Skip to main content

Túrós rétes (Τυρόπιτα)

Megint pita:) megint többen összegyűltünk a családból az utóbbi napokban, így hát közkívánatra megint pita lett tegnap. Most a hagyományos tiropita-t készítettem, melyet már egyszer leírtam itt, de azóta sokkal profibban kiegészítettem a pita alapreceptem leírását.
Most annyit változtattam az alaprecepten, hogy a 4 csésze lisztből egyik finomliszt lett. Hihetetlen, mennyire megváltoztatta a lapok állagát, igaz ezt csak én érzékelem igazán, aki készítem. A lapok ropogósak lettek, de sokkal könnyebben lehetett őket nyújtani, nem szakadtak olyan könnyen és így vékonyabbak lettek. Úgyhogy ezt a változtatást megtartom, ki fogom egészíteni az alaprecept leírást is ezzel a megjegyzéssel.


A töltelék nagyon egyszerű: az eredeti recept szerint fél kg fetasajt kell bele, de tapasztalatom szerint akkor finom, ha többféle sajt kerül bele. Én most az 500 gr sajtcsomagot feta-ból, anthotiro-ból (tehéntúró jellegű, sótalan túró) és sárga Kerrygold sajtból állítottam össze. A sárga sajtot a reszelő nagy lyukú oldalán lereszeltem, a többi sajtot/túrót villával összetörtem. Még jött hozzá:
  • 1 kiskanál só (ha csak feta, akkor nem kell só!)
  • 6 enyhén felvert tojás
  • annyi tej (kb. 500 ml), hogy folyós masszát kapjunk
  • kiskanál bors
A lapokat az alapreceptben leírt módon elkészítettem, majd 4 lapot a tepsi aljába helyeztem, miután egymás között alaposan megolajoztam őket, ahogy azt már annyiszor itt leírtam, fotóztam. Rá jött a töltelék, majd a maradék 4 lap, a széleiket levágtam, behajtogattam, olajjal kenegettem, vízzel fröcsköltem, bevágtam és 190 fokos sütőben alsó rácson kisütöttem. Mindenki nagy megelégedésére:)

Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..