehúztam a bőrt, mint ahogyan azt mindig szoktam és feltettem pár percig főni, a kutyusoknak vacsorára:)
A combokat és mellet forró olívaolajban megpirítottam, hozzáadtam az apróra vágott hagymát és a darabokra vágott ökölnyi zellergumót (pucolva természetesen:)). Mikor félig már megpuhultak, hozzadtam az egészhez egy doboz paradicsomot turmixolva, egy lk ketchup-ot és marék saját, házi termésű olívabogyót. Az olívabogyó nem nyersen került hozzá, hanem már eltett állapotban és félbe vágva, magtalanítva.
Ez alkalommal eltértem az általam megszokottól és a mártást besűrítettem egy kiskanál courn flour-l. Mi  nagyok, krumplipürével ettük, amit ugyancsak rendhagyó módon nem vajjal és tejjel szoktam kikeverni, hanem a krumplikkal együtt főzők meg egy hámozott, magtalanított almát, ezt is a krumplikkal összetöröm, majd margarinnal és saját levével keverem ki. Így lesz nekünk egy finom egészségkímélő krumplipürénk, ami ha nem elég savanykás, még 2%-s joghurtot is keverek hozzá, kóstolgatva, addig, amíg ízlik.

Jó étvágyat!

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..